Valahogy ezen a héten nem voltam valami nagyon aktív errefelé, mondjuk nem is történtek eget rengető dolgok 🙂 :
Hétfőn valahogy nyűgösen kezdtem én a hetet, már vinnyogtam azon is, hogy ünneplő kell, aztán azon, hogy nem tudtam mikor is lesz az ünnepség. A suliban eltöltött 9 és a most kezdett 10. év tapasztalataiból arra jutottam, hogy egyből 8 körül, a beszélgető kör alatt tartják meg amit kell és nyertem! Így ünneplőben ment Toma, a kényelmes ruhát pedig szatyorban vittük, meg a tesi cuccot és ilyenkor tényleg úgy nézünk ki, mint egy málhás szamár, még dünnyögtem magamban párat a hétfőről és az ünnepségről, de amire odaértünk megbékéltem és örömmel nyugtáztam, hogy jól döntöttünk. Aznapi esemény, hogy a sakkpalotás koronát, amit hétvégén kivágott és kiszínezett Toma, véglegesen összetűzték – mert vissza kellett vinni – és annyira tetszett Tomának, hogy miután pár percre ügyeletbe került négykor, a kis késésemnek köszönhetően, abban bukkant fel és nem szándékozta levenni magáról, és kérdésemre, hogy biztos így akar-e megjelenni az egész alsó tagozat előtt, akik akkor még javában mentek kifelé a szüleikhez, határozott igen volt a válasz, ami kifejezetten meglepő volt azok után, hogy mostanában szinte minden dedós és dedós dolgokat meg végképp nem lehet művelni 🙂 , mondjuk a koronája szerintem tényleg szép lett 🙂 …
Kedden végre eljutottam a fodrászhoz, nagyon jól esett tényleg. Közben a Családfő hazajött napközben, mert már két napja betegeskedett és eléggé rosszul érezte magát. Sima megfázásnak indult, arcüreg gyulladás lett a vége, délután antibigyót is kapott az orvosnál. Délután a suliban Toma azzal fogadott, hogy elhagyta a kabátját… A szép kis dszeki, kemény két napot ért meg nálunk, a Családfő vette pénteken, még Toma nevét sem véstem bele, elkényelmesedtem vagy mi a tavalyi év után, amikor semmit, de semmit nem hagyott el, azóta viszont szinte minden hétre jut valami 🙂 , én meg mindig azt hiszem, hogy egyszeri esetekről van szó… Égen és földön kerestük, a talált tárgyak osztályán, az ebédlőnél, ahol lógnak a kabátok nem kis mennyiségben – és azóta is ugyanazok lógnak, mert többször visszanéztünk a héten – a tesi teremnél, mert a delikvens szerint ott tűnt el a kabát, és átmentünk a kis épületbe, de ott sem volt semmi, szőrén-szálán eltűnt az a dzseki. Mondjuk most tényleg nem Toma hibája a dolog, szerintem valaki egyszerűen felvette azt a kabátot és hazament benne, még az is lehet, hogy nem szándékosan, sőt, talán az a valószínűbb, bár az kifejezetten furcsa, hogy otthon nem tűnik fel senkinek, egy ismeretlen új kabát… Este fociedzésre mentünk, van, hogy nehezen indulunk neki az esti idő miatt, de annyi sikerélménye van Tomának, mint kedden is, hogy nagyon megéri! Mondjuk, hogy milyen tréning felsőben megyünk, az lassan kérdéses, ugyanis a két héttel ezelőtti Bozsik-torna óta nincs meg az egyik fölsője Tomának 🙂 , annak is lába kélt, foggalmunk sincs ráadásul hol történt az eset, egyesek úgy emlékeznek, hogy hazafelé megvolt a kocsiban, aminek ellentmond, hogy azóta sem láttuk 🙂 …
Szerdán már mindenki ki volt dőlve, a Családfő a betegség miatt, Máté a sok doga miatt, (ami tényleg rengeteg, főleg így hiányzások után, és ha esetleg kételkedtünk a gimi erősségét illetően, akkor minden kétségünk elszállt tizedikre és újra fel kell venni a ritmust, mert vannak a jó jegyek és most becsúsznak kevésbé jók is), Toma meg egyszerűen csak az élet miatt 🙂 … Aznap a Szárcsában állatos nap volt, reggel az első órában házi állatbemutató volt, délután ugyancsak bemutató volt, csak azt hallottam az érintettől, hogy kígyókat láttak és madarakat 🙂 . Délután megint mentünk egy kört a kabát miatt, hátha visszahozta valaki, de esze ágában sem volt annak, aki elvitte…
Csütörtökön és azóta is itthon van Toma, semmi komoly baja nincs, kis hőemelkedés, és levertség, nagyon pici torokfájás. A képhez hozzátartozik, hogy múlt péntek óta Sz. néni, keddtől pedig E. néni is lebetegedett, kedden nem is tanultak semmit a suliban, aztán szerdán már valamit igen, mindig más helyettesítővel volt a banda, aztán tegnap kiderült, hogy Dani és Vajk barátja is lebetegedett, de elég durván, lázzal, lángoló torokkal maradtak otthon. Ehhez képest reggel eléggé halványnak tűnt ez a betegség Tománál, kicsit gyanítottam, hogy ez olyan iskola undoritiszes történet 🙂 , de mivel a két tanító néniről tudtam, gondoltam jobb az óvatosság, ráadásul nem mondhatnánk, hogy bármiről lemaradna Toma, szóval itthon maradt, nehogy összeszedjen bent valamit 🙂 . Azóta egész jól kipihente magát a delikvens és a doktor nénink szerint is túl fogja élni ezt a dolgot 🙂 … Ezért aztán a délelőtti vizit után leautóztunk kisvárosunk postájára átvenni egy ajánlott levelet, és mivel adta magát a hely, utána útba ejtettük a tanösvényünket, lángosban reménykedtünk, de tudtuk, hogy pénteken és hétvégén szokott lenni, így most sem volt sajnos, helyette megejtettünk egy kisebb túrát 🙂 , és rengeteg őszi falevelet gyűjtöttünk. Itthon felvonultunk az emeletre lepréselni őket, közben jókat szórakozott Toma, mert egy ősrégi emberi testes vaskos könyvbe raktuk őket, tetszettek a képek benne 🙂 , és megtaláltuk a tavalyi, meg talán az az előtti leveleket is, ki is találtuk, hogy csinálunk belőlük valamit. Ráadásul ráakadtunk egy régi szakácskönyvre is, szerintem drága Nagymamié volt, Horváth Ilonás, megtaláltam benne a kézzel írt receptjeit is, Tomát pedig elbűvölte, hogy 1964-ben adták ki, úgy tűnt, hogy az neki kábé az időszámításunk előtti időszak, bár ha jobban belegondolunk mennyire más világ volt akkor, lehet tényleg igaza van… Azóta süti recepteket olvasgatunk, olyanok vannak benne, mint a non plus ultra 🙂 , megbeszéltük, hogy sütünk majd belőle párat…
Most pedig Máténak kell átküldeni a Forma-1-es szabadedzés eredményeit, Toma pedig odavan a boldogságtól, hogy mindezt élőben végignézhette egy hétköznap, ráadásul reggel, mert most Japánban vannak és megy feléjük a szuper tájfun! Igyekeznünk kell az üzenettel, mert csak szünetben írhatunk, ugyanis Máté a lelkünkre kötötte, hogy nehogy véletlenül óra és esetleg puskázás alatt üzenjünk 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: