Már megint ennyi idő telt el és én nem is írtam… Mostanában valahogy idő kell, amire magamhoz térek és rájövök, hogy megint elment egy nap és megint nem értem ide. Pedig most nincs is iszonyú pörgés, mint decemberben, de mindig történik persze valami. Ráadásul voltak olyan kisebb, ilyen-olyan programok, amikről nem is írtam, pedig több még a hónap elején történt, mondjuk utána egy hét kivételével, egyből betegek lettek a fiúk…
Most már meggyógyultak, hétfő óta mindenki iskolában van. Azóta pörögnek a napok, és általában dogákat írnak. Máté többet ír egyszerre, bár ma és holnap már ez nem igaz, mert pénteken előbb is jönnek el a suliból, félévzáró értekezlet miatt. Sok nehéz dogán van túl, de mint már írtam is talán, teljesen a jobbak között van, míg ő mondjuk a négyesért felel például németből, egyébként sikeresen 🙂 , az osztály többsége sokszor a kettesért küzd egy-egy tárgyból. Szóval azt hiszem a tavalyi, néha bennem felmerülő kérdésen, hogy biztosan elég erős-e ez a gimi, most már nem kell és nem is szoktam gondolkozni 🙂 …
Múlt héten még izgultam ugyan, hogy hány dolgozatról marad le Toma, mert gondoltam mindent akkor írnak, hiszen alsósok, még csak másodikosok, de ez ügyben tévedtem. Mindent most írtak, ezen a héten :), sőt ma két TZ is becsúszott, nyelvtan és matek! Hát, nem mondom, hogy örültünk, nem is nagyon értettük, hogy ez miért van, de kiderült, hogy a tanító nénik sem így akarták, tegnap lett volna az egyik, de közbe szólt az élet valami halaszthatatlan ügy formájában. Na mindegy, azt akkor sem gondoltam, hogy minden doga erre a hétre marad, de hát ez van…
Illetve volt egy dolgozat, a szövegértés, amiről múlt héten lemaradt Toma. Tegnap írta meg és nagy sikere volt, 100%-kot írt, ami még szövegértésből soha nem sikerült neki! Tényleg nagyon örültünk, bár nekem pont jó lett volna akár a 92 vagy a 87% is, neki persze nagyon nem mindegy! Jó, hát a versengés nyilván életkori sajátosság, így volt ez Máténál is (bár asszem kicsit hasonlítanak is maximalizmusban a fiúk 🙂 ), az biztos, hogy annak ellenére, hogy nincs osztályzás(még 2 napig 🙂 ), pontosan tudja minden cimbi persze Tomával az élen 🙂 , hogy mennyi százalék milyen jegyet ér és nem mindegy, hogy kinek lett 97 vagy 98%-os dolgozata 🙂 … Az biztos, hogy én is nagyon büszke voltam rá, azért is, mert ezt nagyon akarta, dolgozott érte – mert azért gyakoroltunk persze, de mértékkel – és megcsinálta 🙂 !
Jaj, a lényegről nem is írtam: meglett az egér! Még a múlt héten, amikor kiírtam ide, hogy milyen elegem van, mert nem kaptuk el, na pont aznap délután sétált bele szegény az egyik ragacsos csapdába. Igen, szegény, mert annak ellenére, hogy kivoltam tőle, nagyon sajnáltam őt… Itt jegyzem meg, hogy kezdünk szakértővé válni csapdák terén, ugyanis többet használunk egyszerre – nem bíztuk a véletlenre 🙂 … A hagyományos semmit nem ér, nagy ívben elkerülik az egerek, van egy olyan üres gyufásdobozhoz hasonló, amibe ha belesétál, állítólag ott ragad – az is ragasztós – na elmondanám, hogy az egyikben benne járt, láttuk a nyomait, de kiszabadult belőle! Soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen csapda is, amiből ki tud szabadulni egy egér 🙂 … Ami a legbiztosabb, a sima kartonlapra felkent ragasztó, amibe beleragad szegény, de onnan nem tud elmenni az biztos és nem is nagyon gyanús neki, bár az előző azt is elkerülte… Nálunk egyébként macska bent a házban nem jöhet szóba, mert a Családfő a legkisebb szőrre is nagyon allergiás reakciókat produkál, de azt hiszem nem is tudom mi lenne a nagyobb probléma, hogy bent van az egér vagy az, ahogy elkapná a macska és közben letarolná a fél berendezést 🙂 …
Vannak még események munka-projektek terén is, bár a szövegírás most pihenőn van, a macerás kuncsafttal voltak díjazásbeli nézetkülönbségek, viszont az egészségvédő olajjal van munka bőven. Közben bejött egy nagy munka lehetősége, még az ősszel a hangfeltöltésre kitalált ötletemmel kapcsolatban, bár ez még nagyon ígéretes lehetőség, de egyelőre még nem biztos. És a másik weboldalas munkánál is valami kialakulóban van, szóval egyáltalán nem mondhatom, hogy megállt volna az élet, sőt, inkább nagyon is zajlik, és ha minden összejön, akkor komoly munkabeosztást kell csinálni 🙂 …
Remélem most már jövök gyakrabban is, elméletben ez mindig sikerül, csak a gyakorlat nem ezt mutatja általában 🙂 …
Ugye? Szegény kisegér, olyan kis kiszolgáltatott…
Most talán újra formába jövök, mert most is “jöttem” 🙂 . Puszi 🙂 !
Én is sajnálnám az egérkét…
Gyere gyakrabban! 🙂 Hajrá a melónak!