Mondjuk a pecázás, eddig is az egyik vezető helyen volt a slágerlistánkon, de mostanában kifejezetten az élre tör 🙂 . Nyilván ebben a korlátozott lehetőségeink is benne vannak, viszont horgászni csak ki kell sétálni pecabotokkal ide a sarokra, szóval nem egy kivitelezhetetlen dolog – szerencsére 🙂 …
A múlt hetünk egyébként is nehezebb volt, mint szokott lenni, szerintem most vagyunk a nehezebb középszakaszban, sok volt a tanulnivaló Tomának – és Máténak is, de ő megoldja nyilván egyedül – és jó sok mindent magyarázni is kellett, mert új anyagok voltak, és valahogy most éreztem meg teljes súllyal én is, hogy tulajdonképpen én vagyok a házi tanító ez van, nem fogja más elmagyarázni a gyerekemnek és gyakorolni sem fog vele senki, amit megcsinált eddig az iskola, az most én vagyok, ha tetszik, ha nem… És mi gyakoroltunk, mondjuk eddig is, szorzótábláztunk, mert azt már elfelejtettem és nyilván nem is volt ilyen helyzet Máténál, hogy én fogjam össze a szorzótáblát és bizony a 8-asra már nem úgy emlékszik Toma, mint a most nemrég tanult hatosra és hasonlók. Aztán itt vannak a másképp mondjuk, másképp írjuk szavak, abból sem ártana gyakorolni a jó sok órai anyagon kívül, amit kapunk… Mert most sok anyag jött, meg dolgozat is volt matekból és ezerféle apró-cseprő dolog, hogy rajzold le, hallgasd meg, nézd meg és sorolhatnám…
Máté szerencsére mindent megold, de látom rajta is, hogy csinálja rendesen, írja a dogákat, kapja a jobbnál jobb jegyeket 🙂 , beszél napi szinten, régi és új osztálytársakkal, barátokkal, de nyilván hiányzik neki, hogy találkozzanak is, ne csak lássák egymást mondjuk a telefon képernyőjén… Megtanulta jól beosztani az idejét, amiket kap határidőket, még bőven a lejárat előtt teljesíti, de ez viszont állandó munkával jár és hát azért kicsit fárasztó is…
Aztán, a héten volt még egy nagyon fontos esemény, megérkezett a kakukk 🙂 , vagy lehet, hogy már korábban is megjött, de én csak valamelyik reggel kávésbögrével a kezemben hallottam a kakukkolását és annyira megörültem! Nálam valahogy ez a hang, amióta itt lakunk, összefonódik a nyárral, az meg, hogy nem túl szimpatikus madár, hiszen tudjuk, hogy mit csinál a tojásaival, nem sokat változtat ezen, mert a nyár az nyár, és ez már azt jelenti, hogy mindjárt itt van 🙂 !
Megérkezett a rendelt grillsütőnk is, és azóta tényleg becsődölt a cég, ahonnan rendeltük, fizetésképtelenné vált és csődöt jelentett, szóval ebből az utalványból tuti, hogy nem mentünk volna utazgatni, most viszont legalább van új grillünk és egy tök jó napernyőnk 🙂 ! Régebben sokat grilleztünk, mostanában nem annyira, pedig az elhasználódott grillünk mellett van egy elektromos grillsütőnk is, valahogy mégsem használtuk, nyilván a tűz varázsa hiányzott…
Közben valamelyik nap érkezett a hír, hogy újraindítják a fociedzéseket, kisebb csoportokban 3-4 fővel, szigorú szabályokkal, szabad levegőn a tornaterem kizárva, érintés mentesen, csak a technikai részre koncentrálva. Jó nagy fejtörést okozott és okoz ez nekem még most is, mert mindenki nagyon örül neki, úgy látom csak én vagyok szkeptikus és hitetlenkedő, hogy ez most tényleg jó ötlet-e…??? Beírattuk magunkat egy időpontra, Danival és kedvenc focis barátainkkal lennénk, a gyerekek négyen, mi persze ott sem lehetünk, vissza kell menni a srácokért, de még nem tudom tényleg megyünk-e, egyelőre több bennem a kétely, mint az öröm… Tomának is nagyon hiányzik az edzés, meg a mozgás, meg a barátok, és a szabadban sportolás tényleg szuper, csak valahogy korainak érzem…
Aztán eljutottam a gazdaboltba is ismét, vettem spenót magokat, új-zélandit is, még soha nem próbáltam, csak kinéztem magunknak 🙂 , jónak tűnik, bokrosodó, szóval vethetünk és remélem arathatunk is hamarosan.
Persze a mindennapi szürkeségek (értsd tanulások 🙂 ) mellett azért csinálunk sok minden mást is, naponta kimegyünk a kis öbölhöz minimum, sokat vagyunk a kertben, néha-néha van olyan nap is, hogy csak a kertben maradunk, akkor kertezünk, palántázunk,
a fiúk fociznak, van olyan is, hogy akár egy órán át rugdos mondjuk Toma csak a kapura – ezért is érzem, hogy nagyon hiányzik neki az edzés 🙂 … Majdnem minden nap főzünk, igen így többes számban Tomával, igazi segédet kaptam személyében, ugyanis a delikvensnek szerintem új szenvedélye a főzés-sütés, eddig is szerette persze, de most különösen, mindig akad mit sütni, mérni, keverni, gömbölyíteni, ha éppen nem főzünk akkor vajazza a kifli, zsemlét és érdeklődik, hogy ha vége ennek az egésznek, lehet-e neki sütni-főzni tanulni valahol 🙂 , ami nekem is feladta a leckét, mert ilyenről nem tudok egyelőre 🙂 …
Aztán kimentünk valamelyik nap piknikezni picit Tomával, és ha lehet és csak rövideket is, de ha tudunk bringázunk vagy bóklászunk a környéken… Valahogy azt érzem, hogy kellenek ezek nálunk mindenkinek a mindennapok oldásához…
Hétvégén most az időjárás sem volt a barátunk, szombaton a széllel kicsit beszorultunk. Én legalább teljes konyha nagytakarítást csináltam, zsírtalanítottam mindent, és teljesen jó barátom lett az ecet, amit a szaga miatt eddig nem kedveltem, de olyan szépen vízkőtelenítette a vízforralót – mert eddig egy DM-es vízkőoldót használtam, ami elfogyott – hogy gondoltam megmaradok nála ezután is, túl szigorú voltam vele a szaga miatt 🙂 … A Családfő, főleg Toma segédletével estig szerelte az új grillsütőt, nagyon kis szép lett, másnap gondoltuk kipróbáljuk, de elvitt minket más…
Mert vasárnap peca nap volt, végül csak Toma és Apa ment ki kettesben, Máté önkéntes tanulást választott, ugyanis szombaton nem csinált semmit – amit meg is értek 🙂 – viszont tegnap kénytelen volt, mert hát a gimiben sem fenékig tejfel az élet… Viszont Tomáék sokat voltak kint, egy rakat halat fogtak, és nagyon élvezték persze! Csak a nádasban a stégre tudtak ülni, mert máshol sokan voltak, mint minden hétvégén mostanában, ennek a stégnek viszont megvan az az előnye, hogy nagyon félreeső, és bent van a természetben teljesen. Miközben sült az ebéd a sütőben, én is kimentem hozzájuk, Toma egész nap bedobált, nagyon ügyesen jegyzem meg, csalizott és jól kifáradt estére 🙂 …
Nagyon fura volt egyébként, hogy mennyit változott a nádas is, úgy a 2 héttel korábbihoz képest, amikor szintén sokáig pecáztak a fiúk, egész más lett, megtelt még jobban élettel. Végig békakuruttyolást hallgattunk, azt hiszem nádirigó susogott körülöttünk, gólya és szürke gém szállt el hozzánk közel, és végre láttam a kakukkot is 🙂 , mert eddig szinte mindig csak hallottam, és több fotót is mutogattam a fiúknak, hogy hogy néz ki, és szerintem ő volt, megismertem a csíkjairól 🙂 … Sütött a nap, csodaszép idő volt, teljes relax ott lenni egyébként, engem 1-2 óra is feltölt!
Késő délutánig pecáztak, és bár nagyon készültünk rá, nem grilleztünk tegnap, pedig a húsok is a pácban várták beteljesülésüket. Viszont a pecások kicsit kifáradtak, meg már eléggé esteledett, úgyhogy a grill felavatása mára marad, de legalább ez a hétköznap délután is felpezsdül picit 🙂 …
