Vendéges, meccsnapos

Ezzel a címszóval tulajdonképpen össze is foglalható a hétvégéből a szombati napunk. Délelőtt Kati mama és az unokatesóm jött hozzánk, rég jártak nálunk, így együtt meg kábé ezer éve 🙂 , de Kati mama is nagyon régen volt erre felénk. Mostanában nehezebben mozdul ki otthonról, el is határoztuk, hogy ezen változtatunk és többször “kimozdítjuk” ide hozzánk, valahogy az idősödés is megér egy külön tanulmányt szerintem, mert azokról, akikről mondjuk pár hónapja sem gondoltuk, hogy egyszer beleérnek ebbe a kategóriába, hiszen mindig is fiatalosak voltak, egyszer csak megérkeznek oda és ez is egy külön állapot, amivel egyébként foglalkozni kell, az meg totál hihetetlen, hogy egyszer mi is benne leszünk ebben, és pedig ez így van…

Szóval délelőtt megérkeztek, délután 5-ig maradtak, utána mentek unokázni 🙂 , igen az unokatesóm 52 évesen már nagymama, ami azért nem semmi szerintem, egyébként nagyon élvezi, ráadásul az olyan jó lehet, hogy még fiatalon lett nagyi! Most éjszakára mentek vigyázni a pici Laurára, mert a szülőknek sürgős bálozásuk akadt 🙂 . Na szóval, jót ebédeltünk itthon, meg jó sokat beszélgettünk, kétszer kávéztunk is 🙂 . Aztán kimentünk ide a környékre járni egyet a Duna-parton, le is ültünk picit dumcsizni az egyik padra is 🙂 , mert ebből sosem elég, mármint a dumcsizásból, közben vendégeink nem tudtak betelni a szépséges kis helyeinkkel és alig akartunk hazajönni 🙂 , ez a csodaszép idő pedig külön ajándék volt! A Családfő pecaversenyen volt, a fiúk meg jól elvoltak velünk, hol beszálltak az éppen aktuális témákba, hol nem 🙂 … 

Miután elbúcsúztunk és útnak engedtük a felvigyázókat 🙂 , már nekünk sem volt sok időnk itthon, szusszantunk egyet, bevártuk a Családfőt, aztán indultunk is a Fradi-Újpest meccsre. Ilyenkor mindig nagy az izgalom, már a kezdetektől, a meccs nem volt a legszuperebb, viszont a hangulat az mindig fergeteges ilyenkor…

Az idő egyszerűen szuper mostanában, este 9 körül is így lehetett lenni, egy pulcsiban és nem fázott senki 🙂 , szóval nagyon jó volt, bár rengetegen voltak és jó zsúfoltnak éreztünk mindent magunk körül, de hát a derbi-nap, az ilyen 🙂 … 

Viszont amire hazaértünk én valahogy nagyon elfáradtam, de senkit sem kellett álomba ringatni. Egyébként meg nem tudom miért van az, de úgy érzem, mintha fel lenne tekerve az idő, úgy rohan, nagyon idegesítő és nem tudom miért és hogy van ez? A szombat elrepült, de a vasárnap is, itthon voltunk tegnap főleg, és mindenki tanult, leckét írt, Máté angolozott, németezett, mi Tomával átnéztük a környezetet, mert lehet, hogy dogát írnak belőle, meg szövegértést is csináltattam Tomával, olyan kis ügyes volt, szerintem azt kellett megértenie, hogy milyenek ezek a feladatok, mert innentől nagyon jól vágta az egészet. Tegnap azért persze nem csak a munka volt, a fiúk komolyan sokat fociztak együtt (!) a kertben, meg kiültünk, és megpihentünk picit a terasz asztalnál, és ezek voltak a legjobbak szerintem a hétvégében, csiripeltek a madarak, sütött a nap, a kert pedig gyönyörű színekben pompázik, ezek a lopott pillanatok a legjobbak!

Persze az őszi szünetet már nagyon várjuk és abban biztos vagyok, hogy hamarosan itt lesz a téli is, karácsonyostul és mindenestül, mondom én, hogy valaki pörgeti ezt az időt, halkan jegyzem meg, hogy néha úgy érzem, én még mindig a nyárnál tartok 🙂 … Most pedig megyek, mert fejben már többször szétszedtem a házat, most jó lenne megvalósítani, vagy legalább a megvalósítást elkezdeni a gyakorlatban is 🙂 …