Focitorna – még az új időszámítás előtt

A hónap elejéről, talán arról a bő egy hétről ami még nagyjából normális volt, van pár dolog amit nem mutattam meg, mert egy ideig csak szimplán nem volt rá időm, később meg a kedvem ment el mindentől, de azért nem szeretném azt sem, ha ezek feledésbe merülnének… Tulajdonképpen elég mozgalmas volt az a röpke hét, sőt, ez az egész hónapra igaz lehetett volna, mert sok minden volt már kilátásban is, foci és kézilabda meccsek Tomának és még saját programok is, sorolhatnám, de hát tudjuk mi történt és ez most a legkisebbik gondunk, azt hiszem…

Március első napján, amikor ez a focitorna volt Tomáéknak, szerintem senki nem gondolta volna, hogy két héttel később a feje tetejére áll a világ… A torna egy vasárnap délelőttre esett, 8-kor már a pályán volt a csapat és emlékszem, hogy a hideg kirázott mindenkit ettől a vasárnap reggeli kezdéstől, de Toma nagyon lelkes volt, menni akart! Mindezt úgy, hogy azon a héten itthon maradt, mert mandulagyulladása volt és antibiotikumot is kapott, aznap vette be az utolsót, de már elég jól volt. Bár én szívem szerint inkább itthon tartottam volna, de örülök, hogy nem így lett, mert nagy sikerélmény volt mindez Tomának és én is úgy éreztem, hogy az lenne a rosszabb, ha nem mehetne…

A focitorna egész délelőttös program volt, azt hiszem 6 meccset játszottak a meghívott csapatokkal. Toma már a kezdő csapatban indított, kérték is az edzők, hogy menjünk, nagyon számítottak rá 🙂 ! Ennek megfelelően csatárként játszott Toma és nagyon jól, tényleg az egyik legjobb játékot elfogultság nélkül mondhatom, hogy tőle láttuk! Nagyon örültünk és büszkék voltunk a Családfővel, mert persze ketten mentünk a meccsre, Máté meg itthon tanult, ha jól emlékszem. A csapat összességében nem szerepelt jól, eléggé hátul végzett, erős ellenfelek voltak a tornán. Összesen két gólt sikerült összekaparni egész idő alatt, az elsőt Toma szerezte 🙂 , hosszú ideig, az utolsó meccsig ez volt az egyetlen gólunk – sajnos – és rengeteg helyzete volt még utána a delikvensnek, tényleg jól játszott, na…

A második gól akkor született, amikor nem volt a pályán, talán az utolsó percekben, időközönként pihentettek mindenkit, hogy mindenki játszhasson, de Toma tényleg rengeteget volt a pályán és nagyon boldog volt, nagyon élvezte, bár üröm volt az örömben, hogy elég csúnyán kikaptunk, de hát ezt is szokni kell sajnos… A szülői gárda is nagyon aktív egyébként, erről még nem is írtam, hogy elég jó kis közösség jött össze, a heti háromszori edzést kicsit enyhítette, hogy jó társaságban telik legalább az idő 🙂 , akkor is mindenki nagyon szurkolt a gyerekeknek és buzdította a csapatot! Jó kis nap volt, szép emlék marad, az biztos 🙂 …