Helyzetjelentés

Igaz, hogy csak egy hete nem jelentkeztem – ami nem szokásom, csak ha nyaralunk 🙂 – de akkor is csak a programjainkról számoltam be, hogy egyébként mi zajlik a mindennapokban, arról már egy ideje nem írtam… Most sem fogok 🙂 , mert most sincs nagyon időm, de azért csak talán a főbb dolgokat elregélem, ha eszembe is jutnak, mert ez utóbbi kérdéses 🙂 …

Talán, hogy miért nem találom a fonalat mostanában, az annak is köszönhető, hogy a próbamunkám elnyerte a megrendelő tetszését és hirtelen 4 másik cikkel halmozott el, amiknek egy hét múlva kész kell lenni, ebből kettő lement, a másik kettő van hátra. Ott a másik munka is, ami egyébként sokkal nehezebb, mint gondoltam, ez a kettő így együtt, főleg december elején, kicsit megborította a napokat. 

Ezeken kívül sem áll meg persze az élet, sőt, most jön a mindenféle nyalánkság 🙂 … Szóval, közben jöttek hozzánk pincét szigetelni, ami már régóta esedékes volt, de az utóbbi 2 hétben felpörögtek az események és lett gárda is, aki megcsinálja a munkát, mondjuk tán nekem ezzel van a legkevesebb gondom, de a Családfőnek annál inkább! Főleg azért jutott eszembe, mert itt kopácsolnak, fúrnak-faragnak, dübörögnek alattam, úgyhogy ez az 1 hét ilyen lesz 🙂 …

Aztán a suliba is most van persze az SZMK-anyukák ideje, november utolsó hetében volt adventi vásár, reggel negyed 8-tól árultunk a suliban, főleg én mentem, mert nem nagyon volt senki erre, aztán már nehéz is volt mindent megmutatni, amikor lett ember is rá, de legalább a kezdést én megcsináltam sokszor és fél 9 körül el tudtam jönni. Mi csak tavalyról maradt kókuszhéjba öntött gyertyákat vittünk most, házi sütiket ettől az évtől nem lehet vinni, sajnos. De így is szuper magas összeg, 34.000 Ft jött össze a 3 nap alatt, nagy siker volt!

Közben Toma itthon maradt mandulagyulladással, a Családfő is lebetegedett előtte, úgyhogy váltották egymást. Mindez megnehezítette a Mikulásos készülődést, pont a sulis vásár után gondoltam, hogy megveszem az osztálynak valót. Hát, nem pont másnaptól lett beteg Toma 🙂 ? Úgyhogy a hét elején bevásároltam az iskolába, az egyik éjjel bezacskóztam, aztán másnap elmentem délután, amikor Máté már itthon volt, a hazai Mikus dolgokat beszerezni, meg ajándékokat és hasonlókat 🙂 . Mindez csütörtökön történt – előző délután Máté angolon volt, akkor nem mehettem – másnap reggel érkezett ugye a nagyszakállú, úgyhogy akkor délután sietve megvettem mindent, még az ajándék kisautókat is – Toma ezt kérte a Mikutól – mert péntek este ráadásul személyesen is jött hozzánk a Télapó. Hazafelé beugrottam a suliba, a csomagtartómba bekészítettem az összeállított csomagokat, már a bekészítés sem volt egyszerű Toma miatt, aki ugye itthon tartózkodott 🙂 , a kiosztás viszont az asztalokra már gyerekjáték volt 🙂 …

A Családfő most kivonódott a forgalomból, mert ilyenkor mindig plusz munkája van, december közepéig, amit megfejeltek most annyival, hogy még több lett egy váratlan módosítás miatt, úgyhogy szuper az egész, még az is lehet, hogy két ünnep között is dolgoznia kell vele… Mátéval van most a legkevesebb történés, ő szegény csak tanul, tanul és tanul, na meg dogákat ír, kikapcsolódásként 🙂 …

Hét közben pótoltuk az iskolai anyagokat Tomával, és megint elkezdtük itthon a kézműves adventi naptárt. A Télapót is és a naptárt is nagyon várta már Toma, szóval nem lehetett kihagyni idén sem, mert ráadásul lehet, hogy ez az utolsó ilyen év, amikor még ennyire hisz benne. Majd rakok fel képeket a naptárról is persze és a Mikulás látogatásról is, egyszer 🙂 … Csütörtök este cipőt pucolt az érintett, és kikészítette saját kezűleg a tejet és a kekszet az asztalra – egy nagyobb gyerek éjjel a kekszet, egy anyuka pedig a tejet itta meg 🙂 – reggelre pedig tele lettek a cipők-csizmák.

A Mikulásunk, aki évek óta jár hozzánk, jelezte már hétvégén, hogy a ruhája kezd viseltes lenni, nem biztos, hogy kihúzza ezt az évet, úgyhogy a hét elején még azt is hajkurásztam, sehol nem kaptam, telefonálgattam kölcsönzőkbe, de már mindenütt ki voltak adva. Úgyhogy végül abban maradtunk, hogy ezt az évet még kihúzza ez a ruha, aztán úgyis lehet, hogy többször már egyáltalán nem lesz szükség semmiféle jelmezre sem… Azért ez így leírva elég durva, ez akkor azt fogja jelenteni, hogy teljesen megszűnik a varázslat itthon…

Tegnap tehát személyesen is járt nálunk a Mikulás, és most tényleg valahogy annyira nagy sikere volt az érintettnél, sokáig emlegette utána is, az ajándékokat nagyon eltalálta, mert még a Családfő is tett hozzá, hazafelé jövet tegnap vett mindenféle sportruházatot, amit Máté is kapott, Toma meg még a ruhákon kívül ugye az autóit is. El volt ragadtatva a delikvens, és a Télapónk is nagyon jó fej volt, ráadásul még pocakot is csinált magának, mert Toma furcsállotta már egy ideje, hogy az ő Mikulása, aki ide jár hozzánk, szóval ő olyan kis vékonyka, nem ilyen a Télapó 🙂 …

Szintén tegnap, ahogy vártuk a nagyszakállút, sütöttünk mézeskalácsot is, mint minden évben és még az útra is csomagolunk a Télapónak. Azért meg kell, hogy mondjam, a sok minden közepette ez a készülődés, sütögetés, minden nap az adventi naptár készítése, na meg főleg az előkészítése, rendesen kiveszi belőlem az energiát, főleg, hogy éjjel általában írom a cikkeket. Azért kicsit hangolódtunk is az ünnepekre, a kis maradék fagyott hóval az egyik délelőtt jó nagy hógolyócsatát vívtunk Tomával, meg egyszer-egyszer sétáltunk is kint a Duna-parton és még a könyvtárba is eljutottunk, ez utóbbi muszáj volt, mert most nem a könyvek, “csak” a gyerekjegyek jártak le, amikor itthon van Toma betegen, általában mindig lejár valami valamelyik könyvtárunkban 🙂 …

Közben készülünk a Családfő 50. szülinapjára, a karácsonyi nagytakarítással éppen sehogy sem állok, most per pillanat a túlélésre játszom és szerintem jövő hét vasárnapig, amíg le nem megy a szülinap, és le nem adom a cikkeimet, ez így is marad. Utána meg kb egy hét lesz karácsonyig és még az ajándékok java része nincs meg, szóval most – nem szokásom – de a januárt várom, vagy nem is, a 24-e már jó lesz, de addig 🙂 …