Ügyes-bajos dolgaink

Most, így az online oktatás végére a kedvünk is mutatja az év végét, amolyan mikorleszmárvége hangulatban telik… Azt mondjuk soha nem értettem, hogy miért kell az utolsó előtti hétre hagyni az év végi dolgozatokat, főleg alsóban, de most aztán tényleg soknak érzem. Múlt héten legalább megírta Toma a matekot, pénteken azt hiszem, ötös is lett, azóta kiderült, de hát az a kevesebb szerintem akinek nem lesz ötös 🙂 … Eleve addig írja, ameddig csak akarja, átnézheti és semmin sem kell izgulnia… Elnéztem amikor írta és arra gondoltam, hogy ezt mennyire fogjuk hiányolni a következő tanévben… Arról nem is szólva, hogy el is szoknak tőle rendesen fél év alatt a srácok, mondjuk az is biztos, hogy hamar belejönnek majd újra, de hát akkor is, ilyenben nem nagyon lesz részünk még egyszer, legalábbis az lenne a jó, ha nem lenne 🙂 …

Ebben a maradék 3 napban pedig szövegértés, nyelvtan és környezet év végi dolgozat vár még Tomára és kapott egy kis matek leckét is. Még pluszban pár feladatot a tegnap megoldott pár feladat mellé, amiről azt hittük, hogy a héten az utolsó lesz, háááát, kellően ki lesz tőle, ha megtudja, mert még meg sem mondtam neki, nem mertem 🙂 … A hangulata ez ügyben erősen hullámzó múlt hét óta: vagy vállvonogatva leül és csinálja, amit kell, vagy órákig kell becserkészni, amire leül és akkor is füzet, munkafüzet, tankönyv csapkodással és felháborodott, az életre, tanulnivalóra és sanyarú sorsára való szitkozódással adja mindenki tudtára, hogy NAGYON ELEGE VAN 🙂 !

Máté pedig fásult beletörődéssel viseli a napokat, láthatóan unja az egészet… Jó sok leadandó, beadandó anyaga volt és van, amit el kell készítenie, írnak online dogákat is és az a legszebb az egészben, hogy nem tudják még mindig, hogy miből írnak év végi témazárót. Van amiből persze már kiderült, van amiből meg is írták, van amiből ezután írnak, de nem értem, hogy miért jó az utolsó pillanatokra hagyni náluk (is), az meg végképp érthetetlen, hogy miért nem lehet megmondani, hogy igen írtok dogát vagy azt, hogy nem… Mindegy, tulajdonképpen fejben már  elengedtük ezt az évet, értem én a tanárokat is, hogy elegük lehet nekik is az egészből… 

Mátéék meg nagyon ráálltak erre az online világra. Értem ez alatt, hogy totálisan ott élik baráti életüket, mindenkivel remekül beszélnek, csetelnek, játszanak, de csakis online… Azt hittem, hogy ő viseli majd a legnehezebben ezt az egészet, meg is volt rá az esély, mert ő maga is ilyeneket mondogatott még pár hónapja 🙂 , de most olyan mintha tök jól ellennének úgy egyetemesen a többiekkel, itthonról működtetve baráti életüket 🙂 … Gondoltam, ha majd lehet már menni, kimozdulni, akkor alig várják és találkoznak, de egyelőre semmi… Nyárra már szervezkednek, vannak időpontok, még jó, hogy (eddig) nem ütközik a saját nyaralós időpontjainkkal, az egyik mondjuk a szülinapja, hát ilyen sem nagyon volt még, hogy pont aznap másokkal illetve barátokkal ünnepelne, de lehet, hogy idén ezt is megéljük… Állítólag majd ha vége a sulinak akkor találkoznak, azt már egyeztetik. Egyébként meg lehet, hogy a maszkozás tartja őket vissza, ugyanis azt egyikőjük sem akarja felvenni, tömegközlekedve meg ugye muszáj, bár mondjuk megértem, ha így van, a maszkokat én is utálom hordani…

Már amennyit hordtam, mert nem sokat, de azt a keveset sem nagyon bírtam. Most hétvégén szombaton elmentünk Tomával vásárolni. Ugyanis eszébe jutott, hogy még az ősidőben, a boldog vírusmentes békeidőben 🙂 , látott az egyik kínaiban jedi kardot… Azt már nem tudom mit kerestünk mi kínaiban, hogy mikor azt meg pláne nem, néha betévedünk, de ritkán… Mindenesetre ő váltig állította, hogy ott vannak jedi kardok és ő meg nagyon szeretne olyat. Most rá van állva a Star Wars-ra, valamelyik csatornán leadták mind a 8 vagy 9 (vagy nem tudom mennyi) részét, ő pedig végignézte mindet becsülettel 🙂 …

Gondoltam úgyis itt a gyereknap, amire nem szoktunk ajándékozni, mert inkább programozunk, de most tudtam, hogy nem jön össze nagyon semmi program, az időjárás is és a Családfő munkaügyei is beleszóltak. Ráadásul rendeltem Európa puzzlet-t, ami tegnap érkezett meg, éreztem, hogy nem lesz abból gyereknapi ajándék… Szóval elmentünk, hittem is meg nem is, hogy lesz ott ilyesmi, főleg ennyi idő elteltével, de legnagyobb meglepetésemre volt 🙂 ! Ráadásul potom pénzért, vettünk hármat 🙂 , zöldet, kéket és pirosat 🙂 … Egyébként azt nem mondtam, hogy annyira ügyesen ellesett valami kardforgató technikát, nyilván a filmből, mert tényleg úgy mozgatja a karját, mint a filmbeli jedik, de egyhuzamban és nem tudjuk utána csinálni 🙂 …

Na szóval, ha már ott voltunk, bementünk a Sparba vásárolni, mert az ott van a földszinten és felhúztuk a maszkunkat, és hát nagyon nem szerettük, Toma különösen utálta 🙂 , de gondoltam vegye fel, mert ott minden gyereken volt, hát nem egy nagy élmény. Eddig kerültem a maszkozást, kisebb boltba, pékségbe mentem eddig vásárolni, ott meg bevallom nem vettem fel, volt, hogy én voltam egyedül az üzletben, nem is kellett… De ez a maszkozás engem is visszatart úgy érzem, nem szeretek olyan helyekre menni, ahol fel kell venni, a járműves napjainkkal nem tudom mi lesz, pedig azt még mindig szeretné Toma, de nem hiszem, hogy ez lesz az a nyár, amit járművezéssel fogunk tölteni…

És a nyár, ami okoz némi fejtörést… Ugyanis érdekes ponthoz érkeztünk, már jó pár hete, de lehet, hogy hónapja vannak erre utaló jelek, hogy a közös programszervezés érdekes fázisába jutottunk… Nyilván Máté már elért egy korba, amikor nem annyira vágyik a családi közös nyaralásokra, mondhatjuk, hogy uncsik lettünk 🙂 ? Nem tudom, de valami ilyesmi… Bármit felhozunk, ami tavaly még ment volna, azt kérdezi, hogy, de mit fogunk ott csinálni??? És annyi ideig leszünk ott??? (mondjuk egy hétig, de van ahol csak 4 napig) Ne máááár… Egyébként meg minek megyünk nyaralni, elég lenne egy-egy nap valahol, ahová szintén nincs sok kedve jönni 🙂 … Mert uncsi a strand, a gyaloglás vízparton, erdőben és mindenhol, talán a sportesemények lennének jók, amik most ugye nincsenek, de az összes többi valahogy nem nyerő… Na jó, talán még a peca igen….

Toma meg a másik fele, mostanában ő sem látja értelmét a végtelen erdős gyaloglásoknak, a hosszabb bringázásoknak (hacsak nem fedezünk fel valamit, de ugye ilyen azért ritkán van) mert ugyan mi értelme van ezeknek 🙂 ??? Nála mondjuk az a szerencse, hogy miután elindulunk, hirtelen rendbe jön minden… Az viszont kifejezetten nehézkes, hogy Máté nélkül velünk, az ősökkel már kicsit ciki útra kelni, amolyan kistesós, dedós dolognak tűnik sokszor a szemében 🙂 (vicces, de ez van 🙂 …) Most hétvégén is például mentünk volna Rétimajorba, Apa munkaügye miatt egyébként, halogattuk mondjuk mi is, hol az idő miatt, hol valahogy nem jött össze semmi, de a lényeg, hogy Mátéról tudtuk, hogy nem jön, mert leadandókat csinált, Toma meg nem akart velünk jönni, mert milyen már, hogy mindig neki KELL anyával és apával mennie 🙂 …

A vége az lett, hogy ugyan nem emiatt, de csak a Családfő ment. A nyarunk meg majd kiderül, hogy alakul, most tényleg nem egyszerű az igényeket összehangolni… Egyébként meg nekem is felemás érzéseim vannak, örülök, mint mindig a nyárnak és szerencsére ha nem mennénk sehová, akkor is jól el tudnánk tölteni itt a környéken is a szünetet – legalábbis én biztosan 🙂 – de sokszor ha olyan helyekre gondolok, ahová rendszeresen megyünk nyáron, pl. strand, járművezés, mozi (ami még ugye nincs is), játszóterek, esetleg játszóházak, valahogy kicsit viszolygok a tömegtől a mostani helyzetben, meg őszintén a maszkozástól is… Na mindegy, gondolom menet közben ez is jobb lesz. Vagy ha nem, akkor meg most nem leszünk olyan programdúsak vagy alternatív megoldásokat keresünk 🙂 …

A Családfő meg már 2 hete bentről nyomja az ipart, most már mondhatjuk talán, hogy visszaszokott… Közben az áprilisban elmaradt céges horgászversenyt szervezi, most hétvégén lesz Rétimajorban, hirtelen módosítottak időpontot, úgyhogy jó sok munka van vele. Az elmúlt hétvége és a most következő is kiesik így közösen, ráadásul a mostanin még Máténak leadandókat kell gyártania, úgyhogy az öntudatos delikvenssel maradok, akinek még mindig nem az igazi a lába, szóval meglátjuk mire jutunk 🙂 …

Most meg megyek, szólok Tomának, hogy izééé, még a dogák mellé van egy kis matek lecke is 🙂 …