Nyárkezdős…

Most, hogy úgymond kitört a vakáció, kicsit furán érezzük magunkat… Egyrészről persze szuper minden, nincsenek feladatok, dogák, beadandók, másrészt azért mégsem ugyanaz az érzés, mint egy teljes tanév után végre itthon lenni… De persze nem panaszkodunk, a nyár, így is nyár, a szünet meg szünet és naná, hogy szeretjük 🙂 !!!

Az időjárás mondjuk nem a barátunk, de hát nem lehet minden tökéletes, szombaton éreztük azt, hogy végre nyár van, bár nem sokáig tartott 🙂 … Fura is volt, idén tán először húztuk be a sötétítőfüggönyt a nappaliban, Máté meg szenvedett a melegtől és esküdözött, hogy neki a 25 fok a jó idő és Münchent nézegette, ahol annyi volt 🙂 . Toma meg elemében volt, hogy végre itt a nyáááár, az ő ideje és fel kéne állítani a medencét, mert most már oké, hogy esni fog, de akkor is nyár van 🙂 … Azért ezen a héten nem állítunk medencét, tekintettel a monszunos időre…

A múlt hét már igazából szünet volt tanulásilag kicsinek is, nagynak is, kedden érkeztek tanévzáró levelek a tanároktól, amiket ki is raktam Toma osztály csoportjába, mindenki nagy örömére 🙂 … Néhol szorgalmi feladatok jöttek, de főleg valamilyen online oldalon játékos gyakorlók, amiket mi játékosan arrébb toltunk és azt hiszem a jövő tanévben majd elővesszük, mert tök jók egyébként, főleg helyesírásból láttam érdekeseket, de nem hinném, hogy ez nyáron előjön nálunk 🙂 , maximum a tojástartós szorzásra vetemedünk, nem tovább 🙂 ….

Múlt héten mindentől függetlenül azért többet voltunk itthon, mint amennyit elképzeltünk… Programok terén sem tobzódhatunk, mert az totál kiszámíthatatlan, nem mertünk még bringával sem elindulni messzire, mert bármikor a nyakunkba zúdulhatott egy jó nagy adag zuhé… A játszóházas vagy beltéri programokat meg egyébként sem igazán díjazom nyáron – esetleg a totál kánikulában, ha légkondis a hely – de most, hiába cseng le a járvány, valahogy akkora indíttatást még kevésbé érzek ilyesmire, mint eddig… Ugyanez a strand, Toma Vince barátja szombaton strandolni ment és akkor is ugyanez járt a fejemben, mert egyébként biztosan megyünk mi is fürödni valahová, mást ne említsek például a Balatonra, de valahogy nem szeretném ezzel kezdeni a nyarat… Még jó, hogy nem kellett ilyesmin gondolkozni, ugyanis a Családfő horgászversenyre ment szombaton a közeli tóhoz, ahová délután mi is követtük, így a fürdés probléma elnapolódott 🙂 …

Azért vannak más dolgok is, például örökbe fogadtuk a szomszéd cicát, Chilit 🙂 . Bízunk benne, hogy erre azért ő is rájön idővel, majd kiderül 🙂 … Pedig mi nem vagyunk szerencsések a macskákkal, Cimbi cicánk itt a környéken pusztult el, szegény kis Lulu pedig eltűnt, nem tudjuk mi lett vele, csak reménykedem, hogy valaki befogadta, de valahogy a szívem mélyén érzem, hogy nem így van, ő annyira ragaszkodott hozzánk, hogy ezt kevésbé hiszem sajnos… 

Szóval Chili az egyik kedvenc szomszédasszonyunk cicája, akik májusban elég nagy bánatunkra elköltöztek. Nemrég született a kisfia és nagyon szeretik a környéket, de a szülei közelébe szeretett volna költözni, akik idősek és mivel pár házzal közelebb sikerült házat venniük, ezért nem vacilláltak. Viszont cicájuk Chili, ezt nem nagyon díjazza és már többször eltűnt napokra azóta, ráadásul a mi kertünkbe jön általában 🙂 . Mondjuk előtte is szeretett nálunk lenni, többször megetettük, ha a szomszédék elutaztak, itt a kertben madarakat lesett, gyíkokra vadászott és pont, mielőtt elköltöztek, “búcsúajándéknak” egy vakondot hagyott itt nekünk kiterítve 🙂 , amitől azért nem voltunk felhőtlenül boldogok, de értékeltük a gesztust 🙂 …

Szóval szombaton megint nálunk járt, kapott egy kis tejet is, hirtelenjében nem tudtunk mivel előállni, amit nagy kedvvel be is lefetyelt, hogy aztán menjen a dolgára. Ugyanis ő eléggé önálló macsek, állítólag egész nap nem látták szomszédaink sem, csak enni és aludni járt haza, a többit a környéken töltötte, ami minden bizonnyal egy kánaán egy ilyen cicának, kezdve a nádassal, a réttel, kiserdővel és az ezernyi bokros-ligetes hellyel, ami errefelé van. Sóval akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nálunk maradna? Mi pedig bevállaltuk, így tegnap a gazdája áthozta a kis tányérkáját, ennivalóját és egyebeket, most már tényleg csak az kéne, hogy erre ő is rájöjjön, hogy elég ide jönnie vacsorázni 🙂 … A volt szomszédunk egyébként is aggódik miatta, mert amire hozzánk elér, több forgalmasabb úton kell keresztülmennie, főleg az itteni forgalomhoz képest riasztó ez, ahol néha megy el egy-egy autó…. A tejivása óta sajnos nem láttuk, de az új otthonában sem járt, hívogattuk tegnap itt a környéken, de semmi, hát meglátjuk mi lesz ebből…

A héten lesz hivatalos ügyünk is, tanúskodni megyünk az egyik szintén szomszédunk ügyében a rendőrségre, akit valaki feljelentett. A természetvédelmi területen kiszedték a nádast, de mint kiderült, az akkori területi képviselő is támogatta a kezdeményezést, ami nem is biztos, hogy természetvédelmi terület, mert a parttól x métere nem az. Szóval kicsit összevissza ügy, holnap megyünk, a Családfő is be van idézve velem együtt, tanúk még úgysem voltunk soha 🙂 …

Pénteken pedig bizonyítványosztás lesz Tomáéknál, csak a gyerekek kisebb turnusokban mehetnek be az osztályba, mi szülők pedig kint az iskola előtt kell, hogy várjunk, mivel ugye nem mehetünk be. Az osztálynak 10-től, 10.20-ig van időpontja, de legalább találkoznak picit és ha nem is a megszokott módon, de valamennyire normálisan zárul ez a tanév…

Ilyen az előzetes heti tervünk, még nem mondanám, hogy zsúfolásig tele van 🙂 …