Múlt héten, amikor Toma itthon volt az árpájával 🙂 , azért persze, hogy nem bírtunk magunkkal és újra bejártuk a környéket, vagyis kiserdőztünk, sétáltunk, bringáztunk, fagyiztunk. Az első két nap még szolidak voltunk, mert még nagyon is fájdogált az a fránya árpa, úgyhogy csak a kis öbölnél és a Dunánál sétálgattunk, meg persze azért csobbant egy-két kavics is a vízben, egyszer Máté elé is kisétáltunk a busz felé, meg stégeztünk, kis-öblöztünk, volt, hogy hétvégén is hűek maradtunk a stégen ücsörgéshez 🙂 …
Aztán az egyik nap túráztunk egyet a kiserdőhöz, közben megint rengeteg faággal és kaviccsal, kővel gazdagodtunk 🙂 és volt olyan is, hogy egyesek nekivetkőztek 🙂 , ugyanis nyári melegben volt részünk, nagy-nagy örömünkre…
Egyik délelőtt pedig eltekertünk rég nem látott cukrászdánkba fagyizni, ez már péntek volt, ha jól emlékszem, mert itt már kifejezetten jól volt Toma 🙂 …
Jó kis gyógyprogramok voltak, az az igazság, hogy szerda tájékán, amikor Toma szeme is jobb lett, már egyáltalán nem bántuk ezt a betegséget 🙂 …
Háááát, nem is tudom 🙂 , én sem értem 🙂 🙂 🙂 …
Nem is értem, hogy Toma miért szeret otthon lenni:))