Ez a szombat vasárnap is szélsebesen eltelt… Nem lehet panaszunk azzal kapcsolatban, hogy esetleg az unatkozás szele legyintene meg bennünket, bár egy kertes házban erről szerintem nem is nagyon lehet szó 🙂 … Szombaton és pénteken sem voltunk vásárolni, de még vasárnap sem, szerencsére volt és még mindig van annyi, amiből megoldjuk a hét elejét is. Aztán úgyis kénytelenek leszünk nagyobb beszerzést tartani, mivel jön a húsvét, nyuszistól, tojás és ajándék keresőstül, süteményestől.
Szombaton Zoom-előadást hallgattam, az egészséges olajjal kapcsolatban, hosszasan, de nagyon élvezetesen, szünetekkel tarkítva 14-18-ig, szóval jó hosszú volt. A helyzet előnye, a mostani felfejlődött online világban, ezentúl nem nagyon kell magyaráznom másoknak, hogy mi is az a Zoom 🙂 …Dél körül lángost sütöttünk Tomával, nagyon-nagyon ügyesen csinálja, én ugyanis nem szoktam nyújtófán nyújtani, szaggatni, stb, hanem tépek a tésztából egy nagyobb vagy kisebb darabot, golyót gömbölyítek belőle csak úgy kézzel, és úgy kezdem el szintén a kezemmel nyújtani, ami szerintem nehezebb. Toma ezt másolja és tök ügyes benne, a végén tényleg a sport mellett éttermet nyit 🙂 … A fiúk amíg én zoomoltam, végig a kertben voltak, fociztak vagy a terasz székeken pihentek. Tulajdonképpen ezen a hétvégén, ha jobban belegondolok, a kis öbölnél túlra nem is mentünk, oda is csak röviden, megszokásból, végig a kertben voltunk. Ami jó is, meg nem is, mert látom, hogy élvezettel elvannak a kertben is, de a következő hétvégén vagy amíg lehetőség van rá, többet kell bringázni, elmenni valahová szerintem, amíg megtehetjük, mert félek, hogy lesz olyan, hogy csak a kert marad és az minden bizonnyal unalmas lesz hosszú távon…
Vasárnap pedig ebédet rendeltünk a közeli csárdából, mert jól esett 🙂 , és mert mindenki dolgozni akart itthon, szóval így könnyebb is volt! Előtte még telefonon tartottuk melegen a családi kapcsolatokat, ami valahogy csak szorosabb lett így táv módban is, mert eddig nem tartottuk lényegesnek, hogy menetrendszerűen minden héten és még többször is beszéljünk egymással, de most valahogy fontosnak érezzük. Az egyik unokatesóm éppen vásárolni volt az egyik kerti áruházba, mert a tönkrement kerti bútort akarta kicserélni. Döbbenten újságolta, hogy tele van az áruház, azt hitte senki nem lesz, de sokan voltak, úgyhogy ők is siettek. A veszprémi unokatesómat és Kati mamát, éppen Tihanyban értük utol, ők meg kirándultak a zöldben és senki nem volt még csak a közelükben sem.
Ábrándoztunk is picit, hogy milyen jó lenne húsvét körül ott valahol a zöldben találkozni és meg is fontoljuk, de az sem biztos, hogy lesz belőle valami, mert húsvét vasárnapra például Toma, már hónapok óta, de az is lehet, hogy már előző húsvét óta azt tervezi, hogy kimennek ide a partra napközben horgászni, hogy addig nyugodtan jöhessen a kertbe a nyuszi 🙂 . Igyekeztünk, hogy ebbe ne nagyon élje bele magát, mert ugye ki tudta milyen idő lesz húsvétkor hónapokkal ezelőtt, de azzal úgy tűnik nem lesz gond, viszont ki tudja, mi lesz a tilalommal, bár szerintem talán ez még várat magára, de ugye én mostanában mindent későbbre várok, szóval nem lehetek mérvadó 🙂 , úgyhogy most sem biztatjuk ezzel, de ha lehetőség lesz rá, akkor tuti, hogy nálunk pecás húsvét lesz 🙂 …
Aztán az unokatesóm nagyfiának, május elején lett volna az esküvője. Én nagyon boldog voltam, amikor kábé egy hónapja mindez kiderült, akkor kaptuk a meghívást, mert itt búslakodtam már többször is, hogy ezer éve nem voltam lagziban, a fiúk meg egyáltalán nem jártak még esküvőn. Hát, egy ideig most sem fognak. Mivel az ifjú párnak, egy hete volt arra, hogy eldöntse, összeadja-e őket az anyakönyvvezető ripsz-ropsz, mert májusban egyáltalán nem tartanak házasságkötést… Ők ezt választották, úgyhogy maszkban, kesztyűben, csak kötelezően 2 tanúval összeházasodtak, utána 10 percre felmentek az örömanyához, vagyis az unokatesómhoz, akinek dolgozni kellett menni, majd rohantak ők is, mert az ifjú férjnél is ugyanez volt a helyzet, szóval tisztára háborús esküvő volt ez… Azért nem marad így mindez szerencsére, mert a templomi esküvőt és utána a lagzit megtartják, ha elvonul mindez, szóval a mi fiaink sem maradnak le az esküvőről 🙂 …
De visszatérve a vasárnaphoz, egész nap dolgoztunk, ahogy Toma megfogalmazta, nálunk mindenkinek munkája volt aznap 🙂 . Én elvoltam egész délután a felső szint takarításával, port töröltem, pakoltam, porszívóztam, felmostam. A fiúk nagyon kitettek magukért, a Családfő elkezdte bontani az ezer éves csúszda-mászóka-hinta kombót a kertben, még tavaly gondolkoztunk, hogy odaadjuk valakinek, de már annyira nem jó állapotú a fa, hogy ezt elvetettük. Máté füvet nyírt, gazolt mindenfelé, Toma meg végig segített annak, akinek kellett kint a kertben. Estére jól elfáradva és nyakig koszosan esett be az ajtón mindenki, konkrétan Toma és a körmei úgy néztek ki, mintha a földet túrta volna egy hétig 🙂 …
Ezek mennek felénk, most meg kezdjük az új hetet, ezt a rövidke három napot (bár jobb lenne csak kettő) a tavaszi szünet előtt meg már szerintem fél lábon is kibírjuk, szóval hurrá 🙂 !