Ez a két kis bringatúra még jó két hete, a karantén idején történt. Akkor nagyon boldog voltam attól, hogy végre megtaláltuk a tökéletes bicikli útvonalat a zárt időben, hiszen amerre mentünk alig járt valaki és még egy tavat is találtunk 🙂 ! Na jó, ez utóbbiról sejtettük, hogy ott van valahol, már régóta gondolkoztunk, hogy megkeressük, de azt valahogy nem hittem, hogy ilyen közel van és ilyen egyszerű a dolog…
Szóval itt a környéken elég sok szántóföld is van és még ősszel, amikor az utat csinálták nálunk, felfedeztünk kocsival egy kerülőutat hazafelé, ahol van jó aszfaltos út, nincs forgalom, tehát biciklivel is remekül járható. Ráadásul a környék is szép, kicsit olyan szántóföldi romantikás, van egy külön bája, hangulata. Akkor szombaton Mátéval és Tomával elbringáztunk az aszfaltos úton, talán két kocsival ha találkoztunk, és egy bringás családdal és jó volt kényelmesen tekerni, bámészkodni, meg-meg állni 🙂 …
Másnap úgy volt, hogy horgászni megy ki a banda, de elhúzták az időt, meg jó helyük sem lett volna, ha egyáltalán találtak volna itt nálunk a parton, mert a stégre azóta is tilalom van, még azt hiszem két hétig. Így aztán délelőtt Tomával mentünk ki bringázni, és mivel neki is nagyon bejött az előző napi útvonal, megint arra indultunk. Most viszont tettünk bele egy kisebb csavart, mert itt a közeli szántóföldön van egy jól látható út a földeken át, néha látunk arra gyalogosokat és bicikliseket is, és sejthető volt, hogy amit mi előző nap egy nagy körben tettünk meg, azt ez az út keresztül szeli. Nem csalódtunk, nagyon jó volt ott is tekerni, a madár se járt arra, vagyis inkább csak madarakkal találkoztunk…
És ha már ott voltunk, elmentünk a tó felé is, ami előző nap jutott eszembe. A térkép funkció, ahogy belelépek mindig a tartózkodási helyemet hozza fel, mint ahogy azt kell 🙂 , és tőlünk nem messze látom a tavat, amit meglátogattunk. Kavicsbánya tó persze, van több is errefelé, de a legtöbbet és a legnagyobbat körbe építették már telkekkel, voltunk arra autóval pár évvel ezelőtt. Szóval kíváncsi voltam arra, hogy ott mi fogad minket és nagy meglepetésre ennél a tónál minden üres volt, egy telek, ház, semmi sem volt körülötte, viszont horgászokat ott is láttunk, de az volt a jó, hogy nem voltak ők sem tömegével, de voltak. Még egy sziget is van a közepén a tónak, amit hazaérve a térképen rájöttünk, hogy az inkább egy félsziget 🙂 , csak mi a másik oldalról néztük a tavat. Szerintem fürdenek is benne nyáron, bár ezzel azért nem lennénk olyan bátrak azt hiszem 🙂 …
A jóleső felfedező érzettel indultunk hazafelé, megint a szántóföldön keresztül 🙂 , közben megálltunk bébi búzákat csodálni, olyan szép selymes zöldek és kicsik voltak, nagyon tetszett Tomának is, főleg, hogy még kisebb labirintust is felfedeztünk benne. Azt hiszem mielőtt aratják a búzát, előtte is el kell látogatnunk arra, mert akkor is meseszép lehet minden, legalábbis én nagyon szeretem az ilyen hullámzó búzaföldeket 🙂 …
Szerintem még nagyon sokszor fogunk arrafelé tekerni, akár a hosszabb, akár a rövidebb úton, Toma még pecázni is el szeretné csalni oda a többieket, még ez is megtörténhet 🙂 . Az biztos, hogy karanténon kívül is jó tudni egy ilyen nyugis biciklis helyről, ugyanis valamelyik nap, amikor hazafelé jöttem kocsival egy kisebb vásárlásból, annyira megrökönyödtem, hogy itt a tágabb környékünkön este 6 körül mennyien bicikliztek, szinte tele volt minden, csapatostul fiatalok, családok, egy sima hétköznap, meglepő volt, ezt is szokni kell, de a tudat megnyugtató, hogy van alternatív megoldás a biciklis tömeg ellen 🙂 …
