Őszi szünet, főleg képekben

Azért most már megírom, amit egyszer valamikor még múlt héten kezdtem el az őszi szünetünkről, mielőtt azt is elfelejtjük, hogy egyáltalán volt ilyesmi az idén 🙂 … Az biztos, hogy megint elszaladt és nagyon jó volt, bár most nem csináltunk nagy programokat, ami talán az időjárással is összefüggésben volt, hogy pont akkor romlott el, de azt hiszem erre volt leginkább szükségünk is. Az első napokban szombattól keddig főleg bringáztunk és kerteztünk, mindezt elsősorban Tomával, itt a Duna-parton is sokat tekertünk, de elmentünk messzebb is a kedvenc “kis körünk” felé, amit régen csak egy szakaszon a kedvelt cukrászdánknál sétáltunk végig általában, mostanában, már jó ideje ezt legtöbbször bringával tesszük…

Közben volt Bozsik-foci is, amiről már beszámoltam ugye, az utolsó volt most ősszel és nagy sikerrel zárult Tomának és Dani barátjának is, hiszen mindketten oklevelet kaptak a meccsek után, aminek persze végtelenül örültek, úgyhogy kifejezetten szuper volt az a nap 🙂 !

Aztán hétfőn kötelességünket teljesítve elvonultunk a fiúkkal személyiket hosszabbítani, aminek az a története, hogy a nyár utolsó napján vettem észre – pont jókor 🙂 – hogy napokon belül lejárnak és bizony szívtam a fogamat, mert ha picivel előbb eszmélek, még a szünetben elintézhettünk volna mindent. Hát, nem így történt és ugyan tettünk halvány kísérleteket, hogy ekkor meg akkor elmegyünk az okmányirodába, de vagy valaki beteg lett vagy szimplán csak annyi tanulnivaló volt másnapra Máténak, hogy nem volt kedve hozzá, így aztán hagytuk az egészet, míg egyszer csak eljött az őszi szünet 🙂 .

Ráadásul Toma egyik focis társának az anyukája adott egy jó ötletet, miszerint Soroksáron van egy kormányablak, ahol általában alig van valaki. Hát, hittem is, meg nem is, de gondoltuk nincs annyira messze, ráadásul kompozhatunk egyet a Molnár-szigetre, onnan szűk 10 perces gyaloglással már ott is voltunk az irodában. És láss csodát, tényleg csak két ablaknál volt valaki, ahogy megnyomtuk a személyit a gépen, a mi számunk villant fel 🙂 , fél óra alatt végeztünk is 🙂 ! Mivel a feles kompot nem érhettük el, ezért sétálgattunk picit a kedvenc kis terünkön ott, Toma megcsodálta az I. világháborús emlékműt, mert tele volt elhunytak neveivel, szóval belementünk picit a történelembe is, körbejártuk, olvasgatta a neveket, nagyon édes volt 🙂 ! Sajnos mivel hétfő volt, a cukrászda sem nyitott ki, pedig az ottanit is szeretjük, ezért aztán sétáltunk egy jó nagyot a szigeten, meg vettünk ezt-azt az ottani kis boltban és haza kompoztunk 🙂 .

Másnap barátos nap volt, Tomához jött Dani, Máté pedig délután átment az egyik barátjához, akinél ott is aludt, este és másnap délelőtt is moziba mentek, valamikor másnap estefelé tért haza végre 🙂 . Dani pedig egész nap nálunk volt, rengeteget játszottak a fiúk, a legnagyobb örömömre társasoztak is, meg kártyáztak is, örültem is neki, egészen estig maradt nálunk a cimbi 🙂 .

Szerdán piacra mentünk Tomával, Mátét aznap csak este láttuk, miután hazatért végre 🙂 , mi pedig jól bevásároltunk, ismerősökkel találkoztunk, meg koszorúkat vettünk a piacon, mivel utaztunk vidékre a sírokhoz is. Az a szerdai nap egyébként a munka ünnepe volt nálam, május elseje helyett, mert aznap kaptam meg az első próbamunkát szövegírásból, aztán az egészségvédő program is akkor intéződött el, sőt, még az ötletem a hangos szövegekkel kapcsolatban is aznap tetszett meg az ismerősünknek és határozta el, hogy azt is beveszi a repertoárba 🙂 …

Csütörtökön úgy volt, hogy Sárvár mellé utazunk a sírokhoz, szerettük volna elkerülni a másnapi, ünnepnapos tömegnyomort az utakon, de sajnos nem sikerült, a Családfőnek reggel derült ki, hogy muszáj bemennie valamit elintézni a munkahelyére, mert nem boldogultak nélküle az irodában és a dolog határidős volt. Így aztán lett egy olyan napunk, amire nem nagyon készültünk semmivel és a másnapi halvány, barátos-programos terveink is keresztül lettek húzva, ezért aznap nagy dolgok nem történtek, csak olvastunk és társasoztunk főleg, ja és a kertben megcsináltuk Tomával a süntanyát, amire napok óta készültünk, mert minden évben vannak sünök a kertünkben, rengeteg levelünk is van, a kert végében felhalmoztunk egy kupacot, rátettünk ágakat is, hogy ne fújja szét a leveleket a szél. Az ágat valamikor letörte a szél a kertben, rakosgattuk jobbra-balra, ott jó helye lett, bízunk benne, hogy a sünök is megtalálják a vackot 🙂 :

Aznap kifaragtuk végre a tökfejeket is, amit szintén terveztünk egy ideje 🙂 :

Pénteken leautóztunk a sírokhoz Sárvár mellé, vittük Kati mamát is, útközben felvettük és miután kiraktuk a koszorúkat és picit rendbe szedtük a sírokat, átmentünk a szomszédos Sitkére. Ott van egy nagyon jó kis kastélyszálló, ezer éve ott állunk meg ebédelni, ami már mindig olyan 3-4 körülire esik ilyenkor. Most az idő is szerencsére egész szép volt, úgyhogy gondoltunk egyet és ebéd előtt sétáltunk egy jó nagyot a környéken, felmentünk a híres Kálvária Kápolnához, és az erdős-dombos részen barangoltunk picit…

Utána persze jól megebédeltünk a szállóban, aztán indultunk is hazafelé, ez mindig egész napos program, most is, miután kiraktuk Veszprémben Kati mamát, este 8 körül értünk haza.

Szombaton meccsre mentünk, délelőtt Toma az egyetlen megmaradt házit csinálta meg, a Mesefa című olvasmányukhoz kellett rajzot készíteni. Rajzolni nem nagyon szeret Toma, viszont mostanában szerintem rengeteget fejlődött valahogy és ami a legjobb volt, miután elolvasta a mesét, nagy kedve volt rajzolni is hozzá, és szerintem egy gyönyörűt készített, a szivárvány, amit kitalált nagyon szép, és még arra is figyelt, hogy a mesében lehullanak a mesék a fáról, ezt nála a  lehulló levelek szimbolizálták 🙂 , szerintem csodaszép lett ez a rajz 🙂 !

A meccs is jó volt, de hideg volt valahogy emlékeim szerint, vagy csak elszoktunk ettől, mert tavaly sokkal cudarabb időkben is vígan voltunk a meccseken:

Az utolsó nap, vasárnap maratoni vásárlást tartottunk, elmentünk az Ikeába cipős szekrényeket venni, aztán a Decathlonba úszó cuccért, meg még hazafele be is vásároltunk a Lidl-be. Az egészbe az volt a legjobb, hogy Toma nagyon jól érezte magát az Ikeába, vígan utazott a nagy kocsin és bujkált a sorok között az árutérben, azt kérte, hogy menjünk újra minél hamarabb 🙂 , ilyen még soha nem volt, hogy egy vásárlás ilyen jó program lett volna neki 🙂 …

És ennyi, ilyen gyorsan el is illant ez a szünet, mintha itt sem lett volna, pedig nagyon jó volt 🙂 …