Van egy szép, egyre termetesebb ezüstfenyőnk a kertben. Máté 1 éves születésnapján ültettük, úgyhogy eleve nagy becsben van tartva, megkülönböztetett “személy” nálunk. (Mondjuk Toma születése alkalmából már nem tudtunk újabb fenyőt ültetni, mert egész egyszerűen nincs több helyünk a 2 nyírfa, 1 csavart fűz és 1 erdei fenyő mellett, alább meg nem akartuk adni 🙂 …) A fenyőrügyek köztudottan tele vannak gyógyhatásokkal, így aztán már régóta szedegetünk rügyeket róla, régebben fenyőszirupot főztem belőle, de mivel ott azért a főzéssel sok hatóanyag kárba veszhet, szimpatikusabbnak tűnik a főzésmentes megoldás. Így múlt héten Tomával szedtünk a friss, puha hajtásokból, mindig nagyon figyelünk, hogy sokat ne szedjünk és azt is alulról, oldalról több helyről, vigyázva a fenyőnkre 🙂 . Annyira jó tapintani is ezeket a rügyeket, olyan kis puhák, frissek, Toma simán begyűjtötte, a közepes méretűeket szedtük főleg. Jól megmostam őket, aztán papírtörlőn megszárítottuk, úgy volt, hogy még este megcsináljuk, de estére elfáradtunk, úgyhogy másnap reggel álltunk neki. Egy kis üveget félig megtöltöttünk rügyekkel, aztán felöntöttük mézzel, ami még a piacról van, termelőtől, a másikba pedig nádcukorral rétegeztük a fenyőrügyeket. Most a mézeset a spejzba raktuk, a cukrosat pedig az ablakba, ez utóbbin már a fotón is látszik az erjedés. Egy-két hónapot várni kell a beéréssel, le kell szűrni őket és reményeim szerint kanállal eszegetni fogják itthon az illetékesek, mert remek immunerősítő és köhögésre a mézes verzió állítólag szuper 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: