03.23-24 – hétfő, kedd

Bár készültem rá lelkiekben, mégis sokkoló volt a hóesés, ami egész hétfőn kitartott. Így itthonra beszorulva még nagyobb kihívás volt, főleg a süvítő széllel együtt 🙂 . Mondjuk Tomának nem szegte kedvét, ettől függetlenül kiment a kertbe jól felöltözve, sapka, kabát, kesztyű, még leírni is rémes, mintha 1 hónapot visszamentünk volna az időbe… Mert eshet, fújhat, történhet bármi, ő biztos kimegy focizni egy picit 🙂 , mondjuk én csak az ablakból néztem 🙂 … Édes volt, mert utána egész délután a virágokért aggódott, ahogy én is egyébként, a sárga nárciszok szépen mutattak a hóesésben, ahogy a tulipánok is a zöld száraikkal…

Vasárnapról maradt itthon egy rakat rántott husi és fél bödön gyümölcsleves. Mi az időre fittyet hánytunk mert már szinte a nyárra készülünk (ahogy általában egész évben, de most intenzívebben 🙂 ), szombaton gyümölcsleves volt lángossal, vasárnap ugyanaz a leves rántott hússal és rizzsel. Ezért aztán hétfőn snidlinges krumplit készítettünk Tomával köretnek, mellé görög saláta dukált, mondjuk kicsit fura volt, hogy ebédnél meggyújtottuk a vaníliás és a fahéjas-mézeskalácsos illatgyertyákat, ami még karácsonyról maradt, de legalább a hangulatunk jó volt 🙂 …

Kedden valahogy főleg tanultunk, ahogy hétfőn is, de valamiért a tegnapi megterhelőbb volt. Tomára kicsit rosszul hat ez az online suli, nem akar felkelni, még pizsamában itt fetreng a kanapén a nappaliban, ha már fent van akkor is és néha kifejezetten fel van háborodva, hogy tanulni kell 🙂 … Most talán már kezdi kapizsgálni, hogy bizony ez ilyen lesz, nem csak olyan, mintha betegség mellett-után pótolgatnánk, hanem bizony itt haladni kell… Bár az tuti, hogy alsóban szerintem nem tudnának egyedül tanulni, például most másodikban itt a szorzás-bennfoglalás, a nyelvtanról nem is beszélve… Emlékszem, év elején a szülőin, amikor Szilvi néni ecsetelte, hogy mi lesz a tananyag és elmondta, hogy év vége felé a másképp írom, másképp ejtem szavakról tanulnak, még vicceskedtem is, hogy na az nem lesz egy sétagalopp, csak azt nem gondoltam akkor, hogy ezt majd nekem kell megtanítani Tomának 🙂 …

Máté már simán dogákat ír, ugye második napján az online tanulással kémiával indítottak szóval nem egy megrázkódtatás már. Kedden asszem angolt írt, bár azért na, ez a távsuli, tágabb teret biztosít mindenre, ha értitek mire gondolok 🙂 … Neki reggeltől be kell lépnie, vannak interaktív órák, rengeteg feladatot kapnak kidolgozásra, néha annyira sokat, hogy azon nevetünk ezzel akarják őket lefoglalni a tanárok és arra hajtanak, hogy véletlenül se legyen idejük kimozdulni, pusztán járványügyi szempontból és megelőzési célzattal 🙂 … Egyébként Tomának szerintem ez az interaktivitás hiányzik, meg, hogy nincsenek órái, mert ezzel érvel, hogy neki csak a feladatok jönnek, bezzeg Máté, ő nézheti és hallgathatja a különböző órákat 🙂 …

Tegnap valahogy nem voltunk rábuzdulva a hírekre, reggel mostanában azzal kezdtem eddig a napot, de lehet, hogy önvédekezem. Viszont este az Exatlont nagyon várjuk, fura is, hogy olyan, mintha ott megállt volna az idő… Egyébként meg sokat telefonálunk, videón is, barátokkal és Kati mamával beszélünk, próbálom többször hívni, hogy ne legyen egyedül. Érdekes, hogy ez a helyzet egyszerre közelíti az embereket a telefonokkal és egyszerre távolít is, a személyes kontaktus hiánya miatt. A maradék szabadidőnkben, ami alig van egyébként a sok tanulnivaló miatt, azért csak olvastunk, meg csocsóztunk, a fiúk meg dartsoztak. Nagyjából ezek mennek…