Még nagypénteken mentünk el erre a kis kirándulásra. Akkor voltak ugye a húsvéti nagy lezárások a településeknél, de ettől függetlenül mi is olyan helyre szerettünk volna barangolni, ahol kevesen vannak, de az is fontos szempont volt, hogy mindenki – legfőképp Máté, mert életkorából adódóan ő a leginkább nehéz ügy 🙂 – jól érezze magát (ami nem is olyan egyszerű mostanában 🙂 ). Így gondoltam, hogy egyik kedvenc filmjének forgatási helyszíne pont jó lesz erre az alkalomra és nem csalódtam. Több lehetőség közül ajánlottam fel választási lehetőséget – nagy kegyesen 🙂 – és erre esett a döntés 🙂 …
Szinte biztos voltam abban, hogy nem lesz arra senki és nem is tévedtünk. Az odavezető út is nagyon szép, Zsámbék környéke és az egész medence szerintem gyönyörű, körülötte a dombokkal, távolabb a Budai-hegységgel. Útközben az autóból megcsodáltuk a zsámbéki romtemplomot, aztán láttunk ott Zsámbékon egy papot, amint éppen locsolt a kapuban – nagyon megkapó volt valahogy – és útközben megcsodáltunk egy igazi, hagyományos tojásfát is, ami tényleg nagyon tetszett!
Odaérve a tópartra volt pár autó a parkolóban, el is bizonytalankodtam, hogy lehet mégse jól számoltam ezzel a dologgal, de ahogy mentünk a büfé felé, már láttuk, hogy beljebb és ott se nagyon volt senki, aki megállt arra esetleg, csak a büfékocsiig ment, kattintott párat és ment is tovább, de ebből is csak egy párt láttunk, akik előttünk voltak ott, és séta közben a túlpartról lehetett látni, hogy páran fotózkodnak és mennek is tovább. Persze az Üvegtigris büfékocsival kezdtünk mi is, és még az is lehet, hogy visszatérünk egyszer, amikor visszaáll a dolgok rendje, mert normál esetben működik a büfé, hot-dog, hamburger és hasonlók, meg persze kávé is kapható az étlap szerint 🙂 .
Egyébként nagyon tetszett nekem is, Máténak meg had ne mondjam mennyire, kifejezetten oda tudtuk képzelni a jeleneteket a helyhez 🙂 .
Amikor kibámészkodtuk magunkat, tovább indultunk a tanösvény felé, ami a tó körül vezet és nagyon szép egyébként, egy kellemes kis sétával teljesíthető. Az első fotón, még Toma keze is belógott 🙂 , ugyanis ő is lelkesen fényképezett 🙂 …
Volt aki minden táblát végigolvasott 🙂 , az arra gyakori macskabagoly különösen felkeltette az érdeklődését 🙂 :
Amikor körbementünk a tanösvényen, leültünk egy picit a fűbe a tóparton és jó hosszasan süttettük magunkat a napon, bár volt aki izgett-mozgott természetesen 🙂 , szaladt párat, bedobált néhány kavicsot a vízbe 🙂 , de a lényeg, hogy nagyon jól esett az a kis ücsörgés ott kint a víznél. Amíg ott voltunk egy pár sétált el mellettünk, a túlparton a távolból láttunk két családot, szóval igazán nyugis és a karanténos helyzetnek megfelelő volt az egész. Vittünk magunkkal enni-innivalót, ott a parton ittunk is kicsit, az evést vagy inkább nasizást, a kocsiban rendezte le mindenki. Azóta egyébként szembejött velünk a hír, hogy lezárták a tó és a büfékocsi környékét, azt nem tudom, hogy elővigyázatosságból-e vagy esetleg annyira megélénkült az érdeklődés a hely iránt, az is lehet, hogy a felkapott és kedvelt területek lezárása újabb, eddig nyugisabb kirándulóhelyek felé viszi a tömegeket… Az biztos, hogy mi a legjobbkor voltunk ott és nagyon élveztük!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: