Ez az adventi időszak semmiképpen sem volt megszokott, sőt, nagyon eltért sz eddigiektől. Talán valami halvány emlékem van hasonlóról, akkor valamelyik gyerek volt pici, talán Toma, de tényleg ez sem biztos és dereng, hogy egész decemberben annyira szerettem volna készülődni, de valamilyen láthatatlan erők és elintézendő feladatok ezt mindig meghiúsították, hát valami ilyesmi volt most is… Tényleg egymást érték a különböző, általában váratlan események, mint ahogy az is, hogy 2 cikket kellett egy hét alatt leadni és ez a kutatómunka miatt és azért is, mert a megrendelő eléggé magasan tartja a mércét, nem egyszerű feladat. Aztán itt volt a hirtelen pince rendbetétel, Apuci szülinapja, ami nem volt váratlan, de sok-sok szervezést igényelt, a veseköve már annál inkább az lett 🙂 … De ide sorolhatnám az iskolai dolgokat, kezdve az adventi vásárral, aztán a Mikulásnak a segítőjeként volt jó sok feladatom, de volt még év végi ajándékozás is a tanító néniknek, ami egyébként nem egy nagy feladat, de az utolsó napokra esett az ajándékok beszerzése, na meg valahogy az átadás, hát az most nekem soknak tűnt, abban a rengetegben.
Az utolsó napok karácsony előtt – miután elfogadta a megrendelő a cikkeimet, de a források között bővítenem kellett és szemléltetésnek írom Tomát, aki annyit mondott csak, hogy reméli ez az utolsó és többet egész évben (ezt könnyű teljesíteni 🙂 ) nem szöszölök a cikkeimmel 🙂 – már koncentráltan a készülődéssel teltek, de péntekre esett a tanító nénik ajándék átadása, mert csak akkor volt jó mindkettőjüknek. Aztán, pénteken volt Máté lábköröm levétele is, ami lement, de számítottunk erre is, este nagyon elkezdett fájni neki, a Családfő elment külön erős fájdalomcsillapítóért is.
Szóval elértünk a hétvégéhez, és még ajándékokat is be kellett szerezni, vásárolni is kellett, ezek a Családfőre maradtak, nekem pedig még a nyakamban volt sok-sok takarítás és sütés-főzés. Nagyon nehezen jött össze a valahogy most minden, de sikerült, azért hétfő éjjel, amikor Toma már aludt és éjjel főleg Máté díszítette a fát én meg még a bejglivel vacakoltam, komolyan rimánkodtam, hogy nehogy felébredjen Toma, mert már csak az hiányozna a boldogsághoz, nálunk ugyanis reggelre érkezik a feldíszített fa és alatta várakoznak a becsomagolt ajándékok…
A lényeg, hogy mindez sikerült most is, lett reggel nagy öröm, Toma mindenkit ébresztgetett, mert a család többi része ugye ki volt dőlve, hogy itt a karácsony, menjünk gyorsan lefele és nézzünk szét 🙂 … Ez az első kép jellemzi Tomát, aki kb. 3 éves lehetett, amikor jó fél órán át ült a karácsonyfa előtt és nézte a díszeket és a fényeket, az ajándékokat észre sem vette, annyira tetszett és azóta is nagy kedvence a karácsonyfa 🙂 …
Mást nem lehet fotózni a fiúk közül, csak Tomát, különben is Máté majdnem aludt, miközben az ajándékokat bontogattuk 🙂 ..
A délelőtt nagyon gyorsan elszaladt az ajándékok próbálgatásával, aztán fél 1-re a Családfő anyukájához voltunk hivatalosak ebédre (ez megint csak egy váratlan fordulat, mert a viszony meglehetősen fagyos egy ideje, amióta Máté ballagása kicsit elcsúszott az ő hisztijén, tényleg nem tudok jobb szót ide írni rá…). Érezhetően próbál a fiához és az unokákhoz, meg persze hozzám is közel kerülni, már az Apuci 50. szülinapi ebédje is ezért volt szervezve nyilván. Persze elmentünk, ünnepeltünk együtt volt mindenki, a nagynéni a kedvesével is, és tényleg végre jó hangulatban és nem veszekedésben telt el az a pár óra 🙂 …
Másnap kinyúltunk és élveztük a karácsonyt, készítettem gyertyafényes ünnepi ebédet, ami inkább estebédnek sikerült, mindenki elvolt az ajándékaival. Aztán tegnap délután az én unokatesómékhoz mentünk, a szokásos 26-i ünneplésre, tavaly nálunk volt, most ők szervezték, minden évben váltakozunk, sajnos már csak kettőnk között, így jövőre megint mi leszünk a vendéglátók. Este értünk haza, és hát ilyen gyorsan elszaladt ez a karácsony is, amire most is rengeteget készültünk, talán most intenzívebben és sűrítve mint máskor, de gyorsan lement, talán tükrözte azt a készülődést, ami jellemezte idén az adventet is 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: