Kis piknik

Az az igazság, hogy egy valami nagyon hiányzik az iskolás életből, főleg így tavasszal. Ez pedig az, amikor 4 után hazafelé sétálunk a suliból Tomával – néha csak egy héten egyszer, de van amikor többször is – és baktatva megbeszéljük a napi dolgokat és szinte mindig leülünk a kedvenc helyünkre a Duna-parton, szép komótosan elővesszük Toma megmaradt uzsonnáját és jól megesszük 🙂 … Télen odáig fejlesztettük ezt magunkban, hogy ha süvített a szél vagy esett bármi az égből, akkor is rendszeresen odakanyarodtunk autóval a helyünkre, csak éppen volt, hogy a kocsiban maradtunk és ott tüntettük el a doboz tartalmát 🙂 …

Toma nagy piknikes, pedig úgy igazán szó szerint, tán csak egyszer voltunk itt kint nálunk a parton, mondjuk nem hivatalosan, ha annak minősül az iskolából hazafelé jövet és még pár száz eset, amikor kint eszünk-iszunk ezt-azt, és lógatjuk a lábunkat, akkor meg megszámlálhatatlanul sokszor 🙂 … Így aztán múlt héten – a képek szerint szerdán 🙂 – fogtuk magunkat és összeszedtem pár kekszet, megmaradt húsvéti linzerkekszet (mert persze, hogy pont nem volt akkor itthon maradék süti, csak az 🙂 ), innivalót, magamnak pedig a termoszbögrémbe kávét készítettem és biciklire pattanva pár perc alatt a kedvenc dunai helyünkre tekertünk és a bringás kosaramnak köszönhetően, még csak cipekednünk sem kellett.

Gyönyörű napos idő volt, már napok óta terveztük, hogy kimegyünk, de azon a héten valahogy annyi sok tanulnivaló érkezett, hogy ezt sikerült kitolni a hét közepéig. Így amikor végre kijutottunk, egyesek persze, hogy kavicsokat dobáltak, a stégen bíbelődtek, meg ettek-ittak, mulattak és végre jól kipiknikezték magukat 🙂 …