Már kb. egy hete gondolkozom, hogy írok azért a mindennapi ügyes-bajos dolgokról is, de mindig elmaradt, most meg már nem is emlékszem miről akartam bármit is mondani 🙂 … Tipikus. Szóval ez ilyen elnagyolt lesz megérzésem szerint, felvillanásokkal, a teljesség abszolút igénye nélkül 🙂 …
A lényeg, hogy Toma lebetegedett, mandulagyulladása van. A doktornénihez is másodjára jutottunk be, mert kedden direkt az utolsó pillanatban mentünk, hogy ne kelljen sokat várni a jó sok beteg között, de akkor Eszter néni nem volt – mint ott megtudtuk – a helyettesítőhöz pedig már nem jutottunk be… Akkor szépen el is kirándultuk picit azt a napot 🙂 , mert láza nincs Tomának, “csak” a torka fájdogál. Tegnap végre bejutottunk a doktornőhöz, aki szépen ki is írta erre a hétre Tomát, akkor már picit az orra is folydogált, ami valahogy Mátéhoz köti, mert múlt héten ő kezdte ezt az egészet, csütörtökön és pénteken ő volt itthon, náthával, enyhe lázzal. Hétfőn ő már ment suliba, mert jól volt, azóta sincs semmi baja, szóval az ő részéről hurrá minden 🙂 …
Mondjuk nem teljesen, mert kedden rögtön azzal nyitották a napot, hogy egy diák az iskolából kint volt a velencei karneválon, hétfőn volt suliba, kedden nem jött, állítólag vérvételre ment vagy küldték ezt nem tudjuk pontosan. Válságstáb volt a suliban, hogy mi legyen, nem tudom mire jutottak, azt nem közölték, valószínűleg igazodtak a protokollhoz, miszerint 2 hétig nem engedik suliba járni a diákot, de mondjuk a hétfő után lehet, hogy már mindegy… Mindenesetre kicsit lesokkolódtam, mert gondoltam persze, hogy nálunk is előfordulhat minden, de, hogy pont Máté sulijában már az első nap szinte ezzel szembesülünk, az azért meghökkentett picit… Mondjuk szerintem is elkerülhetetlen és csak idő kérdése, hogy mikor gyűrűzik be ide ez az egész, de az ábra azt mutatja, hogy lehet sokkal hamarabb, mint gondolnánk…
Ennek ellenére a gimiben megy minden persze a maga útján, Máté most csúcsjáraton pörög. Tök jó angol dogát írt, meg németet is, kémiából pedig szuperszónikusat, egy négyes lett az az övé, és valami 9 egyes, szóval csak nézek néha 🙂 … Meg úgy egyáltalán, például angolból is hármas lett egyébként a dogája (németből ötös), de az a hármas, többet ért, mint egy ötös szerintem, eleve itt már nehezek a dogák, 4 oldalas volt, tele fogalmazással, szövegértéssel, szóval nem ilyen tesztelgetős, egy szót beleírogató feladatokkal és egy darab 4-es lett, annak akinek középfokúja van, csak bejár az órákra, hogy ne essen ki a gyakorlatból… A többiekkel meg szuperül érzi magát, nagyon jól vannak, egyszerűen jó ott minden. Egyébként meg kiderült, hogy Bécsbe mennek kirándulni egy napra majd májusban, már megy a mindenféle szervezkedés, hogy miket fognak csinálni, állítólag kocsmatúrájuk is lehet, mert ott azt már megnézték – jellemző 🙂 – hogy 16 éves kortól kiszolgálják a gyerekeket, hát szuper 🙂 … Mondjuk csak sörözni akarnak elméletileg, érdekes nem is izgulok miatta, valahogy tudom, hogy megbízhatunk benne, attól jobban tartok, hogy mondjuk lekésik a vonatot 🙂 …
Toma is gyűri a sulit, minden hónapban felmérik a hangos olvasást, az igazgatóhelyettes szokott beülni eme nemes alkalomra, és nagyon megdicsérte Tomát, hatalmas ötöst kapott érte 🙂 . Aztán egy csomó röpdogát írnak, helyesírásból folyamatosan, most már mindegyik dogája ötös lett, nagyon ügyes volt! Matekból pedig szintén röpdogára beszedett egy kis egyest, egy pillanatra az állam leesett, de kiderült, hogy egészen új formulát vezetett be Erika néni – ez még tőle is szigorú 🙂 – vagy egyes van vagy ötös, konkrétan egy hibája volt Tomának (szorzás, bennfoglalás) az lett egyes 🙂 , csak a hibátlan ötös…
Hát, mindig tudtuk, hogy Erika néni éppenséggel nem egy laza tanítónéni, még Mátééknál negyedikben minden nap, de tényleg minden nap röpit írtak az alapműveletekből (szorzás, osztás, összeadás, kivonás), Judit néni a matekos ofő meg is jegyezte ötödikben, hogy ilyen osztállyal nem találkozott, aki ilyen jó alapokkal rendelkezett, még a leggyengébb tanuló is úgy tudta a szorzást-osztást, mintha az élete függött volna tőle 🙂 … Ettől függetlenül látom a szülőkön, hogy kicsit lesokkolódtak, mondjuk én is meglepődtem 🙂 , ilyen eddig nem volt, konkrétan volt olyan szülő, aki felhívott, hogy ez tényleg így van-e 🙂 ? Mi szerencsére hamar túllendültünk rajta, a pár éves vagy inkább évtizedes rutinnak köszönhetően 🙂 , Tomát sem nyomasztja a dolog, Erika néni egyébként a kedvence 🙂 , abban biztos vagyok, hogy legközelebb rendkívüli módon figyel majd 🙂 …
A tesi is komoly náluk, minden órán kint futnak (legyen eső vagy hóvihar, jó kis túlzással 🙂 ), Marcsi néni a felsősök tesitanára most a testnevelő, ez is sokaknak új és nehéz, elhiszem, hogy fura lehet így és való igaz, eszembe jutott nekem is, hogy mit csinálnak azok, akik nem bírják úgy a futást, mint Toma… Akinek egyébként klónozódnia kellene, ugyanis a tesitanárnő iszonyúan dicsérte, amikor végre találkoztunk, azt mondja nagyon tehetséges, és rimánkodott, hogy le ne betegedjen március végén, mert az osztályból csapatot indít a mezei futóversenyre és nagyon számít Tomára! Mint ahogy a kézilabda edző is ezt mondta és a focisok is, mert nagyon kell a csapatnak, mindkettőről a meccsekre is szeretnék vinni, bár kéziből abban maradtunk, hogy azért nem mindig megyünk, mert ez így már sok lesz, konkrétan márciusban minden hétvégére jut valami program, két focimeccs lenne és egy kézi… Csütörtökön a fél délelőttöt a Sportkórházban töltöttük, sportorvosi vizsgálatokon a leigazolások miatt, és két lapot vittünk a focit és a kézit, a vizsgálatokon derültség tárgyát is képeztük a lapjainkkal 🙂 …
Na szóval, volt még csomó más dolog is, amiről írni akartam, de már nem emlékszem rájuk, mint mondani szoktuk, valószínűleg nem voltak fontosak 🙂 …