A Kürtőskalács Fesztivált már régóta kinéztük magunknak, péntektől vasárnapig volt a Városligetben, beterveztük, hogy hétvégén megnézzük valahogy, de ha már Toma itthon volt, ráadásul a Családfőnek a Városliget felé volt dolga, adta magát a helyzet pénteken, hogy vele tartsunk és kiszálljunk félúton a Vajdahunyadvárnál. A Fesztivál nyitása előtt, fél 12 körül értünk oda, így megint csak adta magát a helyzet, hogy ha már ott vagyunk és pont a Vajdahunyadvárnál szálltunk ki a kocsiból, használjuk ki a helyzetet és menjünk fel a Kaputoronyba, amit már régóta szerettünk volna megejteni, de eddig, mint oly sok terv, mindig elmaradt, tolódott. A várban a Kaputornyot és az Apostolok Tornyát lehet látogatni potom belépődíjért, de ez utóbbi csak szakvezetéssel nézhető meg, ami minden egész órakor indul. Így aztán mi most megelégedtünk csak a Kaputoronnyal, ahonnan így is pazar a kilátás, nagyon tetszett Tomának és nekem is, még a lépcső megmászás is jó volt 🙂 !
A kilátás, az egyik oldalról (a másik oldalt nem lett dokumentálva, csak csodálva 🙂 )
Mielőtt kilépnénk a toronyba, van egy kis vártörténeti kiállítás és ismertető, amit visszafelé néztünk meg, Toma pedig kitartóan végig is olvasta a tájékoztatót 🙂 :
Amire végeztünk a Kürtőskalács Fesztivál is kinyitott, ami pont a Vajdahunyadvár mögötti füves területen volt. Egyből bevásároltunk, miután azért megnéztük a kínálatot és leültünk egy asztalhoz eszegetni a vaníliás kürtőst 🙂 és akkor nagyon élveztük az egészet, mert gyönyörű idő volt, sütött a nap és olyan jól éreztük magunkat! Toma nagyon lelkes volt, szerette volna kipróbálni a kürtős sütést, ami ritka eset, mert ilyen nyilvános fesztiválokon ő nem igazán szeret bármit is készíteni, úgyhogy nagyon sajnáltam, hogy ez most pont nem jött össze, mert annyira korán mentünk, hogy még az a stand nem működött… Szerencsére nem volt akkora csalódás neki, helyette megígértem, hogy itthon sütünk majd, kárpótlásként, úgyhogy ki kell okosodnom, hogy is kell ezt csinálni 🙂 …
Amire számíthattam volna, de mégsem tettem, hogy amit előző nap, a tanösvényünknél nem sikerült enni, azt ott igen, vagyis persze volt lángosos és Toma persze, hogy betermelt egy nagyobb adagot 🙂 :
Később gazdagodtunk egy Ferraris bögrével is, amire végképp nem is gondoltam volna, hogy pont ott szerzünk be egyet, miután Toma messziről kiszúrta 🙂 . Végül körbesétáltunk újra az árusok között, megnéztük hogyan sütik a kürtősöket és vettünk mindenkinek, Máté fahéjasat, Apuci kókuszosat kapott, bár igazán nem olcsó mulatság ott kürtőst venni, jó buli, de nem pénztárca kímélő… Amikor már tudtuk, hogy a Családfő elindult felénk, kisétáltunk a tópartra, nézelődtünk picit, egyesek le is heveredtek a lankás füves részre és ott vártuk be a fuvarunkat 🙂 .
Úgy látszik a bögrécskékhez mindig kötődik valami emlékezetes, jó kis élmény, a Villám Mcqueen-es bögrét a ráckevei csónakos piacról hoztuk haza, amit szintén Toma vett észre a tömérdek csetresz között, ráadásul abból az volt az utolsó. Innen pedig egy Ferraris bögre került ugye haza, amiből a gazdája azóta is folyamatosan habos kakaózik 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: