Hétvégi ez meg az…

Talán-talán már kezdett nyárias hétvégénk lenni, legalábbis sok minden volt ami a nyarat idézi 🙂 . Például jó nagyot bringáztunk itt a közelben és nyári melegünk volt 🙂 , aztán bóklásztunk a kis öbölnél, grilleztünk is meg fagyiztunk és még meccsen is voltunk – bár ez utóbbi program azért nem a nyár nagy slágere, most viszont nagyon jól esett mindenkinek 🙂 … 

A péntek úgy kezdődött, hogy a Családfő levonult Rétimajorba két napra, mert szombaton volt a cégvezetős horgászverseny, amit teljes egészében ő szervezett, mint minden évben kétszer, csak ez most az áprilisi elmaradt verseny pótlása volt. Szerencsére jól lement minden, bár nagyon kevés idő alatt dobta össze, két hete volt rá, szombat éjjel jött haza. Két napig tehát magunk voltunk a fiúkkal, így nagybevásároltunk pénteken Tomával, meg még az utolsó dolgozatot is megírta szövegértésből aznap és közben szusszanásként a kis öbölnél vigasztalódtunk 🙂 …

Aztán szombaton a nagy sikerű vargabéles sütése mellett (tényleg nagyon bejött mindenkinek) itthon ténykedtünk, Toma kicsit online játszott Vince barátjával, Máté meg sokat sokszor beszélt többekkel és két leadandót is megírt, de most már látszik az alagút vége és egyszer csak szünet lesz végre… Délután pedig egy óriásit bringáztunk a fiúkkal, jobban elfáradtunk, mint gondoltuk, jó kiadósat tekertünk mondjuk, de azért nem volt ez egy 20 kilométer, viszont jó meleg napsütésben bicikliztünk és melegebb volt mint gondoltuk, szóval ez lehetett a lefáradás oka 🙂 … Mostanában előnyt élvez a szántóföld és környéke, elmentünk újra a tóhoz, amit múltkor találtunk, félig körbejártuk, aztán kíváncsiságból elbringáztunk a Katalin-tóhoz is, ahová ezer éve horgászni járunk, most először mentünk bringával, mert csak sejteni lehetett, hogy végig tudunk arra menni, és tényleg sikerült, szóval nagyon örültünk 🙂 !

Éjszaka megérkezett a Családfő is, és kiderült, hogy nem sok főétel maradt, amit haza tudott hozni, mert többen mentek a versenyre kísérőként, mint azt előre jelezték. Mondjuk erre is számítottam, mert megesik ez néha, de aztán végül se csőben sült csirkemellet, de pizzát sem sütöttünk tegnap, hanem grilleztünk. Viszont nem az új grillünkkel, mert egész délelőtt, sőt egész nap lógott az eső lába, hanem felébresztettük Csipkerózsika álmából a száz éves elektromos grillezőnket, amiben még serpenyős ételeket is össze lehet ütni. A Lidl-ben pénteken próbából vett, pácolt husikat sütöttük meg benne, amik ma lejártak volna, mert az meg persze elkerülte a figyelmünket, de legalább ez így jól jött ki. Tomának nagyon tetszett ez a teraszon az asztalon sütögetés, ő is sokkal jobban tudta forgatni a húsokat, meg sokkal jobban tudott bármiben segíteni, mint a nagy grillnél, szóval nagyon is valószínű, hogy a hétköznapokon ez lesz a befutó, mert nyilván gyorsabb ezzel minden, viszont az igazi meg a tűz varázsa miatt kihagyhatatlan 🙂 … Az egész sütögetés alatt azt hittük, hogy lezúdul ránk egy jó nagy adag eső, de rendesek voltak az égiek, pont amikor befejeztük kezdett cseperegni, amiből nem is lett óriás zuhé.

A nagy zivatar este volt a Fradi meccsen, amire pénteken derült ki, hogy van jegyünk. A fiúk iszonyúan ki voltak éhezve már csak a stadion látványára is, majdnem 4 hónapja nem jártunk ott, ami még soha nem fordult elő, amióta meccsre járunk 🙂 … Bár nagyon fura volt minden, 3 szék volt közöttünk, hézagos volt a nézőtér és minden olyan félgőzzel működött, de legalább nyert a csapat, méghozzá fölényesen, úgyhogy ez egy igazán jó kezdés volt! Közben zuhogott, villámlott, de a fedett lelátón ezt is páholyból néztük, amikor hazaértünk 11 körül, utána meg gyors fürdés után mindenki bedőlt az ágyba. 

Ilyen volt nálunk ez a szünet előtti hétvége, a következő már vakációs lesz 🙂 …