Heti szemle

Ez éppen a múlt hétről, mert elkezdtem írogatni még valamikor hét elején, aztán abbahagytam… Néha írtam ide a blogba vázlatként pár dolgot, mert úgy gondoltam folytatom és ne felejtsem el, aztán van olyan is benne – főleg az ünnepes hétvége – amit már nem is írtam, csak fejből improvizáltam most éppen, a képeket meg odabiggyesztettem, mert azért fotózom is természetesen, az elmaradhatatlan 🙂 … 

Hétfő

Azt tudom, hogy akkor belehúzott Toma a tanulásba, ez azt jelenti, hogy kora délutánra kivégzett mindent. Elővettük az egyik ősrégi Fekete Péter kártyát, azt hiszem a Verdásat, játszottunk picit. Délután a szokásos levezető foci, nekem pedig a kerti mindenféle után, kivonultunk a kis öbölhöz és Miklós bácsi jutott eszembe. Miklós bácsi Jutka néni férje – hehe, most sokat elárultam 🙂 – a lényeg, hogy itt laknak pár utcával arrébb, régen Jutka néni Mátéra vigyázott egyszer-egyszer 🙂 – még az ősidőben – szeretjük őket. Na és a lényeg, hogy Miklós bácsin szoktunk nevetgélni sokszor, hogy kora délután – valószínűleg ebéd után – kávés pohárral a kezében szokott sétálgatni a parton, lemegy a vízhez, meg ide-oda, kint kávézik röviden és tömören. Hát, szóval én is ilyen lettem 🙂 , viszem magammal a kis termosz bögrémet és úgy megyek Toma után, ő persze fut-szalad, én meg nézelődöm a parton – ez előtte és azóta is többször megtörtént 🙂 – és az ezer éves helyünkön is képesek vagyunk új részét felfedezni egy ösvénynek, ez mondjuk Toma érdeme,  a kedvenc régi fára mászós helye körül 🙂 :

Délután vagy inkább estefelé grilleztünk, kipróbáltuk az új sütőt,

nagyon finom lett minden, Toma annyira élvezte, hogy forgatta rajta a húsokat, ízlett is neki, amit sütött 🙂 , még egy mirelit kedvenc rántott husiját is kipróbáltuk, mert azt még ott sose sütöttünk, jóóó lett 🙂 , a következő kérdés az volt másnap grillezünk-e?

Kedd

Elkezdődött a fociedzés, abban maradtunk az edzőkkel, hogy heti egyszer megyünk, csak kinti pályán edzenek, a kedvenc focis testvérpár, Dani és Toma van egy csoportban, tehát négyen vannak, ennél többen nem lehetnek. Át kellett adni a fiúkat a kapunál, mi addig beszélgettünk egy órácskát az anyatárssal, akivel nagyon jóban vagyunk, örültünk is egymásnak. A fiúk nem különben, nagyon élvezte Toma, azt is, hogy találkozhat pár baráttal, bár ott tényleg csak edzettek, utána pedig mindenki szigorúan hazajött, de már ez is felüdülés volt 🙂 … Hazafelé Tomával a dunai piknikes helyünkre kanyarodtunk, csak úgy megszokásból 🙂 …

Szerda

Akkor borús idő volt, azt hiszem esett is az eső. Fő csapásvonal a tanulás volt, a felüdülés dél körül jött, amikor kipróbáltunk egy új receptet Tomával, a fahéjas-almás sütit, extra finom lett, ő keverte, mérte (bögrés), és mindenkinek annyira ízlett, hogy felvettük a kedvencek közé!

Csütörtök

Nem gondoltam, hogy egy rég elfeledett levesnek ekkora sikere lehet, pedig így lett. A krumpligombóc levest régen, amikor Máté pici volt többször ettünk, de valahogy kikopott a menetrendből. Toma készíteni is imádta, törte a krumplit, adta hozzá a tojást, a lisztet, gyúrta, gömbölyítette velem együtt azért és beledobálta a levesbe 🙂 … Még ahogy főtt, akkor is jól elszórakoztunk rajta, amikor kibuggyant egy-egy gombóc a leves tetején 🙂 . És még ráadásul nagyon ízlett mindenkinek, két napig ettük, de még pár nappal később is felmerült Toma részéről a krumpligombóc leves, mint lehetséges ebéd, Máté meg nagyon imádta! Az biztos, hogy eszünk még. Egyébként tanulás volt, a fiúk kint fociztak, én meg délután elpakoltam azt a rakat holmit, amit a Családfő a zsákmánybeszerző körútján vett 🙂 …

Péntek

Nem voltam népszerű, a munka ünnepe alkalmából elkezdtem füvesíteni a kifocizott lyukakat a kertben, gereblyével megkaparom, beszórom fűmaggal, beletaposom, meglocsolom. Egyszer más csináltam az egyik kapu körül, akkor sikerült, de most a fél kert egy kifocizott kapunak számít, nem tudom ez is bejön-e? A fiúk bár belementek előtte, láthatóan nem örültek ténykedésemnek, amit nem is csodálok, tényleg nem biztos, hogy ez a jó alkalom tekintve  a karanténos körülményeket, füvesítés szempontjából viszont pont ideális. Azóta nagyjából kész vagyok, mert részletekben haladtam, először az egyik, majd a másik kapu szűnt meg létezni átmenetileg. A focizás oldalra szorult, bár rajtakaptam már egyeseket, hogy a kapunál rúgnak párat 🙂 , és bár mindig csak véletlen az alkalom, nem tudom mennyire lesz itt fű 🙂 … Este még a fészerbe szorult játékokat is átválogattuk és átmostuk Tomával Exatlon nézés közben, most pajzsok tűnnek fel néha, ugrálókötelek lendülnek és előkerültek a tollasütők is, aminek használatát nehezíti, hogy a tollaslabda még nincs meg…

Szombat

Erről a napról nem sok van az eszembe, azt tudom, hogy szerettünk volna kirándulni menni, de fel sem merült, már pénteken elvetettük az ötletet az új szigorítások miatt. Rengetegen mesélték a FB-on, főleg a Családfő ismerősei, hogy megállították őket rendőrök vagy autózás közben láttak sokat, főleg a kivezető utakon. Most sokkal szigorúbbak a szabályok, mint korábban – amit megértek egyébként – mert nyilván akkor az egész ország karanténban volt, most meg csak egy kis része, viszont valahogy nem számítottunk rá, legalábbis ilyen formában nem… Aznap este tudom, hogy megnéztük a Ferdinánd című filmet valamelyik csatornán. Annyira aranyos, egy bikáról szól és el akartunk menni moziba tán 1-2 éve Tomával, ami akkor elmaradt, de most annyira jól esett így estére. Jó volt közösen látni, mert nagyon kis vicces, aranyos 🙂 !!!

Vasárnap

Anyák napja alkalmából nagyon aranyosak voltak a fiúk, két szép kis rózsát kaptam, amit elhatároztam kiültetek a teraszra. Toma pedig készített papír jácintot, gyönyörű lett, rajzból ötletként küldött át Szilvi néni egy oldalt, amiről mi is szoktunk csinálni dolgokat, és miután megnézte a videóját, rájött, hogy meg tudja csinálni. Néha azért, amikor megakadt besegítettem 🙂 , de nagyon ügyes és megható volt, ahogy vágta, hajtogatta, ragasztotta, készítette…

A többi fiú is kitett magáért, Máté lenyírta a füvet a kertben, a Családfő felrakta az újonnan beszerzett focis hálókat a kapukra, mert az előzőek már lógtak, de nehéz szerezni pont ekkorát és ilyet, tavaly például majdnem sikerült, megrendelte Apuci, aztán visszaírtak, hogy nincs raktáron, máshol meg eleve nem volt. Már új kapu vételen is gondolkodtunk, de szerencsére most amit rendelt, azt ki is hozták. Szóval a fű (ami van 🙂 ) nagyon szép lett, jó sok munkával, és a kapuk is virulnak. Azt tudom, hogy szeles idő volt, kicsit vacogtam délután, amikor kint kávéztam a teraszon, Toma pedig ugrálókötelezett, a pénteken megtalált kötéllel,

legalább fél órát, de inkább többet ugrabugrált és negyveneket vagy még többet is számolt. Nem mondom, jó motivációs löket volt nekem is arra, hogy újrakezdjem a régóta tervezett futást, amit meg is tettem másnap reggel, de az már egy új hét története 🙂 …