Nyílt nap a másodikban – boldog békeidők

A fotók szerint március 5-én volt a nyílt nap az iskolában, aminek megint csak utólag nőtt meg a jelentősége. Tényleg valahogy a hétköznapokban nem értékeljük szerintem a jót, pedig én azt hittem magamról, hogy azért igen, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elérzékenyülök a nyílt napos iskolai képeken 🙂 … Szóval aznap reggel matek és magyar órát láthattunk, egyébként Toma nem rajong a nyílt napokért, persze örül, hogy bemegyek és nem szeretné, ha nem mennék, de ott lebeg az a tudat, hogy kb. két óra múlva távozom és ezt még mindig nehezebben éli meg (Máté is így volt ezzel 🙂 …)

Matekkal kezdtünk, pörgős, jó kis óra volt, a szorzótáblát gyakorolták, már nem is tudom melyik szorzónál, talán a négyesnél jártak, a Sakkpalotás módszerrel is bemutatták hogyan tanulnak, ott a bábuknak van értékük, amit mi szülők persze nem igazán értettünk, csak néztünk nagyokat, de a gyerekek mindent tudtak 🙂 . Egyébként a sakkot nem minden órán, csak kiegészítésként, a tanultak mélyítésére használják. Toma nagyon-nagyon aktív volt, szinte mindennél jelentkezett, jókat is mondott ha sikerült felszólalni 🙂 , bár egy idő után a jelentkezése átcsúszott hátul leforduló karba az állandó igénybevétel miatt 🙂 …

A magyar is tetszett mindenkinek, nyelvtanból akkor kezdték el a kiejtéstől eltérő helyesírású szavakat venni, sejtésünk sem volt akkor még arról, hogy bő egy héttel később ezt már mi magyarázzuk itthon… Óra elején még egy 10 szavas helyesírási röpdogát is írtak, gondoltam is, hogy na, ez most milyen lesz majd Tomának, lehet nem figyel annyira, de végül ötös lett, mint másnap megtudtuk 🙂 , arra nem lehetett panaszunk, hogy nem azt láttuk, ami a hétköznapokban történik. Itt is ugyanaz volt, mint matekon, nagyon lelkesen jelentkezett Toma, megállapítottam, hogy az órai munkájára lehet mondani, hogy aktív 🙂 .

A szünetben a fiúk kint fociztak, mint máskor is, mi meg az akkor erősödő járványügyi helyzetről beszélgettünk, és senki, még csak nem is gondolta mi vár ránk hamarosan… Jó, hogy ott lehettünk, most így a fotókat nézegetve búcsúztatom a kis épületet is, oda szerintem már nem megyünk vissza, március 13-én volt utoljára ott a mi osztályunk tanulni. Nekem az a kedvencem egyébként, barátságos, gyerekbarát, a nyugalom szigete az iskolán belül…  Nem bánnám azt hiszem, ha a legközelebbi nyílt órán lehetnénk már, az sem zavarna, hogy a fő épületben vagyunk 🙂 …