Az biztos, hogy a hét eleje nem pontosan úgy alakult, ahogy terveztem. Ugyanis azt gondoltam ki, hogy Tomával minden szünet előtti tanulnivalót megoldunk maximum keddig, utána pedig jöhet a szünet. Eredetileg a hétfőt gondoltam ki, de amikor megláttam a hét első napján a mennyiséget, biztos voltam benne, hogy ez már csak kedden jöhet össze…
Az biztos, hogy hétfőn rengeteg idő elment az ének házi videós felvételével, ugyanis az illetékes fuldoklott néha a nevetéstől. A De jó a diót kellett felénekelni, amit már oviban kívülről fújt és nagyon szeretett, a végén van benne egy olyan rész, hogy a dió bele csuda jó, na óvodás korában ezen nevetett rengeteget. Most meg azt hitte, mármint a delikvens, hogy majd simán elénekli, hiába figyelmeztettem, hogy előtte át kéne ismételni. Keverte a szezont a fazonnal, állandóan felcserélte a versszakokat, sorokat, a végén már a második szónál kibuggyant belőle a nevetés, de azért túl lettünk rajta nagy nehezen. Csak az utolsó versszaknál volt picit nevetős a hangja, de az még belefért, utána meg fél óráig csak rötyögött, de azt már nem rögzítettem 🙂 …
A pedikűrös és a fodrász is nagyjából egy napon jelentkezett, szerintem hétfőn, hogy kinyitottak, újra lehet menni. A fodrászomhoz másnapra volt időpontom, de lemondtam, úgy ítéltem meg, hogy nem kell még annyira az a renoválás, egyelőre vállalható vagyok, de lesz ez még rosszabb is…
A szünet előtti utolsó nap, vagyis a szerda azt tudom, hogy elrohant. Addigra mindent megcsináltunk Tomával – mármint ő csinálta én csak mondtam mit kell 🙂 – már kedden befejeztük a lényeges dolgokat az olvasást, nyelvtant, matekot. Addigra a kisebb elmaradások maradtak, mint az angol és hittan, ez utóbbiból rajzolni kellett, na itt is vicces ismereteket szerzett Toma a Jézus korabeli öltözködésről, amikor is átbeszéltük, hogy akkor a férfiak is klepetyusban jártak, még képeket is nézegettünk, így az alkotás is klepetyusos lett 🙂 …
Aztán azt tudom, hogy aznap kellett leadni Máténak a fakultációs tantárgyakat. Végül töri és angol lett a kettő, amit már szinte két éve tudunk, de nem volt ilyen egyszerű azért a dolog. Még délelőtt is ezen morfondírozott, mert a matek is benne volt a képben, a töri az teljesen biztos volt, ebből fog emelt szintű érettségit tenni, mert ez kell a továbbtanuláshoz. Végül az döntött az angol felé (ami szerintem is hasznosabb egyébként, szóval én örülök, de nem akartam ráerőltetni), hogy végiggondolta a lehetséges matek fakos tanárokat és inkább az angol mellett döntött, akiket szintén átgondolt, de ott jobb volt a felhozatal, ugyanis azt még nem tudja senki, hogy melyik tanár tartja majd bármelyik fakultációt is…
Arra is emlékszem, hogy aznap délután kint kávéztam a teraszon, azért volt már erre idén példa 🙂 , de most esett valahogy a legjobban. A fiúk addig fociztak, aztán amikor bejöttek megjelentek a kismadarak, eszegették a kiakasztott csemegéjüket, és olyan jó volt hallgatni a csivitelésüket! Engem valahogy megnyugtatnak, ahogy ott kint egyik cinkegolyóról a másikra szállnak, csüngnek-büngnek rajtuk, jó látni, hogy ilyen téren minden a helyén van… Bár van ebben az egészben valami ambivalens, gondolok itt a vírusra és ahogy éledezik a természet…
Egyébként nálam most nem jött el a felszabadult szünet-érzés, Tománál megvolt,szerda délután folyamatosan ezt csicseregte 🙂 , talán Máté is fellélegzett, de én ezt nem éreztem ennyire egyértelműnek, mint eddig, bár teljesen megkönnyebbültem, hogy most egy hétig a tanulnivaló felé sem kell néznünk!
A Családfő bevásárolt a héten, húsvétra is beszerzett mindent, még második hullámban is ment egy kis csülökért és tarjáért, meg azért a pár dologért, ami lemaradt a bevásárló listámról… Csütörtökön, mint ünnepek előtti utolsó munkanapon észrevette, hogy az a cég, amelyikhez a munkatársaitól az 50. szülinapjára szép összegű bónusz kártyákat kapott, az sajnos fizetési nehézségeket jelentett. Eredetileg inkább kisebb utazásra használtuk volna fel az összeget, de mivel ez most ugye nem lehetséges, ezért gyorsan valami mást néztünk ki a honlapukon, mert mindenféléket lehet ott vásárolni. Úgy röpke fél óra alatt el is költöttük az egészet, vettünk egy tök jó kerti grillt és egy jó nagy napernyőt. Jövő héten szállítják, így most újraindul a grill-szezon nálunk, azt hiszem ezen irányban is kiélhetjük sütési hajlamainkat 🙂 …
Délután bringáztunk a kiserdőhöz és a Duna-partra, na az volt a legjobb a héten (pedig máskor is megyünk azért 🙂 ), valahogy olyan tompán fájt a fejem egész nap és nem is voltam a legjobb formámban, de ahogy kimentünk utána minden nyűgöm elmúlt. Ha ezt tudom, már délelőtt kimegyek…
Egyébként meg a fiúk minden nap, tényleg órákig kint vannak a kertbe, volt, hogy másfél órán át rúgtak kapura és hasonlók 🙂 , Tomával minden nap kimegyünk legalább a kis öbölig, de ha tehetjük tovább sétálunk, majdnem mindig bringázunk. Továbbra is sütünk-főzünk, legutóbb, amikor spenótot főztünk és Toma segédkezett benne természetesen 🙂 , az is eszembe jutott, hogy spenótot is vetni kéne, az valahogy eddig kimaradt, pedig általában szeretjük, szóval lehet lépni kéne ez ügyben.
Most meg persze készülünk a húsvétra, ma ha minden jól megy bográcsolunk, tegnap kirándultunk kicsit messzebb a Garancsi-tóhoz, nagyon jó volt és nem találkoztunk szinte senkivel. Holnap meg pecáznak itt a parton a fiúk, hacsak nem lesz itt sok idegen horgász, hogy nyugodtan tudjon jönni a nyuszi 🙂 (ez Toma ötlete), akit már nagyon várnak egyesek 🙂 !!!
