Valahogy azt látom magunk körül, a tágabb környezetünkben, hogy kezd mindenki belefáradni a karanténos körülményekbe, a fásultság jelei mutatkoznak. Lehet, hogy egyébként nálunk is, nem tudom, én egyelőre nem érzem, sőt, kezdek néha aggódni egy picit, hogy hogyan fogom befejezni azt a sok mindent, amiket kigondoltam magamnak 🙂 . Van ebben mindenféle, hatalmas szortírozás, ablakpucolás, teljes konyhai szelektálás és persze a kert mindezek mellett… Egy-két dolgot mint pl. az ablakpucolást, muszáj lesz megcsinálni, mondjuk az egy napos munka nálunk, a rengeteg ablakkal és függönnyel megspékelve, de hát ez van…
A kigondolt dolgaimmal azért sem haladok annyira, mert a napi itthonlét mindenki részéről, kicsit megnehezíti az egészet. A napi sokadik evés, a játszószoba dolgozóvá alakulása – amit éppen a legjobban szeretnék kiszortírozni 🙂 – és a napi tanulás, lecke koordinálás és legfőképp a közös sütés-főzés kicsit elveszi az időt a dolgoktól 🙂 … Na mindegy, azért igyekszem rendületlenül 🙂 …
Persze van mindenféle napirendünk – nekem új is – heti, napi. Például a kedd az beállt a fociedzésre, 13-ra megyünk, utána rendületlenül kimegyünk picit a dunai kedvenc helyünkre. A napi menetrend, az meg általában délelőtt tanulással telik, dél körül főzés, sokszor Tomával közösen, ezen a héten például paradicsomlevest és a legboldogabban minipizzákat sütöttünk, nagy élvezettel gyúrta, szaggatta (kis köröket vágtunk ki), és kente, pakolta a kedvenceket rá 🙂 … De van, hogy szendvicset vajaz vagy rántottát süt, szóval tényleg sokoldalúan segít 🙂 …
Reggel általában Ruminit olvasunk, most környezet és szövegértés dogát is írt az illetékes a héten, én takarítottam részletekben a házat, mikor melyik nap mit és megint játékokat szortíroztunk tegnap este, az Exatlon alatt… Érdekes, hogy a hétköznapokon valahogy sok érdekesebbre nem jut idő, azon kívül persze rendszeresen kiegyünk a Duna-partra, ebből nem engedünk, meg a fiúk este 6-kor, most már menetrendszerűen fociznak a kertben – meg előtte százszor, főleg Toma, de az este az fix – és persze az is belefér, hogy a kiserdőt is célba vegyük, de ez már csak egyszer-egyszer jön össze… De érdekes, hogy pecázni például nem jutnak ki hétfőtől péntekig és nagyobb bringázások sem sikerülnek, csak kisebbek, ezek mind a hétvégére maradnak, de lehet, hogy jobb is, legalább van mit várni 🙂 …
Mátéé belesimult az online kapcsolattartásba azt hiszem, most elvan így, pedig két hónapja még azt mondta, hogy ő biztos nem fogja bírni ezt így, hogy nem találkozhat senkivel, de most eléggé megbarátkozott a helyzettel, teszi a dolgát, néha igyekszem kirángatni ide a környékre vagy bringázni egy hosszabbat, mert a kerten kívül nem sokat látna egyébként 🙂 . Bár, amióta az edzés után beszélgettem a többiekkel, azt hiszem egy szavunk sem lehet, Daniék például ezen a héten mentek ki először hosszabban bringázni és másik focis társaink is a kerten és az utcán túl eddig nem jutottak, olyan úri huncutságok, mint a horgászat vagy a kisebb erdőjárások, amit itt a környékünk ad nekünk, az nem a mindennapok része, szóval tényleg az eddiginél is jobban becsülöm azt, ahol lakunk…
A Családfő még egy ideig itthon dolgozik, bár ezen a héten volt kis bizonytalanság ezzel kapcsolatban, mert sorra nyitnak a sport egyesületek és úgy volt, hogy náluk is nyitnak – nyitnak is, csak lassabban – de ez még nem vált időszerűvé, majd egy-két hét múlva lesz talán aktuális a dolog…
A nyaralásokat azért nagyon várjuk már most, Rétimajorba júliusba megyünk, valamikor a huszonvalahanyadika lett volna, de most akár hamarabb is mehetnénk esetleg, éppenséggel nincsenek tele talán foglalásokkal, de persze ez sem biztos, majd utána kell kérdezni, de az a lényeg, hogy ott nyitunk júliusban. Még soha nem foglaltunk szállást februárban a Balatonra 🙂 , de most idén igen! Köszönhető ez a kedves alsóörsi tulajnak, aki már gondolt ránk télen, már a nyaralás után lebeszéltük feltételesen az időpontot, be is írta a naptárába, februárban pontosítottunk és most úgy örülök valahogy neki, pedig még gondolkoztam rajta januárban, hogy lehet július közepére kéne átrakni a foglalást, most nagyon örülök, hogy nem tettem meg 🙂 , augusztus elején megyünk majd… A külföldi terveinket teljesen elengedtünk, bár voltak elképzelések (egy konkrétan is) , de most már biztos, hogy mindez jövőre marad…
Egyébként meg új napirendet vezettem be magamnak, reggelente futok. Így megy, hogy olyan 7 körül megyek ki és nem 6 körül (mint régebben), azt valahogy korainak éreztem mindig, mivel nem vagyok egy hajnali ember, ez sem a legeslegjobb 🙂 – jobban szeretem kávéval indítani a napot 🙂 – de így már azért egészen komfortos a dolog. Egyelőre 3 km-t futok, elsőre is ment, ugyan megálltam párszor, de lefutottam, úgyhogy most maradok ennél. Az ártéri kiserdő felé megyek és nagyon jó az egész, annyira jó a természetben futni, teljesen feltölt, bár nem mondom, hogy mindig örömmámorban úszom, a harmadik nap nehéz volt, de ma például egész jól ment minden. Most egyelőre minden nap megyek, ha egy-egy nap kimarad az sem baj (a héten csak egy maradt ki), de álljon be a dolog.
Ezek mennek felénk, most megyek főzni, ma stíriai metéltet sütünk, természetesen Tomával 🙂 …