Azt hiszem rászoktam a címszavas összefoglalókra, a fenti természetesen a hétvégénket jelöli. Könnyebb így valahogy, legalább én is előre végiggondolom magamban, hogy mi is volt az elmúlt két napban 🙂 …Miután pénteken tovább merészkedtünk sétálni Tomával, mint a közeli Duna-part és a kis öböl, egészen a kiserdőig mentünk – ami azért szintén nem egy messzi távol – szóval akkor kiderült és egyértelművé vált, hogy ez a bokaficam még mindig nem az igazi. Pedig sokat javult, de hosszabb távon fájt a sérült lába a cipőben és visszafelé – lehet, hogy pont a cipő miatt – de a bokája sem volt a legjobb… Óriás terveink nem voltak azért, de azok a kósza gondolatok is annyiban maradtak így.
Ez a félrelépés azért nagyon nem jött jókor, ha már muszáj lett volna, jobban örültünk volna ennek a múlt hónapban, amikor még mindenképpen itthon kellett lenni és fociedzés is csak ímmel-ámmal ment. Most már teljes kapacitással edzenek, amire nem tud menni Toma, meg jöhetnénk-mehetnénk is azért, ami szintén halasztódik egy időre. Így 2,5 hónap itthonlét után azért ez nem nagy öröm, ráadásul lehet, hogy a fociedzéseknek is búcsút mondhatunk erre az évre, mert júniusban még edzenek 2 hétig, a hónap elejéig biztos nem megy Toma, és sajnos utána sem biztos, még ha jó a lába akkor sem, mert a családfő szerint, ha esetleg rásérülne az edzésen, akkor még csúnyább baja, esetleg szalagszakadás is lehet belőle, amit meg jobb lenne elkerülni… És itt a következő dilemma, mert június közepétől van focitábor, addigra viszonylagosan jó a lába, de akkor meg napi két edzés lenne, meg közte is biztosan nem kímélné az illetékes a lábait, szóval nem tudom, nem tűnik jó megoldásnak…
Na, de a hétvégénkre visszatérve a lényeg, hogy pénteken egyértelmű lett, hogy a környéknél messzebb nem megyünk. Aztán nem is volt erre nagyon szükség, mert mint tudjuk, eléggé borús, esős szeles volt a szombat és valamennyire a vasárnap is. Ezért aztán főleg bent töltöttük el az időt, egyébként elég jól! Szombaton fahéjas-almás sütit sütöttünk Tomával, Ruminit olvastunk, a fiúk Fradi meccset és Bayern Münchent is néztek délután, mindkét csapa nyert, de azért az a hangulat, messze nem az igazi, ami a tévéből jön. Mindenesetre élvezte a fiú nép, kábé ki sem lehetett volna őket robbantani a tévé elől 🙂 … Aztán online kapcsolattartásban is voltak a fiúk mindkét nap a barátaikkal, Toma főleg Vince barátjával, szóval ez ilyen hétvégi program volt 🙂 . A vasárnap is nagyon hasonlóan telt, akkor sütit nem sütöttünk és meccs sem volt, viszont minden más meg igen, meg azért kertezzés is, sőt, még Toma egyik rajzra készített kreatívkodását is megcsinálta, szóval még eredményes is volt a nap 🙂 …
Most valahogy nehezebbnek érzem ezt az egészet, szerintem a bokaficam ránk is kihat, olyan mintha megint valamiféle karanténban lennénk, pedig tudjuk, hogy ez azért sokkal könnyebb és javuló tendenciában vagyunk, de valahogy akkor is nehezebben viseljük már ezt a kisebb önkorlátozást is… Most még a tananyagot is nyomni kéne valamennyire, mert sok minden feledésbe merül nyáron – bár megfogadtuk, hogy tojástartós szorzójátékot mindenképpen játszunk folyamatosan a szünetben – és nem tudom mennyi minden épült be itthon, csak az “vigasztal”, hogy ez nyilván minden gyereknél így van… Mindenesetre a héten év végi matek doga lesz, jövő héten pedig nyelvtan, szövegértés és környezet, Máténak is lesznek-vannak dogák bőven és utána lesz itt a nyári szünet, hajrá-hurráááá 🙂 !!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: