Mikulás-nap

Mert erről még nem írtam és december hatodika, idén is teljes egészében a Mikulásról szólt nálunk. Toma nagyon készült, természetesen kipucolta a cipőjét és kikészített a Télapónak kekszet és tejet is. El is fogyott minden reggelre  (a kekszeket egy fiú, a tejet egy anyuka itta meg 🙂 …) Mert amire felébredt mindenki, tele lettek a cipők és csizmák mindenféle finomsággal, személyre szabottan, ki mit szeret, mert a Mikulásnak természetesen erre is kiterjed a figyelme 🙂 . Aznap itthon volt Toma betegség miatt – a decembert valahogy ez is nagyon nehézkessé tette, hogy kétszer is betegeskedett Legkisebbünk és azért ez jelentősen megnehezítette a vásárlásokat és a készülődést – úgyhogy teljesen kiélvezhette a reggeli finomság dömpinget, mert kaptak azért egészségesebb dolgokat is, mint például szőlőcukor, banán, mogyoró, mert még szeretik is mindezeket a fiúk 🙂 … 

Aztán délelőtt mézeskalácsot sütöttünk estére, mert hagyomány az is, hogy személyesen jön hozzánk a Mikulás és az is, hogy mézeskaláccsal, forró csokival vagy kakaóval várjuk. Már napokkal korábban, de aznap meg főleg rengeteget kérdezősködött Toma a nagyszakállúról… Annyit, hogy már nekem is kicsit kényelmetlen volt a szitu, mert azért hát csak mellébeszéltem rendesen és már kezdtem kicsit rosszul érezni magam a bőrömben. Azt is éreztem, hogy Toma nem gyanakvásból kérdezősködött, őt tényleg érdekelte, hogy hogy jön be hozzánk a Mikulás éjjel, hány Télapó van, csak egy vagy van több is, mert ha csak egy van, akkor hogyan bírja minden gyereknek kihordani az ajándékot? Pontosan hol is lakik a Télapó, milyen házban, mit csinál az év többi részében? Mikulásnak születni kell vagy lehet azzá is válni 🙂 ? Minden országban ugyanakkor hozza az ajándékokat  vagy van ahol máskor? Miért van az, hogy annyiféle Mikulást látni? Mert van kövérebb és vékonyabb is (ez döntő jelentőséggel bírt nálunk is 🙂 )… És még sorolhatnám, záporoztak rám a kérdések a legváratlanabb pillanatokban, például mézes sütés közben, de egész napra elosztotta a kérdéseket a delikvens 🙂 … Azt azért elmondom, hogy ennek a negyedét sem kérdezgette Máté, szóval hát na 🙂 …

Aztán nagyon megszerette Szent Miklós püspököt, az iskolában olvastak róla és nagyon megragadta a fantáziáját és nem értette, hogy miért nem ő tulajdonképpen a Mikulás, be kellett érnie csak a legendájával 🙂 … Központi kérdés volt idén az is, hogy az ő Mikulása, aki hozzá jár, miért olyan soványka? Hiszen minden rendes Mikuláson van rendesen felesleg, és ő nem szereti, hogy aki hozzá jár, az olyan vékonyka 🙂 … Ezt megemlítettük a kedves hozzánk járó Télapónak, tényleg pusztán csak viccből, semmi szándékosság nem volt a dologban. És ez a drága Mikulás volt olyan jó fej, hogy amire jött, pocakot eresztett, szép kis “párnás” hasa kerekedett 🙂 ! Toma is nagyon boldog lett, sőt, még fel is hoztuk a Télapónak és el is beszélgettünk vele erről, hogy tavaly óta csak felszedett pár kilót, mert hát ugye mindenhol eszeget egy kis kekszet, mézest, mikor és hol mit 🙂 . De persze a legnagyobb élmény maga a találkozás öröme volt, hogy ismét jól elbeszélgetett vele az illetékes, már-már jó ismerősként üdvözlik egymást. És a hab a tortán mindig az ajándékozás, most rengeteg autóval, mert ezt kért a Mikulástól Toma, úgyhogy újabbakkal gyarapodott a gyűjteménye és még a focira is kapott benti tornacipőt és nagyon jó tréningruhákat, a bátyjával együtt, aminek mindketten nagyon örültek 🙂 !

Ez volt az eddigi legjobb látogatása nálunk a Mikulásnak – mondjuk ki tudja, elképzelhető, hogy most volt nálunk utoljára –  nem is csoda, már olyan régóta jár hozzánk, hogy Tomával is jól összebarátkozott tulajdonképpen 🙂 . Éppen ezért, mint máskor is, csomagoltunk neki egy nagy tál mézeskalácsot az útra, tudjuk, hogy rajta kívül három gyerek is nagyon szokott örülni ennek az útravalónak 🙂 …