Névnapos, esti gokartozás

Ez is már pont egy hete történt, mert Máté névnapja idén szerencsére szombatra esett. Arra a napra már augusztus végén, a szülinapján konkrét tervünk lett, mégpedig, hogy újra az élményt választjuk a fiúkkal, úgyhogy el lett döntve, hogy ismét gokartozni fognak, már csak azért is, mert ez most már ráadásul Tomának is remek program – nem úgy nekünk a Családfővel, akik ilyenkor már két gyerek és persze főleg Toma miatt recegnek ott a pálya szélén 🙂 … Szóval a névnapos kérésére gofri sült már reggelire, viszont gokartozni csak estefelé mentünk, ugyanis annyira tele volt foglalva a pálya egész nap, hogy helyünk ugyan lett volna, de nem mertük bevállalni Tomával, hogy nagy zsúfoltságban vezessen, mert múltkor is akkor lett egy kisebb, de nekünk annál ijesztőbb összeütközése, nem is az ő hibájából, de hát az tulajdonképpen ilyenkor lényegtelen…

Úgyhogy kinéztük, hogy fél 7 körül kevesen vannak, akkor mentünk. És igazunk is lett, csak Máté és Toma, meg még egy fiú versenyzett a pályán, de az az egy felért tízzel is, iszonyú gyorsan száguldozott, kiderült, hogy az egyik ott dolgozó, akit láthatóan az sem érdekelt, hogy egy 8 éves van előtte, teljesen egyenlően kezelt mindenkit… Erre rájátszott még Toma, aki volt, hogy mivel érezte nem tudja megelőzni – még jó, hogy 🙂 – hát akkor a Forma-1-ben látottak alapján feltartotta a száguldozót, mi meg leizzadtunk közben a pálya szélén 🙂 … Aztán az első menet után elmagyaráztuk Tomának, hogy az ő gokartja nem olyan gyors, mivel gyerek gokart, legyen szíves nem feltartani másokat, mert az veszélyes 🙂 , szóval utána sokkal jobb volt a helyzet Toma részéről, de a száguldozónak sajnos nem volt ott az anyukája, apukája, hogy elmagyarázzon neki ezt-azt, úgyhogy ő hozta a formáját, amitől mi ugyanúgy frászt kaptunk 🙂 … 

Meg persze Máté sem tagadta meg önmagát, nagyon jó gyors köröket ment, a másikkal versengve, valószínűleg, ha sokat járnánk, nagyon jók lennének ebben a fiúk! De azt hiszem nagyon sokat nem fogunk járni, mert így is több infarktust hordtunk ki lábon a Családfővel a pálya szélén, amire lementek a versenyek 🙂 , szóval a fiúknak szuper volt minden, nekünk meg maradjunk annyiban, hogy izgalmas 🙂 (és alig vártuk a végét 🙂 )… De a lényeg, hogy Máté nagyon élvezte az egészet és szuper jó időket is ment, Toma pedig nemcsak tőlünk, hanem egy ott nézelődőtől is nagy dicséretet kapott, mert ennyi idősen nagyon jól és elég gyorsan is megy a pályán, szóval ügyesek voltak mindketten! Az meg külön tetszett Máténak és főleg Tomának, hogy este “vezethettek”, mert amire végeztünk olyan 8 óra magasságában, meg már előtte is jól besötétedett 🙂 … Fotókat alig készítettem, mert stresszhelyzetben voltam 🙂 , de azért lőttem párat, aminek a fele lett csak jó 🙂 :