Valahogy ilyen érzésem volt reggel, amikor elindultunk Tomával biciklivel az iskolába 🙂 . Érdekes, hogy így még soha nem mentünk oda, a suliban egyébként van biciklitároló, de mindig azt gondoltam, hogy a biztonság kedvéért le kell zárni a bringákat, nekünk meg – szép, nem szép, jó, nem jó – nincs semmi ilyenünk 🙂 . Most viszont, hogy napok óta tudjuk már, hogy ezen a héten nem lehet kocsival közlekedni, elkezdtem figyelgetni a bringákat az iskolában és kiderült, hogy senki sem zárja le a biciklijét, és nincs ebből baj 🙂 . Így aztán reggel mi is nekiindultunk és tök jó volt, meg egyszerű és szuper érzés, egy kis feltöltődés suli előtt 🙂 .
Na, azért egy picit bénáztunk az iskolatáskával, mert először próbáltam én felvenni, de rám az öve szűkös volt nagyon, átállítani meg nem akartam, aztán ráraktuk Tomára, mert ő meg nagyon szerette volna vinni – igaz, végül is az ő táskája 🙂 – de az egész elsőre nagyobb volt valahogy mint ő 🙂 , mondjuk tök ügyes volt vele, így is mentünk végig, szóval így marad úgy tűnik. Mondtam is neki, hogy most ne száguldozzon, mert nagyot zakózhat, még szokni kell a rendszert 🙂 . Az meg külön jó, hogy minden tankönyv a suliban marad, csak a tolltartója, uzsonnás zsákja és az olvasókönyv meg az üzenőfüzet jön haza, szóval könnyű az egész, és az is külön szuper, hogy nem az utolsó pillanatban indultunk, mert azért jobb volt ezt végig játszani, holnap már rutinosak leszünk 🙂 .
Máté a Családfővel már 7 előtt pár perccel kistartol, ugyanis 7-től van útlezárás délután 5-ig, szóval viselhető a helyzet. Mátét mondjuk tegnap megkérdezték az osztálytársai, hogy biztosan nem beteg-e, mivel fél 8 körül már bent kukorékolt, amikor jó esetben akkor indulnak itthonról 🙂 . Hááát, talán nem beteg, még 🙂 , mert ez a reggeli indulás nem egyezik a biológiai órájával, szóval alig tér magához, időhúzásnak a Családfővel még szendvicset vesznek és esznek indulás után 🙂 , és még így is korán bent van, szóval elég vicces 🙂 . Azért szerintem nem bánjuk majd, ha vége lesz már ennek a hétnek…
Tegnap még külön sietni kellett délután, ugyanis 5-re SZMK vagy most már SZK értekezletre mentem, szóval hazajöttünk Tomával, adtam neki enni, összeraktam a focicuccát, aztán mentem vissza a suliba. A családfő jött haza érte, elmentek edzésre, vitték Dani barátját is, most először mentek együtt edzésre és nagyon élvezték 🙂 ! A Családfő szerint nagyon jók voltak együtt, a végén fociztak, kettő-három felállásban játszottak egymás ellen – a másik fele a csoportnak a segédedzőnél volt akkor – úgy, hogy Toma Danival volt együtt, és teljesen ledarálták állítólag az ellenfelet, nem hiába játszanak annyit együtt a suliban, összeszokott duó 🙂 … Legközelebb csütörtökön megyünk, akkor már velem jönnek, Toma szerint az edzés volt a legjobb az egész napban, ami nem mellékes 🙂 . Azért az is megér egy misét, hogy milyen felszerelésben mennek, sípcsont és lábszárvédő kötelező, első alkalommal nem vittünk, gondoltam én naivan, hogy ez csak egy edzés, nem meccs, minek az 🙂 – mondjuk Máté idejében sem vittünk emlékeim szerint edzésre, de lehet, hogy az idő szépíti meg ezt is – szegény focistámat ezért olyan szépen összerúgdosták, most “páncélozott” sípcsontvédőt kapott, fő a biztonság 🙂 …
Nagy meglepetésemre meggyógyultunk hirtelen a náthából vagy betegek sem lettünk Tomával, nem is tudom mi a jó kifejezés. Kicsit be voltam parázva még vasárnap, akkor az Emese Parkba mentünk Tomával és még két osztálytárs családjával és én totál náthásnak éreztem magam, vagyis mint aki megy bele a náthába, a Családfő szerint már előző este is totál dáthás hangom volt, Toma meg szombaton és estefelé kezdett tüsszögni, de elég sokat. Már láttam magam előtt, hogy kedden megint itthon marad, ami ugye az előző hét után nem lett volna túl szerencsés, de legnagyobb meglepetésemre ő is és én is, tulajdonképpen másnapra meggyógyultunk 🙂 ! Nem tudom mi történt, ilyen még nem volt, de nagyon örülünk neki 🙂 !
Hát ilyenek vannak, meg olyanok, hogy nem olvasok mostanában, pedig sorakoznak a jobbnál jobb könyveim itthon és ráadásul tökre szeretnék is, de vagy itthon lévő beteget istápolok és legfőképp szórakoztatok 🙂 , vagy próbálom utolérni magam a házimunkában és az elintézendő dolgokban, szóval nagyon nem jó ez így, este meg kidőlök, van, hogy az ébresztőóra beállítása közben alszom el, hát na 🙂 …