Családmorzsák

Nagyjából két hete zártak be az iskolák, de olyan mintha legalább fél éve történt volna mindez… Azon a hétvégén vasárnap be kellett mennünk a suliba, elhozni a bent maradt iskolai holmikat. Megbeszéltük Vincéékkel, hogy találkozunk bent, ki tudja mikor lesz erre lehetőségünk újra… A sulis dolgok után, hogy picit együtt lehessenek a fiúk, elmentünk a… Tovább »

A hétvége nagyon elszaladt, pénteken a Családfő bevásárolt, szombat, vasárnap szünetet tartottunk, senki nem tanult semmit – na jó, valami anyagokat gyártott Máté a leadásokhoz szombaton – szép idő volt mindkét nap. Azért pénteken kicsit kivoltam a szakértői véleményektől, miszerint akár júliusig elhúzódhat ez az egész járvány, aztán jött a kijárási korlátozás, amit nyilván értek,… Tovább »

Az utolsó “normális”, iskolába járós héten, el kellett vinni a Családfő kocsiját a szerelőhöz, kölcsönbe vette az enyémet, ezért gyalog mentem Tomáért a suliba. Ebben a tanévben szerintem utoljára gyalogoltunk hazafelé az iskolából… Azon a héten itthon maradt Toma egy kisebb betegség miatt, akkor csütörtökön csodaszép idő volt, itt a környéken bolyongtunk a Duna-parton, és… Tovább »

A második hét második felére azt hiszem beállt a tanulási rend nálunk Tomával is, Máténak tulajdonképpen már az első nap minden simán ment és működött. Tomának volt felmérő (itthoni kitöltéssel), beadandó osztályzása, házi osztályzás, szóval mindenféle… Énekből ritmizálni kellett, gondoltam óóóó, hát én ezt simán megoldom, zeneiskolába is jártam annak idején 🙂 … Ennek előzménye,… Tovább »

Január óta szerveztük ezt a kis túrát, Andorékkal. Akkor nem volt szabad időpont, február elejére lefoglaltunk egy másik napot, akkor éppen Andor öccse betegedett le, de mivel bármikor nem mehettünk, mert a Csillagvizsgáló csak csoportos programokat szervez adott napokon, és persze nehéz volt összehozni a mi közös időpontunkat is, mert mindenkinek sok más programja is… Tovább »

Hihetetlen most már, hogy volt ilyen gondtalanság is, pedig pont 3 hete volt Toma névnapja, de nagyon távolinak tűnik, mintha legalább fél év telt volna el azóta… Annak örülök, hogy az a nap még gondtalan és szép lehetett, utána már másnap megborult minden nálunk, amikor egy közeli barátunk váratlanul elment, utána meg nem kell írnom,… Tovább »

A fotók szerint március 5-én volt a nyílt nap az iskolában, aminek megint csak utólag nőtt meg a jelentősége. Tényleg valahogy a hétköznapokban nem értékeljük szerintem a jót, pedig én azt hittem magamról, hogy azért igen, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elérzékenyülök a nyílt napos iskolai képeken 🙂 … Szóval aznap reggel matek… Tovább »

A hónap elejéről, talán arról a bő egy hétről ami még nagyjából normális volt, van pár dolog amit nem mutattam meg, mert egy ideig csak szimplán nem volt rá időm, később meg a kedvem ment el mindentől, de azért nem szeretném azt sem, ha ezek feledésbe merülnének… Tulajdonképpen elég mozgalmas volt az a röpke hét,… Tovább »

Bár készültem rá lelkiekben, mégis sokkoló volt a hóesés, ami egész hétfőn kitartott. Így itthonra beszorulva még nagyobb kihívás volt, főleg a süvítő széllel együtt 🙂 . Mondjuk Tomának nem szegte kedvét, ettől függetlenül kiment a kertbe jól felöltözve, sapka, kabát, kesztyű, még leírni is rémes, mintha 1 hónapot visszamentünk volna az időbe… Mert eshet,… Tovább »

Nem sziporkázom mostanában, valahogy elnémított ez a helyzet. Próbálok pozitív maradni, ami nem egyszerű most valljuk be, de tényleg hiszem, hogy nem szabad megijedni, már csak praktikus okokból sem, mert azzal nem sokra megyünk. Körülöttünk eléggé eltérő reakciók vannak a szomszédok, barátok, ismerősök körében, van aki nagyon meg van ijedve, van aki kevésbé… Megértem őket,… Tovább »