Az biztos, hogy a mostani szünetben és az ünnepek alatt, sikerült teljesen kikapcsolni, feltöltődni és semmi rosszra nem gondolni – nagyrészt – és ez már önmagában nagy eredmény… Szép vagy sem, de onnantól, hogy kitört a tavaszi szünet, nem néztem FB-ot – ami jött messengeren jókívánság a telefonomra, arra válaszoltam persze – és az emaileimet sem figyelgettem… Tegnap reggel nagy kapkodva végignéztem mindent, főleg a sulis cuccok és az osztály csoport miatt, mert rajtam keresztül megy minden, bár gondoltam, hogy nagy dolgok nem történhettek, de hát sose lehet tudni, mindenesetre ha történt volna valami, arról nem értesültem volna, az tuti 🙂 …
Szóval más volt az ünnep és a szünet, de voltak jó hozadékai is, az biztos, hogy nem akartunk mindent belezsúfolni ebbe a pár napba, mert nagyon nem is volt mit és így sokkal lassabb, mélyebb, megélősebb lett valahogy. Bár azt nem tudom nem hozzátenni, hogy szívesen lemondtam volna erről, ha egy csettintéssel eltűnt volna minden itt körülöttünk, de igyekeztem hárítani és a mostani jóra koncentrálni…
Jó volt ez a szünet, még így is, mert azt hiszem tényleg amiatt, hogy megnyugodhattam nem maradunk le semmiről, amit ez a pár nap adhat, már önmagában felüdítő volt. Ugyanis én úgy vagyok a szünetekkel, hogy már előtte elképzelem, hogy mi mindent fogunk csinálni, hova megyünk és hasonlók, aztán újratervezek, mert rájövök, hogy az, amiket kigondoltam nem fog beleférni és van amikor ez többször lejátszódik, na erre gondolok, hogy erre most nem volt semmi szükség 🙂 ….
Pedig volt minden ebben a pár napban, mi még picit kirándultunk is, meg bográcsoltunk, pecáztak is a fiúk, volt ajándékkeresés, jött a nyuszi, sütöttünk-főztünk, filmeket néztünk, kézműveskedtünk is és ami a legfőbb: jókedvűen voltunk együtt!
Pénteken elmentünk picit kirándulni, nyilván az azért bennünk és legfőképp bennem van, hogy lehet lesz olyan is, hogy sehová sem mehetünk. A legfőbb motiváltságot mégis Máté adta, akinek nagy kedve volt ehhez a programhoz, ugyanis az egyik kedvenc filmje, az Üvegtigris büfékocsiját látogattuk meg a Garancsi-tó partján. Már régóta tervben volt ez is és amikor bedobtam javaslatnak, a legfőbb szempontnak most nagyon megfelelt, vagyis reménykedtem, hogy nem lesz ott semmi tömeg vagy zsúfoltság és nem tévedtem! Szinte senkivel sem találkoztunk, távolról láttunk két családot a túlparton, ahogy a tavat körbevevő tanösvényen sétáltunk és egy pár sétált el mellettünk, egyébként teljesen egyedül voltunk, minden békés és napsütötte volt. Persze megnéztük a büfékocsit is, és még a tó partján a fűbe is leültünk, majd hazaautóztunk. Nem álltunk meg sehol és vittünk magunkkal enni-innivalót is, bár azért nem volt ez egy fél napos túra, de mindenki jól érezte magát és még az autóút is nagyon szép volt, Zsámbékon és a környező falvakon mentünk keresztül, és sok kis szépséget láttunk, szóval élveztük! Ezeket a fotókat Toma készítette 🙂 :
Szombaton aztán nagytakarítottam, közben kint a kertben a Családfő felállította a bográcsot és egy kis csülköt, tarját főztünk benne.
A takarítást meg-megszakítva persze kint voltam én is, még egy kis beszélgetés is belefért a szomszéd barátokkal a kerítés mellett, bár jó távol voltunk egymástól. A fiúk meg persze fociztak, jó sokáig, szinte a bográcsolás végéig 🙂 , este pedig elkezdtük a linzer kekszet megsütni Tomával, mert addig semmiféle sütit nem gyártottunk 🙂 …
Vasárnap már kellően ráhangolódtunk a sütésre, mert tényleg zavaró volt, hogy süteményünk még nem nagyon volt, azon kívül amit előző este készítettünk, ami meg nem lett olyan fényes mint szokott lenni. Ugyanis ugyanazon recept szerint készült, mint mindig, de töredezett a tészta, máig sem értem miért, pedig ugyanaz volt benne, mint máskor, és mégse lett ugyanolyan. Pedig Toma mondta, amikor gyúrta – ezt már ő szereti csinálni – hogy most is kihagytuk a tejfölt – mert kb. egy hete az almás piténél az majdnem kimaradt, akkor sem akart összeállni az egész és csak néztem, néztem, hogy mi ennek a baja, amikor is rájöttem, hogy tejfölt nem raktunk bele 🙂 , onnantól persze jó lett minden… Csak ebbe sajnos nem kellett tejföl, úgyhogy nem maradhatott ki és nem is nagyon javult meg, nem tudtuk olyanra nyújtani, mint szerettük volna, kicsit vastagabb lett, mint máskor, nehezebb is volt nyújtani és szaggatni, de ízre legalább finom volt, nyuszi, bárány és tojás szaggatódott belőle 🙂 ….
Visszatérve a vasárnaphoz, ebédre rakott, tejfölös csülök készült krumplival cserépedényben, ami finom lett, de a csülök kicsit szárazabb lett, mint máskor, ugyanis a beszerzésnél nem ez lett volna a befutó, de hát ugye, ami maradt, az jöhetett… Délután elkészült az almás pite is végre, ami nagyon bulisra sikeredett, mert teljesen közös munka volt. Toma mérte és gyúrta a tésztát, Máté reszelte a rengeteg almát én nyomkodtam és raktam a tetejére, majd együtt nyújtottuk a tésztát és állítottuk össze. Szuper finom lett és tényleg emlékezetes marad 🙂 ! Fotóm csak arról van, ahogy Toma méri ki a tésztát, utána már nem dokumentáltam 🙂 …
Aztán délután kiment Toma a Családfővel pecázni, Máté bent maradt, mert Benivel valami játékban voltak benne és mellékállásban segített nekem nyulat játszani a kertben 🙂 … Toma reggel nagyon édes volt, még két sárgarépát is kirakott a nyuszinak, arról sem szabadott megfeledkezni, megette a nyuszi, csak mondom 🙂 … Utána kimentem hozzájuk a stégre, bár én csak a termoszbögrés kávémat kortyolgattam mellettük a széken 🙂 . Toma a bedobást gyakorolta, halat alig fogtak, de nagyon élveztük az egészet, csend volt, ott a stégen és még a környéken sem volt senki rajtunk kívül, bár a part nálunk igencsak sűrűn volt horgászokkal, azért az itt felbecsülhetetlen, hogy mindig vannak olyan helyek szárazon és vízen, ahol senkit sem találni…
Hazaérve nagy volt a boldogság, tele volt a kert a csokitojásokkal, nyuszikkal és ajándékokkal 🙂 , bár Mátéét nekünk kellett összeszedni, egész pontosan Tomának, akit megbízott eme fontos feladattal és aki örömmel felkutatott mindent 🙂 !
Innentől csakis az ajándékokkal foglalkozott és örült mindenki! Hétfőn szerintem nagyrészt filmet néztünk – bár azt estefelé az előző napokon is – meg mindenki még az ajándékait próbálgatta, még focizni mentek ki a fiúk a kertbe azt tudom. Elkészítettük végre a répatortát, ami nélkül nem telhet el húsvét és mindenki, de legfőképp Toma kedvence, szóval sehogy sem lehet kihagyni! Mérőpohárral lehet kimérni és elég csak fakanállal összekutyulni, keverni, szóval ezt Toma csinálta, bár erről aztán még fotót készíteni is elfelejtettem, én meg csak a répát reszeltem 🙂 …
Aznap még kreatívkodtunk is, bárányt készítettünk, bár picit már megkésve voltunk a húsvéttal, de most ez is belefért. Már kinéztük a pinterest-ről napokkal korábban, most meg is csináltuk és még kedv is akadt hozzá, meg alapanyag is volt itthon. Papírtányérra vattapamacsokat kellett ragasztani, ez végül picit kevésnek bizonyult, de valahogy elég lett, fekete karton még a farsangi sakk jelmez miatt volt itthon, abból vágta Toma a fejet, füleket, lábakat én csak a sablont rajzoltam és még mozgó szemünk is akadt hozzá 🙂 :
Kedden az idő sem volt a barátunk, csak röviden voltunk a kertben, reggelire sajtos rudat sütöttünk Tomával – amit meg hozzáteszem Máté miatt ki nem hagynánk, mert ez az ő kedvence 🙂
megint filmeztünk és játszottunk és a tanulnivalónak a közelébe sem mentünk, mondjuk nem is volt mit tanulni, mindent kilőttünk a szünet előtt, szerencsére… Estefelé még megsütöttem a húsvéti kalácsot 🙂 , ami isteni finom, puha lett! Persze jobb lett volna ha korábban készül el, tervben is volt, aztán úgy tűnt, hogy el is marad, egészen keddig, ugyanis se pékségbe, se boltba nem jártunk, most már 5 napja, gondoltam kell valami vacsorára, meg tegnapra. Így még a féltett 3 darab száraz élesztőmből is elhasználtam egyet, de nagyon megérte, mert mindenki nagyon szereti ezt a kalácsot, reggelire ki vajjal, ki nutellával, ki a saját lekvárunkkal ette és még mindig nem kellett vásárolni menni…
Azért persze voltak hiányérzeteink hétfőn, amikor locsolni megy nálunk itthonról minden fiú és hozzánk is jönni szoktak, a családból mindenképpen. Elmaradt a tojásfestés, mert nem volt itthon festék, ugyanis elfelejtettünk venni és itthon sem találtam tavalyról, pedig szokott maradni. Aztán gondoltam sebaj, majd festünk vörös és lilahagyma levével, mint tavaly is, de valahogy most ehhez sem volt ihletünk. Saját biokölnit sem gyártottunk, mint minden évben, ehhez vízbe finom illóolajokat szoktunk csepegtetni és azzal mennek a fiúk locsolni, de most létjogosultságát vesztette a dolog… Engem azért meglocsolt a banda, a Családfő nem finomkodott, reggel az ágyban egy kis vízzel is megtalált, azt sem tudtam hol vagyok és milyen nap van, utána azért meglocsolt parfümmel is, tőlem meg ezért cserébe kapott csokitojást, amit ő vett zsákmánybeszerző körútján 🙂 , a fiúk szolidan a parfümnél maradtak locsolásilag 🙂 …
Nem volt itthon barkaág sem, eszembe sem jutott, de azért lett tojásfánk, a fagyal sövényről vágtam pár ágat, Toma feldíszítette a saját kis alkotásaival amit az évek alatt készített, bár a díszítésnél maradtunk a kevesebb több elvnél, ugyanis nem bírtak többet az ágak 🙂 , bár még négyszer ennyit fel tudott volna helyezni az illetékes 🙂 …
Ami viszont változatlan idén is, hogy gyönyörűen virágoznak a tulipánok a kertben:
Szóval így, kicsit másként telt ez a húsvét, de nagyon szép emlék marad, jó volt!
