Heti menünk

Azt hiszem ez a hetünk az egyszerűség jegyében telik. Ami mondjuk nem azt jelenti, hogy nem tüsténkedünk sokat a konyhában, csak éppen a most már bejáratott dolgokat készítjük, mint a nemrég visszatérőket 🙂 . Mindenki profitál az újra felfedezett ételeinkből, de szerintem a legnagyobb nyertese az egésznek Toma, aki a főzés szeretetével valahogy kezdi levetkőzni az eddigi válogatósságát és sokkal több mindent elfogad és megeszik azzal, hogy ő is kiveszi az ételkészítésből a részét… Az is nagy dolog, hogy nyitottabban kóstol, próbálkozik olyasmivel is, amiket eddig elutasított vagy megkóstolni sem akart. 

Például a paradicsomos húsgombóccal, amit múlt héten főztünk Máté kívánságára, mert az ő egyik kedvence, szóval Toma eddig is eszegette, nem túl nagy lelkesedéssel, most viszont nagyon-nagyon ízlett neki, olyannyira, hogy végül 2 napig azt ették (én is ettem volna, de én diétára fogtam magam…). A lángos az nálunk sűrűn van, tényleg nem egy kuriózum 🙂 , és Toma imádja is sütni, ráadásul mindig nagyobb adagot gyúrunk be, így aztán sokszor másnap reggelire vagy vacsorára is frisset sütünk. A görög tésztafelfújt – ez egy nagy visszatérő – nagyon ízlett, legfőképp Máténak (régebben is ő szerette a legjobban 🙂 ), valószínűleg többször lesz még nálunk.

Aztán ami nem volt betervezve, de mivel lett sok porélesztőm, így készült bagett, kenyérsütőben kelesztettük a tésztát, aztán formáztuk és sütöttük. Nagyon finom lett, Máté imádja a bagettet, de ezt a mostanit Toma is megszerette. Aztán nagy siker volt a sült túrógombóc is, amiben a gombócok a tepsiben nyakon vannak öntve egy joghurtos krémmel, szerintem gyakran készül majd nálunk. A clafoutis nagyon bejött mindenkinek, bár a legegyszerűbb édesség fogott ki egy picit rajtunk, ugyanis soha nem szoktam nézni a receptekben például a sütőforma méretét, most viszont mivel könyvből néztem az arányokat – mivel régen abból készült ez nálunk többször – most ott volt a szememet kiszúrva a 24 cm-es piteforma, hát akkor gondoltam abba rakom, nem is gondolkoztam, de szegény epres clfoutis-nak az kevésnek bizonyult, alig fért el benne, látszott is, hogy minden baja van, jönne ki a formából, viszont jó lett, az a ronda, de finom kategória. Ma banánosat sütünk, ugyanis Toma abból alig evett, és az utolsót odaadtam a Családfőnek, amin Legkisebbünk enyhén szólva nehezményezett, mert ő alig ehetett belőle… 🙂 , így aztán mára ígértem neki a pótsütést 🙂 …

Na ennyit a múltról, itt a mostani hetünk, amiben – mint általában – a kérések is figyelembe lettek véve, ilyen a bolognai Máténak, közkívánatra pedig a krumpligombóc leves, fahéjas-almás süti és persze a közkedvenc rántott hús 🙂 :

Hétfő:

maradék cserépedényes hús és cukkinikrémleves

Kedd:

maradék cukkinikrémleves, krumplifőzelék sült hússal, lekváros bukta – ezt csak úgy improvizáltuk a főzelék mellé, jó lett 🙂 

Szerda:

bolognai tészta, banános clafoutis – nagyobb formában sütve 🙂 

Csütörtök:

krumpligombóc leves, maradék bolognai

Péntek:

maradék leves, brassói 

Szombat:

pulykaraguleves, fahéjas-almás süti

Vasárnap:

maradék pulykaraguleves, rántott csirke, snidlinges krumpli, görög saláta