Biziosztás, barátozás

Tegnap Toma megkapta a bizonyítványát, bent az iskolaudvaron. Ez ugye nagy dolog, bár csak a gyerekek mehettek be, mi szülők kint toporogtunk a kapu előtt, mert még a küszöböt sem léphettük át… Kicsit fura is volt, olyan nagyon komolyan vagy túl komolyan volt véve minden… A fiúk-lányok is csak a terem előtti teraszon ücsöröghettek, amíg megkapták a bizonyítványt. De legalább végre találkoztak egymással és beszélgettek, Erika és Szilvi nénivel is, ami azért mindenkinek jól esett, oda és vissza is 🙂 … Végig kapcsolatban voltunk a csoporton keresztül a “szülőtársakkal” és a tanárokkal is, én raktam ki minden leckét, ami így utólag nem kis munka volt, mert persze az összes bonyodalom, félreértés vagy bármi egyéb nálam csapódott le. Az “évzáróra” vettem két utalvány a tanító néniknek, amiket szép üdvözlőkártyákba tettem, mellé szép díszboríték járt, írtam mellé kedveset az osztály nevében és szépen odaadtam Tomának, ő pedig bevitte és átadta a nevünkben 🙂 … Igazi kis SZK-ás gyerek 🙂 …

A bizije nagyon szép lett, gyönyörű és tényleg szuper, egy darab négyese van nyelvtanból, az összes többi ötös! Engem soha nem érdekelt semmiféle kitűnőség, vagyis soha nem volt ez igényszinten sem jelen nálunk – bár Máté is sokszor elkényeztetett minket ezzel – de most picit szomorú vagyok Toma miatt, mert ahogy megláttam, tudtam, hogy ő úgy értékeli, hogy azon az egy jegyen múlott a kitűnőség, amit nagyon szeretett volna és hát ez igaz is… Nem is nagyon értettem az egészet, mert talán volt egy-egy négyese, de összességében szerintem megkaphatta volna azt az ötöst, már csak ösztönzés miatt is… Mindegy, tényleg csak Toma miatt sajnálgatom magamban picit a dolgot, persze neki nyilván nem ezt mondom, mert ez egy szuper bizonyítvány és mi tényleg így érezzük, remélem ő is így fogja előbb-utóbb…

Utána Vince jött hozzánk, úgy volt, hogy elmegyünk valamerre közösen, de az idő miatt nem mertük bevállalni, tényleg nem lehet soha tudni mikor szakad le az ég… Így aztán jobbnak láttuk, ha a fiúk nálunk vannak, délelőtt 10-től volt a biziosztás, utána rögtön hozzánk jöttünk. Kimentünk a Duna-partra, rohangásztak nagyokat a skacok, stégeztek és mivel találkoztunk a fagyis kocsival is, ami mindig péntekenként jár erre 🙂 , vettem nekik jégkrémet egy jó nagy dobozzal, amiből persze Máté is kapott 🙂 … Egész nap kint fociztak vagy kéziztek vagy futóversenyeztek és minecraftoztak, mert hát persze az sem maradhatott el 🙂 …

Mátééknál nem lesz biziosztás, egyszer csak megjelenik majd a Krétában a bizi, ami szintén nagyon is jónak ígérkezik 🙂 …