A futások arra is jók, hogy addig ismeretlen lelőhelyeket is felfedezzek, így van ez a bodzával is. Szinte minden évben rakok el szörpöt, mindenki kedvence, a közelünkben is rengeteg bodzabokor van. De mivel mostanában az ártéri kiserdő felé rohangászom, ott is remek bokrokat találtam, illetve mellettük vagy közöttük futok keresztül és ott aztán tényleg nem jár egy darab autó sem. Ráadásul sok bokor remekül szedhető, nem úgy mint a kiserdőnél, ahol szintén sok van, de át kellene vágni magunkat az aljnövényzeten és ágas-bogas helyeken ahhoz, hogy szüretelhessünk. Az ártéri kiserdőnél viszont az erdőszélen, sőt, pont a bejáratnál is van bokor, na meg az oda vezető úton is. Így Tomával összekötöttük a kellemeset a hasznossal és leszedtük a bodza szörphöz valót,
és persze, hogy bejártuk az árteres erdőt is 🙂 …
Ráadásul teljesen váratlanul ott az ártéri erdő mélyén láttunk egy hódot is, csak a szemem sarkából vettem észre, hogy valami motoszkál a fa tövében, aztán felszalad rá… Itt sok hód él a part mentén, rengetegszer látjuk a nyomaikat, a kiserdőnél van egy hódvár is a parti részen, de még soha nem láttuk őket. Most megszemléltük Tomával, tisztes távolból, egy ideig figyeltük, aztán amikor észrevett minket, persze, hogy eliszkolt és soha többé nem láttuk… A fán lefotóztuk, de nem látszik, mert végig takarásban volt 🙂 …
A kedvenc fán 🙂 :
Még kiérve az erdőszélen is begyűjtöttünk pár virágot 🙂 …
Nagyon jó kis délutáni minitúra volt, azóta a bodzaszörp már érlelődik 🙂 …
