Zászlómúzeum, robotos kávézó

Ez már jó két hete volt ismét 🙂 , amikor Toma beteg lett. Elég hamar felgyógyult, ezért az utolsó hétköznap pénteken, kicsit kimozdultunk. Gondoltam, végre az egész nyáron hanyagolt járművezést is megejtjük. A Zászlómúzeumba már nagyon régóta el akartunk menni, nyáron voltunk a robotos kávézóba és mivel egy vagy két utcával van arrébb a múzeum, szerettünk volna bemenni, de éppen csőtörés volt a házban, ahol a múzeum működik, és akkor egész héten zárva volt… Most viszont minden összejött, hévezve, villamosozva beutaztunk és végre a múzeumba is bejutottunk, ami várakozáson felüli volt egyébként! Őszintén nem gondoltam, hogy Tomának ennyire tetszeni fog, pedig azért mentünk – már nyáron is – mert nagyon szereti és ismeri is a zászlókat, amiket egyébként szerintem a focimeccsekről és a Forma-1 miatt ismer annyira 🙂 …

Szóval végre eljutottunk a múzeumba, péntek 11 körül nem is volt rajtunk kívül senki 🙂 … Hát, Toma tobzódott a zászlók között, azt hittem, hogy max. fél órát leszünk, hiszen kis múzeum, meg hát mit lehet ott annyit nézelődni a zászlóknál. Nos, nem így lett 🙂 , legalább másfél órát ott voltunk 🙂 , sőt, nekem is nagyon tetszett minden! Toma pedig jött-ment a lobogók között, megnézte szinte mindegyiket, a kedvenceit különösen. A tulaj is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy olyan jól éreztük magunkat. Felfigyelt arra, hogy Toma mennyire érdeklődik a zászlók iránt, jól el is beszélgettünk vele, kiderült, hogy a közelünkben Halásztelken lakik 🙂 , és tényleg sok mindenről csevegtünk, nagyon jól éreztük magunkat 🙂 !

Mielőtt eljöttünk volna, vettünk egy posztert is, amin a világ országainak a zászlói vannak, Toma már ahogy beléptünk az ajtón kinézte magának 🙂 . És nagyon meglepődtünk, hogy a kedves tulaj, mielőtt eljöttünk, kérte, hogy várjunk egy picit, amíg hátramegy a raktárba. Búcsúajándékként Toma kapott tőle egy Fehérorosz zászlót, aminek annyira örült, hogy szinte ujjongott 🙂 , egész végig szorongatta hazafelé 🙂 …

Mivel, ha jól emlékszem, egy utcányira van a Zászlómúzeum a robotos kávézótól, tulajdonképpen nem is volt kérdés, hogy oda is betérünk 🙂 . Nyáron már jártunk ott, akkor is szuper volt, most meg egyszerűen fergeteges volt az egész. Szerencsére megint kevesen voltak, de most a robotok mindenfélét csináltak, amire nem is gondoltunk volna…

Azon túl, hogy nagyon finom fehér forró csokit ivott Toma, én meg egy jó cappucinót, amit persze a jól ismert robot hozott ki,

volt egy icipici kis robot, akit nem láttunk még eddig, de táncolt nekünk az asztalon 🙂 ,

a másik kedvenc, Pepper robot pedig, szaxofonozott, gitározott, kacagott és még csikiző program is volt benne, aminél tényleg úgy viselkedett, mintha csiklandoznák, nagyon cuki volt 🙂 …

Persze ott is sokkal tovább maradtunk, mint gondoltuk és hát tényleg szuper jól éreztük magunkat… Az a nap tényleg emlékezetesen jól sikerült, azóta is többször eszünkbe jut 🙂 ! Itthon persze kibontottuk az ajándék zászlót és valószínűleg Toma szobájába tesszük ki, mert hatalmas, a poszter pedig azóta is nézegetve van, nagy becsben van tartva mindkettő 🙂 …