Mondhatjuk talán, hogy kicsit visszatérő program ez nálunk, mert két éve már jártunk ott a közeli Szigethalmon, ahol működik ez a jó kis középkori múzeumfalu, és szeptember közepe táján minden évben korismereti találkozót szerveznek. Nagyon szuper volt minden már két évvel ezelőtt is, amikor Tomával ketten jártunk ott, ezért most már másokat is belelkesítettem 🙂 , és így két osztálytárssal mentünk, ami persze a lehető legjobb volt a srácoknak, meg nekünk sem utolsó, mert legalább jól elvoltunk mi is közben 🙂 . Toma Andor barátjáék családostul, apával, anyával, tesóval jöttek, Vincéék viszont “csak” anyukával, így ők velünk jöttek autóval. Hát azt elmondhatom, hogy a srácok már az első pillanattól nagyon élveztek mindent, egyrészt mert vissza csöppentünk a középkorba, másrészt meg minden szuper volt így bandázva, a programokról nem is beszélve 🙂 . Az egész terület nagyon élménydús, már befelé sétálva is középkori hangulat fogadott mindenhol:
Toma és Vince körében óriási sikere volt az íjászatnak, szerencsénk is volt, mert a két nap közül vasárnap mentünk, ami mindenképpen a szellősebb időpont volt, ott mondta is az íjász bácsi, hogy szombaton rengetegen voltak és én is úgy emlékeztem, hogy amikor két éve ott jártunk, szinte tumultus volt, úgy látszik az a kelendőbb nap. Ennek mi mondjuk nagyon örültünk, mivel tényleg kényelmes volt minden, de ami a legfontosabb, hogy nem voltak kígyózó sorok az íjászatnál és egy lövészetnél akár 8-10 nyilat is el lehetett lőni, ami fontos szempont volt a fiúk részéről 🙂 ! Ki is használtuk mindezt az utolsó percig, ugyanis többször visszamentünk nyilazni, még mielőtt indultunk akkor is lődözni kellett párat, ez a pár olyan 15 percet jelent egyébként 🙂 . Annyira megtetszett, hogy a fiúk íjászatra akarnak járni, viszont régebben volt szombatonként az Emese Parkban ilyen oktatás – ezt is az előző látogatásunkkor tudtuk meg, mert akkor is már ezen gondolkoztunk – viszont most már megszüntették, úgyhogy ez a terv kicsit dugába dőlni látszik. Pedig a fiúk ügyesek voltak, Toma nagyon jól belejött, többször eltalálta a céltáblát és messzire tudott lőni a nyíllal, ami nagy dolog, mert egyedül kihúzni is elég nehéz azt az íjat, hát még lőni és célozni is vele! Ez a fotó még az első íjazásnál készült, a bácsi, aki egyébként nagyon kedves volt, éppen a mozdulatot mutatja:
Azért ettől függetlenül is egy csomó minden volt, ami nagyon tetszett mindenkinek, a másik nagy sláger a várcsata volt, amit az erődítmény emeletéről néztünk végig:
Néztünk “vérfocit” is, ami olyan középkori rögbinek felel meg,
a szomszédos Vadasparktól egy kerítés választja el a Parkot, így a fiúk nagyon megörültek a vaddisznóknak, amikor meglátták őket 🙂 , egy csacsit pedig meg is kellett simogatni 🙂 :
A karámnál egy nagyon kedves lóval, Marcival találkoztunk, a fiúk nagyon sokáig dédelgették, egyébként cirkuszi paci volt, szóval tényleg nagyon szelíd ráadásul. A gazdája megengedte a srácoknak, hogy levelekkel etessék, mondanom sem kell tele ette magát Marci 🙂 :
Toma még valami középkori kőhajító gépet is kipróbált, neki kellett tekerni és kilőni is, hát az is nagyon szuper volt 🙂 :
De persze az egyik legjobb elfoglaltság az volt, hogy egymást kergették a fiúk a várban és kint a mezőn is és jókat játszottak együtt. El is határoztuk, hogy ha jövőre megyünk, viszünk magunkkal több ennivalót (mert sokáig maradtunk, ami volt nálunk kevés volt, a büfé pedig nem a legjobb), répát, almát a lónak és fakardokat – ha még kaphatóak lesznek rá a fiúk 🙂 – ami utólag rájöttünk kifejezetten passzolt volna a repertoárba. Persze jóval tovább maradtunk, mint szerettük volna, ráadásul kifelé menet is van egy büfé, ott megálltunk jégkrémezni, utána a fiúk leragadtak az autó felé menet útba eső repülőnél és a kis játszótérnél,
ahol legalább mi felnőttek is leültünk picit dumcsizni. Szuper jó kis nap volt, így baráti társasággal volt az igazi, szerintem megyünk még 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: