Ez most olyan villám hétvége volt, nagyon gyorsan elszaladt, azon gondolkoztam, hogy nekünk mindegy karantén van-e vagy sem, így is elrohan a szombat-vasárnap 🙂 … Pedig, nem is csináltunk annyi mindent, amit szerettünk volna. A fiúk horgászni készültek, de valahogy nem jutottak ki, elhúzódott a szombat, akkor még kifértek volna a partra talán, mert itt hétvégén most már teljes nagyüzem van, rengetegen pecáznak, tényleg van aki még sütöget is, kis sátrat hoz és sorolhatnám, nekem már néha sok is a jóból… Most mondjuk tényleg csúcsjárat van, normál esetben is sokan jönnek a jó időben hétvégén, na de most, extra hatás van! Mindig megállapítom, ahogy normál időben is, hogy jobban szeretem tavasztól-őszig a hétköznapokat itt nálunk, nekünk ilyenkor a kert, a kis öböl és a stég, na meg a kiserdő marad, ott legalább úgy tűnik lecsengett a kezdeti forgalom…
Szóval a szombat elment így, mert a stégre valami tilalom miatt nem lehet kimenni, mi meg sokáig sütöttük Tomával a stíriai metéltet, ami meg oltári finom lett, mindig szerettem, de most aztán a fél tepsit meg tudtam volna enni belőle, de hősként csak a leeső részeket csipegettem 🙂 , viszont mindenkinek nagyon bejött és bár eléggé munkás – elfelejtettem, hogy mennyire – felvesszük a repertoárba, ez már biztos! Délután bringázni mentünk a fiúkkal, a szántóföldet vettük célba és annak környékét, kevesen voltak végre, úgy tűnik megtaláltuk a bringázható helyet 🙂 , jó az út is arrafelé, szóval élveztük! Este, de inkább éjjel, a Családfő átment a barátainkhoz egy kis beszélgetésre, ők is otthon vannak, még annyit sem mozdulnak ki, mint mi, szóval belefér, tábortűzként a kerti elégetni való faanyag égett náluk, az adta az apropót, meg előkerült egy kis laposüveg, kizárólag koronavírus ellen 🙂 és jó sokáig beszélgetett a fiú nép – 11 körül ment át Apuci – úgyhogy neki, másnap nem indult erőtől duzzadva a nap 🙂 …
Kint a parton viszont szinte dugó volt 🙂 , sehol egy talpalatnyi hely, már előző nap is pont Toma egyik osztálytársával futottunk össze hazafelé biciklizve, akik éppen pecáztak. Reggel rám csörögtek, hogy nincs-e stégünk, amit elkérhetnének, mert nem találnak helyet, hát sajnos ki kellett, hogy ábrándítsam, hogy a közeli stég nem a miénk, de egyébként sem tudnának rámenni a tilalom miatt… Azért nagyon megörültünk egymásnak, amikor hazafelé találkoztunk és picit beszélgettünk, végre találkoztak a fiúk, hát már tényleg hiányzik a közösség azért…
Szóval maradva a vasárnapnál, pecázni látni lehetett, hogy nem jut ki a banda – tényleg röhejes, hogy akik itt lakunk, lassan résen kell lennünk – így délelőtt még bringáztunk egyet Tomával – addig a pulykapaprikás főtt, felügyeletét a Családfőre hagytuk, ugyanis Máté még aludt 🙂 – új ösvényen ugyancsak a szántóföldön át, bébi búzákat csodáltunk, találtunk egy tavat is 🙂 , nagyon jó volt az egész és alig találkoztunk bringással, néha egy-egy autóval, szóval felfedeztünk új, a mostani helyzetben is járható bringautakat 🙂 !
Délután meg főleg kerteztem, kiástam egy ecetfa szerűséget, ami az előkertben gondolta, hogy nődögél, aztán ha már így belejöttem, akkor a terasznál a fagyal sövényt is megnyírtam, mert nagyon belóg a teraszra, én szeretem, ha bejön a zöld, olyan jó, ahogy odalógnak az ágak kicsit, de most már nagyon odalógtak, úgyhogy muszáj volt ritkítani, bár a Családfő szerint még bőven lehetne, mert én a dzsumbujos kertet szeretem – ami tényleg igaz is egyébként 🙂 . Aztán kiástam pár sásliliomot is, amiket át kell ültetnem, mert rossz helyen vannak, és két dézsába is beültettem két csokorral, ha már ott voltam, aztán este is lett. Grillezni sem grilleztünk, mert tanakodtunk, hogy egyik nap vagy másik nap, húst sem vettem le hozzá, szóval lehet kénytelen leszek beépíteni a heti menübe 🙂 …
Futni viszont futottam, ami tényleg szuper, kiserdő és ártéri kiserdő felé megyek és egy csoda az egész reggel, nagyon jól esik, ma is voltam, egész máshogy indul a nap! És kakukkol a kakukk 🙂 , rendületlenül, ami már nálam nyáridéző 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: