Ahogy reggel benéztem a kamrapolcra, az jutott eszembe a lekvárokról, hogy milyen jó lenne elrakni – ha létezne ilyen egyáltalán – egy nyári kedvencek befőttet és ha már nagyon hiányozna a nyár (mert ez az elmúlt napokban nem egyszer előfordult…), akkor csak kivennék belőle egyet vagy kettőt vagy párat 🙂 , és máris odavarázsolnám magamnak a pillanatot… Ilyeneket tennék bele…
A kakukk hangját.
Focitól leizzadt kölköket…
A Dunáról beszűrődő hajók, motorcsónakok hangját.
Békakuruttyolást.
Reggeli langymelegben kávézást a terasz asztalnál.
Az emeletről leszűrődő fiú hangokat 🙂
A locsolást és az ázott földszagot.
Ráérősséget.
Perzselő meleget a kiserdő felé menet (mert valahogy ott érezni a legjobban).
Medencecsobogást.
Frissen szedett paradicsomot.
Sarkig kitárt éjszakai ablakokat.
Este, a szárcsák pittyogását a Dunán…