Nagyjából ennyiben összefoglalható a hétvége nálunk, bár az is igaz, hogy nem volt hiányérzetünk, jól éreztük magunkat benne… Toma lába egész szépen gyógyul, már nincs nagyon bedagadva és egész jól megy, olyan bicebócásan, de tűrhetően. Azért sokat pihentettük is, a kertben is keveset járt kint és sóhajtozott sokat a focilabda után 🙂 … Azért csak nem bújt ki a bőréből, a maradék lángos tésztát ülve, feltett lábbal nyújtotta a tűzhely mellett, nagyon aranyos volt, csak azt sajnálom, hogy képet nem csináltam róla 🙂 … Mint ahogy a szombati grillezést is ülve asszisztálta végig, amivel a délután egy része azért gyorsan elszaladt és finom is lett.
Aztán jól haladtunk a Rumini kötettel is, sokat olvastunk a hétvégén és véletlenül ugyan, de rábukkantunk pár filmre is. Rengeteget nevetett Toma a Nicsak, ki beszélen 🙂 , el is felejtettem, hogy ő még ezt nem látta, néztük a Shrek 2. részét és a nagy kedvenc Taxinak a 3. része ment az egyik csatornán, amit nem bírtunk ki, újra megnéztük, ezt mindenki imádja nálunk, Gibert főfelügyelő a kedvencünk, erre még Máté is odaült és nézte velünk. Aztán újraindult, persze zárt kapusan a Bundesliga, naná, hogy ott ültek a fiúk a tévé előtt, ki voltak éhezve a meccsekre, ráadásul vasárnap a Bayern München is játszott és még nyert is, bár a hangulat így azért nagyon alul van, nézők nélkül…
Újra felfedeztük a Csúcsforgalom (Rush Hour) játékunkat is, kis túlzással, de egész hétvégén ezzel játszottunk. Ki kell szabadítani a fagyiskocsit a dugóból, amihez különféle kártyák vannak, amivel az autókat a táblára kell tenni és ebből megfejteni, hogyan lehet kijutni a forgalomból. Élvezetes, gondolkodtató, de nagyon szórakoztató, Toma tök ügyes volt benne, már vasárnap reggel ezzel nyitotta a napot.
A Családfő a változatosság kedvéért dolgozott a hétvégén, most a tavaszi vezetőknek szóló elmaradt horgászversenyt is megtartják júniusban, úgyhogy azt is szervezheti, ami persze remek, de rengeteg munkával jár. Máté a hétvégén füvet nyírt és rengeteget aludt, meg a barátaival játszott és persze meccset nézett, ő volt a legfőbb érdeklődő.
Örültünk a budapesti újranyitásnak, de valahogy nem felhőtlenül. Bennem ez az egész olyan felemás, örülök persze, hogy újra beindul az élet, de nem tudom milyen lesz így? Hogy működnek ebben majd mások és mi is? Megrohanják majd az emberek a boltokat, éttermeket, bevásárlóközpontokat? Visszaáll minden a vírus előttire vagy mégsem? Nyugodtan nekiindulunk majd mindennek, mint azelőtt vagy nem? Jó lenne tudni az iskolákról is, hogy mennek vagy maradnak a gyerekek ebben a tanévben? Bár szerintem jobb lenne, ha maradnának most már, ha két hétre kinyitnak a sulik az nem jelenthet komoly segítséget senkinek, viszont egy újabb alkalmazkodás a gyerekeknek. Ezernyi kérdés, mi nem is tudom hol állunk ebben… Valahogy mennénk is, meg maradnánk is… Az biztos, hogy ezt a karanténos, szorosan a családdal töltött időt én azért hiányolni fogom…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: