Ez a hétvége az itthon jegyében telt el, nem történt semmi különös és mégis jó volt, valószínűleg mert nem is vágytunk semmi másra. Valahogy kellenek ilyen napok és hétvégék, amikor megengedhetjük azt a “luxust” magunknak, hogy azt csinálunk itthon (!), amit szeretnénk. Azért ezt nyilván erősítette bennünk a szombati esős idő is, mert kifejezetten jól esett egy picit kuckózni és sajtos rudakat sütni 🙂 . Aztán még szintén szombaton, meghívásunk volt ide az utca elejére bográcsozni, ami szerencsére fedett helyen volt, el is mentünk vittünk sajtost is, nagy sikere volt 🙂 . Jó volt az a pár óra is, mert a környékbeli utcákból, a környékbeli barátokkal, ismerősökkel találkoztunk, beszélgettünk jókat, akikkel régóta nem találkoztunk, bár volt, akikkel tavasszal, a dunai tereprendezésnél azért szintén összejöttünk, de ők voltak kevesebben.
Vasárnap a Családfő kicsit megfázva horgászni ment, mi most itthon maradtunk a fiúkkal, Máté ugye a lábát pihentette, Toma meg jól elvolt velem. Ő az, aki a legfáradtabb mostanában, azért a sakkpalotás koronáját kivágta, kiszínezte, ami hazajött, mert a suliban nem volt rá idő, de most nem gyakoroltunk és nagyjából semmit sem csináltunk a hétvégén iskola ügyileg, de azt legalább jól csináltuk 🙂 . Máté csak tanult és tanult – állati sok bepótolni való dogája is lesz a héten – azért barátnőzni elment picit (hehe)… Tegnap délelőtt egész jó idő volt, akkor kicsit kerteztünk is, leszüreteltem a paradicsomokat, egy kisebb vödörrel lettek, aztán a cukkiniből is szedtem még, úgyis rántott husi és cukkini volt az ebéd, meg ezt-azt rendezkedtem kint a kertben és nagyjából ennyi volt a jó idő is, délután megint esegetett az eső, akkor már itt bent molyoltunk, olvastunk, filmeztünk.
Egyébként meg tele van a fejem mindenféle ötletekkel, hosszú távon is, meg lehetőségek is vannak, olyasmik, amiket ráadásul magunknak megfelelően formálhatunk, szóval jó kis dolgok vannak kilátásba és kezd valami új út és kevésbé új út is talán kialakulni és megformálódni bennem, a kettő egymás mellett is megfér, kicsit talán ez most olyan szunnyadó, inspirálódó időszak bennem, ami jóóó 🙂 …
Én is nagyon szeretem az ilyen állapotot 🙂 … Szerencsére Máté lába már nagyon jól van, és neki is az nagyon fájt az injekció a lábujjába, amit te is írtál, meg utána még másnap és éjjel volt rossz, reméljük megoldódik ezzel ez a dolog!
Persze mindenképpen 🙂 , csak most még annyira sok minden kavarog a fejemben, hogy megvárom, amíg minden letisztul, de valahogy érzek egyfajta zsizsegést magamban és körülöttem, olyan mintha valami elindulna…
A semmi különös és mégis jó a legjobb:) Akkor már MÁté lába is alakul? Nekem is volt ilyen körömműtétem, de csak egyszer utána többet nem került rá sor ( nagyon fájt amikor beadták a lábujjamba a lidocaint ), Viónak pedig egyszer a pedikűrös csinálta meg rendesen és azóta oké… Nagyon fájdalmas tud lenni, remélem Máténak többé nem lesz gondja vele.
Írsz majd a terveidről, ha már eljön az ideje?