Ebben a hónapban főleg itt a környékünkön bóklásztunk, már amennyire időnk engedte. Ezt pedig – ha már másra nem nagyon futotta, – mindig próbáltam bepaszírozni a napunkba, mert sokfelé jó lett volna elmenni, adventi vásárok és hasonló karácsonnyal kapcsolatos helyekre, de elsősorban a munkaügyek, aztán a sok váratlan esemény ezt rendesen meghiúsította. Viszont itt nálunk napi szinten bóklásztunk, és ezek a kis kiruccanások azért lettek adventiek, mert sokszor belengte a karácsonnyal kapcsolatos készülődés szelleme, általában kint beszéltünk meg sok mindent, mondjuk Apának meglepetés ajándékot vagy tervezgettük a karácsonyi dolgokat, sőt, a vége felé még azt is ott beszéltük meg, hogy milyen sütiket sütünk majd 🙂 …
Már az első napokban szerencsénk volt, ugyanis magamban vártam, hogy ha egyszer leesik a hó, akkor minimum hógolyózunk egy nagyot, meg persze szánkózunk és hóembert építünk. Hát, utóbbiakból semmi sem lett, viszont valahogy tudtunk kint hógolyózni Tomával, a kertben és picit a Dunánál is, mert akkor volt először itthon betegen a hónapban és már éppen kijött a betegségből, amikor még volt hó is, amivel lehetett hógolyózni, bár fotónk nincs róla 🙂 …
Ez éppen nem dunai és környékbeli, de megint mentünk könyvtárba, olvasójegyet hosszabbítani és választottunk karácsonyos könyveket is. Itt éppen frissiben melegében Toma az éppen megvásárolt egyik ajándékot kötözgeti, később azért levetkőzött 🙂 …
Aztán olyan is sokszor volt, hogy hazafelé a suliból vagy gyalog vagy autóval jöttünk, de mindenképpen útba ejtettük a Duna-partot, itt éppen az uzsonnás dobozát hozza az illetékes, mert néha megettük belőle a maradékot, meg kapott a cica is 🙂 :
Aztán amikor a szünet előtt beteg lett Toma, az egyik nap tavaszias meleg volt, olyan 16 fok körüli hőmérséklettel, akkor egészen a kiserdőig mentünk és talán akkor beszéltük át a karácsonyi sütiket is…
A mindennapos, néhány percre kiszaladós járkálás, itt nálunk a kis öbölnél:
Ezekben a sétákban Toma a leglelkesebb társam, aki van, hogy nehezebben indul neki, de olyan is gyakran megesik, hogy ő kéri menjünk egyet a környéken és akkor nem győzi mondogatni, hogy milyen szép itt minden és milyen jó, hogy itt lakunk! Mondanom sem kell, azon kívül, hogy szívemből szól, a legjobb ezt tőle hallani 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: