Home office, home suli, home gimi

Nem kell írnom, hogy felfordult a világ, konkrétan a feje tetejére állt pár nap alatt… Nem is tudom, hogy viseljük, szerintem egész jól… Állandóan eszembe jutnak a világháborúk, bizonyos szempontból ez arra hasonlít, csak itt éppen senkinek sincs ráhatása semmire, az ellenség láthatatlan… Az egy héttel ezelőtti állapothoz képest is óriásit fordult a világ, két hete nyilván még ennyit sem sejtettünk ebből az egészből, mint egy hete, vicces is, hogy mik várakoznak a vázlatok között, olyan mintha egy teljesen más időszámítás érkezett volna meg hozzánk vagy egy másik bolygón lennénk… 

Pénteken, valami belső sugallatra Toma bement a suliba, jobban volt sokkal, szinte meggyógyult, azóta meg is gyógyult teljesen. Bár lehetett érezni sok mindent, de én az iskolabezárásokat jövő hétre saccoltam meg, mármint a bejelentést. Ehhez képest este nagyot néztünk, amikor jött a hír a rendkívüli tájékoztatóról. A fiúk nagyon várták, azt is, hogy nem kell majd menni suliba. Egy pillanatig azt hiszem örültek is, aztán mindketten átzuhantak a másik oldalra, hogy akkor most senki sem fog találkozni senkivel és mennyire fognak hiányozni a barátok! Fura volt, hogy látszott ezt Toma is teljes valójában átérzi… Máté egészen addig a kémia dogára hajtott, hogy azt kedden elkerülje, egyébként nem sikerült, ma már meg is írta 🙂 , de ez azért lényegesen más volt, mint a suliban 🙂 … 

Másnap felgyorsultak az események, mi a szülői csoporttal és Erika nénivel tartottuk a kapcsolatot, főleg én, mint SZK-ás szülő, most is rajtam keresztül megy a kommunikáció. Vasárnap bemehettünk a gyerekek cuccaiért az iskolába, mindenki elhozott mindent, még a dobozokat is, eléggé lehangoló volt. Mi Vincéékkel ott hagytuk a benti cipőjüket a gyerekeknek kabalából, hogy hátha visszamegyünk még májusban a suliba, de ebben egyre kevésbé hiszek sajnos… Elbúcsúztunk a kis épülettől is, ha nem megyünk vissza ebben a tanévben, akkor Tomáék már átvonulnak a fő épületbe, mint harmadiktól szokás. Kurta-furcsa lezárása lesz ez mindennek, ha így lesz… Utána még elmentünk Vincéékkel négyesben az egyik közeli kiserdőbe (nem oda, ami nálunk van), és megbeszéltük azt is, hogy talán, esetleg hétvégente elmegyünk valahová a szabadba itt a környéken a gyerekek miatt főleg, meg talán a magunk hangulata miatt is, de nekem már most nincs ehhez sem kedvem, már nem éreznénk jól magunkat ebben a helyzetben azt hiszem. Minden nap hálás vagyok, hogy van kertünk és még ráadásul olyan környéken lakunk, ahol a sarkon túl ott a Duna, a kiserdő és rengeteg olyan hely, ahol magunkban bolyonghatunk…

Hétfőtől mindenki itthon van, a Családfő a játszószobában rendezte be az itthoni irodáját, vicces is, ahogy a darts tábla és dobások között dolgozni próbál 🙂 … Máté főleg a szobájában tanul, már hétfő óta tulajdonképpen, az ő gimije nagyon profi volt mindenben, már tulajdonképpen egy héttel ezelőtt, amikor először felmerült az iskolabezárások gondolata, kész haditervvel jött haza, mindent tudott, külön gimis rendszert állítottak fel már akkor is, bármikor bevethetően, ez azóta tovább finomodott, ennek köszönhetően nemcsak órai anyagokat kapnak, hanem ma már megvolt a kémia doga, holnap fizikából írnak, napokon belül pedig interaktív órákat tartanak.

Ehhez képest a másodikban döcögősebb a rendszer, de csak ehhez képest, mert tegnap már Toma is megkapta az első leckét olvasásból, munkafüzetestül. Főleg a Krétán keresztül kapjuk egyelőre az anyagokat, ami eléggé csapnivalóan működik, tegnap este 10 körül tudtuk leszedni az anyagot róla, de mától lesz valami közös emailes rendszer is, a könnyítés érdekében. Mindenből fényképes beszámolóval kell majd jelentkezni, határidős leckék vannak és kicsit megmosolyogtató, hogy rajzból, technikából és tesiből is, szintén fotós visszajelzéseket kell küldeni majd az elkészített munkákról és az elvégzett testedzésekről (ez utóbbit várja Toma a legjobban 🙂 )… Ugyanez a helyzet fociból is, hogy ne nagyon jöjjenek ki a gyerekek a gyakorlatból, különböző edzésterveket kapunk majd, amit videóval kell dokumentálnunk 🙂 , úgyhogy  a címbe beírhatnám azt is, hogy home foci 🙂 … Ennek az egész szörnyűségnek a biztos hozadéka talán az lesz, hogy ráállunk talán az online rendszerekre, az oktatásban is…

Azért próbálom a jót keresni ebben is és kihozni a legjobbat az egészből. Az biztos, hogy senki nem lesz ugyanolyan, mint előtte volt, ez világszinten is igaz lesz azt hiszem. Talán-talán megindul egy belső tisztulási folyamat, talán jobban összefogunk, segítünk egymásnak. Családi szinten befelé fordulhatunk, új napi és életrendünk lesz, közösen dolgozunk-tanulunk, sütünk-főzünk, szortírozunk, nagytakarítunk, olvasunk, kertet rendezünk és reményeim szerint egészségesek és jókedvűek maradunk!