Jó két hete is volt már, amikor Toma Vince barátjával és anyukájával libegőzni mentünk, gyönyörű, meleg, napos idő volt, mint most októberben általában, és mi jól ki is használtuk azt a napot, estefelé értünk haza. Ugyanis a Normafáig kocsival mentünk, ahol hozzáteszem művészet volt parkolóhelyet találni, de miután sikerült, gondoltunk egyet és gyalog indultunk a János-hegyre. Egyébként már nagyon régóta, szerintem évek óta tervben volt a libegőzés, csak mindig valahogy egy olyan szépséges napon jutott eszembe, mint az akkori, amikor voltunk és tudom, hogy olyankor iszonytató tömeg van ott és engem ez teljesen visszariaszt, ezért így utólag nagyon hálás vagyok Vincééknek, amiért ezt erőltették – ők akartak nagyon menni – mert tömegnyomor az sajnos megint volt, de mindezt feledtette, hogy Toma nagyon élvezte a libegőzést (most volt először) és az egész napot is, csak úgy mint én 🙂 !
Nagyon jó kis út visz a János-hegyre, már sokszor ki akartuk próbálni gyalog is, most végre sikerült, de nem a felkapottabb és zsúfoltabb, hanem az erdőben vezető úton mentünk és nagyon élveztük mindannyian!
A Libegőnél rengetegen voltak, amíg Vince anyukája sorban állt a jegyért, én a fiúkkal a játszótérre mentem, ahol a csimpaszkodásban verhetetlenek voltak 🙂 , bár fotóm az nem erről van 🙂 …
Libegőn még nem ült Toma, de nagyon megszerette, imádta minden percét, meg kellett ígérnem, hogy máskor is megyünk, nem is egyszer! Viszont Vince anyukájának közben derült ki, hogy ez félelmetesebb, mint gondolta, pedig régen libegőzött már, de most nagyon nem viselte jól szegény az egészet és ráadásul retúr jegyet vettünk, szerencsére azért valahogy kibírta…
Visszaérve a János-hegyre, újabb hosszas sorban állás (amit most én követtem el 🙂 ) és játszóterezés után, jégkrémeztünk egyet. Aztán a gyermekvasút felé vettük az irányt, de közben útba ejtettük, a tényleg útba eső Béka-tavat, ami hát, hogy is mondjam, nem igazán emlékeztet egy tóra, olyan kis picike 🙂 , békákat sem láttunk benne, de legalább most már tudjuk hol van, ugyanis 1-2 éve az Erzsébet-kilátóhoz kirándultunk és akkor simán elsétáltunk a tó mellett, most viszont a szép hosszú lépcsősoron, ami odavezet, megnéztük a tavat 🙂 :
A Gyermekvasúthoz vezető úton, a fiúk szinte minden ösvényt és megmászandó helyet kipróbáltak,
ez is azt mutatja, hogy ennyi idősen így társaságban jó kirándulni 🙂 ! A vonatunkat lekéstük és nagyon sokára jött a következő, ugyanis valami kisebb műszaki hiba volt délelőtt, onnantól torlódtak és késtek a mozdonyok. Amíg várakoztunk persze a fiúk rohangásztak a fák között, botokat és egyéb kincseket gyűjtöttek, amiket még a vonatra is magukkal cipeltek természetesen 🙂 . Persze a Gyermekvasút tele volt, de sikerült egy nagyon jó helyre leülnünk, a 3 éves Félixhez és apukájához, akik egy makkal “bűvészmutatványokat” végeztek, amibe bevonták a fiúkat is, akik persze nagyon élvezték az egészet és ők is dugdosták Félix elől a makkot, néha a gesztenyét, nagyon aranyosak voltak, a kis Félix pedig amikor a Normafánál leszálltunk, hosszasan integetett nekünk, irtó cuki volt 🙂 !
A Normafától persze hazafelé vettük az irányt és tényleg későn, olyan 7 körül értünk haza, főleg ahhoz képest, hogy délelőtt indultunk el itthonról, tényleg szinte egész napos, de nagyon élvezetes, kirándulós napunk volt 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: