Rövidek, röviden…

Jó régen jártam erre, pedig majdnem minden nap jönni akartam, de valahogy nem sikerült… Azt sem mondhatnám, hogy nincs miről írnom, mert éppen, hogy bőven van, csak szerintem be kell állni valamiféle rendszernek, rendnek most a napjaimban – ami nem könnyű, mivel minden változó, semmi sem fix – minden munka egyszerre jött és öntött el 🙂 …

Az egészség programnál havi zárás van, ami azt jelenti, hogy igyekezni kell érdeklődőket toborozni, ami rendesen elveszi az időmet. A próbamunkám úgy tűnik tetszett a megrendelőnek, bár ez még nem száz százalék, mindenféle finomításokat kér a szövegen, de eléggé macerás megbízó, abban már megállapodtunk a webirodás munkaadómmal, nekem már az első percben feltűnt, pedig nyilván nem is ismerem, de ahogy megkaptam a cikk követelményeit, az sokat elárult, főleg a hivatkozási linkeket illetően, úgyhogy első körben át is kellett írnom az egészet, még mielőtt bárkinek megmutattam volna 🙂 , mert a linkek miatt egy csomó minden ment a kukába, hiszen nem felelt meg a követelményeknek 🙂 . Mondjuk nem tudott felidegesíteni, úgy érzem ez a minimum tanulópénz, végül így is tetszett a dolog, és azt nem gondoltam volna, hogy kifejezetten kihívásnak tartom majd, hogy úgy írjak meg valamit, hogy az másnak megfeleljen, mert itt is részletes utasításokat kaptam 🙂 – elég vicces – de ez szerintem tök jó fejlesztő hatású, mert alaposnak is kell lenni, meg érdekesnek is, és még így is a megrendelő szerint tök jó meglátások vannak a cikkben, szóval nekem ez szuper 🙂 !

A fiúk pedig lebetegedtek. A jó hír, hogy nem egyszerre 🙂 ! Toma múlt héten keddtől volt itthon, megmagyarázhatatlan valamivel, ami inkább felső légúti nyavalyának tűnt, voltunk persze Eszter néninél is, aki majdnem antibigyót írt fel neki, de azért erről közösen lebeszéltük magunkat 🙂 . Nem is kellett, péntekre már egész jól volt a delikvens, úgyhogy akkor már járműveztünk is egyet a Zászlómúzeumig, ami egyszerűen várakozáson felüli volt, főleg Tomának, de nekem is, utána pedig betértünk a robotos kávézóba is, ahol már jártunk, de most még jobb volt, mint elsőre, még táncoltak és szaxofonoztak is a robotok nekünk, tényleg egy élmény volt az a nap 🙂 (majd írok róla 🙂 ) ! Ráadásul keveset kellett pótolni, mivel az osztály úszott a hét nagy részében, szóval a legjobbkor jött ez a betegség Tománál, ha van ilyen egyáltalán 🙂 …

Máté pedig most hétfőtől nincs suliban, vasárnaptól ugyanis elment a hangja… Az előzmény az volt, hogy az előző héten széthajtotta magát, mert már kb. múlt keddtől folyt az orra, fájt a torka, de egész héten járt suliba, ugyanis nem akarta, hogy feltorlódjanak a dolgozatok, ha hiányzik, mert ebben a doga-expresszben nincs megállás 🙂 … Hát, most lett, mert elnémult szegénykém és nincs is jól, bár már javulgat.

Ami pedig óriási öröm nekem – és teljesen más téma – hogy Máté elkezdett OLVASNI!!! Igazi könyveket, eddig azért ímmel-ámmal néha kiolvasott egyet, most viszont a Bayern München történetét végezte ki pár nap alatt, a könyvespolcról pedig levett egy Lőrincz L. László krimit – mindig szerettem, ráadásul ezek misztikus, főleg történelmi szálú krimik 🙂 – és most azt falja 🙂 !!! Érdekes, hogy pont most nincs időm olvasni, Máté pedig pont most kezdett neki 🙂 , bár az is igaz, hogy ez itthon mindig is látható volt, nála pedig most érett be a folyamat talán. Az meg külön vicces, hogy most írtam az olvasás kevésbé ismert előnyeiről, soha jobbkor 🙂 …

Viszont az egész nagytakarításos témával el vagyok úszva, vagy talán már merülve, nem is tudom, az biztos, hogy múlt évben jobban álltam, ilyenkor már az ablakok is le voltak mosva, most ez csak a felső szintre igaz. A kerttel is el vagyok maradva, meg még szortírozni, csempét mosni, játszószobát pakolni kellene és még sorolhatnám, de mostanában nem nagyon haladtam. Pedig jövő héten már adventi vásár van a suliba, csinálni kellene rá valamit, E. nénivel holnap értekezünk a vásár részleteiről, mert két napig árulni is kéne valahogy, valakiknek 🙂 …

Aztán jön a Mikulás a suliba is – meg itthonra is persze 🙂 – és mint Mikulásné rajtam van a beszerzés súlya, összerakása az osztályt illetően, és elsejétől indul(na) az itthoni adventi naptár, nem okozhatok csalódást Tomának, mert már most is emlegeti, viszont azt is mondja, hogy az osztály fele szerint nincs Télapó, kérdezget engem is, mit tudok erről 🙂 … Azt hiszem ez lesz az utolsó ilyen évünk, nem szeretném kihagyni vagy elrontani, Máténál egy évvel később, emlékszem harmadikban jött el ez, akkor húsvétkor kijelentette, hogy nem hisz a nyusziban 🙂 … Szóval felemás, nehéz, zűrzavarosnak ígérkezik ez a december, készülni kéne az adventi naptárba is kézművesekkel, de tuti, hogy minden nap nem tudunk vele foglalkozni és még a Családfőnek is most lesz az 50. szülinapja… Most picit sűrűnek ígérkezik a jövő hónap, de már a jövő hét is…