Tele vagyok olyan fotókkal a telefonomon, amiket fel szerettem volna ide rakni, de valahogy elmaradtak – találtam ilyeneket még májusról is 🙂 … Szóval ez a kis, környékbeli bringatúra is ilyen, már jó rég megakartam mutatni, mert a hónap talán legelső hétvégéjén tekertünk egy jót hármasban a fiúkkal. A Családfő a horgászversenyét rendezte éppen Rétimajorba és a kevés esőmentes, sőt meleg időbe is beleesett amikor kint voltunk. Annyira megszerettük a karantén alatt a szántóföld és a rét környékét, hogy mindenképpen arra tekertünk. A legjobban a szántóföldön szeretünk átbiciklizni,
aztán ha már arra jártunk, gondoltuk megmutatjuk Máténak a pár héttel korábban felfedezett tavat itt a környéken. Mint azóta már megnéztem, két úton is elméletileg megközelíthető a tó, most a másikon indultunk el, útközben még egy szem tehenet is láttunk egy tanyaszerűségen, kicsit szürreálís volt valahogy a legelő közepén, annyira, hogy Toma még másnap is emlegette, én meg fotózni is elfelejtettem 🙂 …
Ez a tó jó nagy és olyan kis természetes, tele nádassal, zegzugos ösvényekkel,
nézelődtünk, bámészkodtunk, aztán eszembe jutott, hogy megnézhetnénk, végig tudunk-e menni bringával a kedvenc horgásztóhoz, ahová sokat járnak a fiúk már évezredek óta pecázni, mert az is pont útirányban volt és azt már itthon megnéztem, hogy visz oda egy földút, a kérdés csak az volt, mennyire jó az biciklivel 🙂 … Mint kiderült teljesen, mert elbringáztunk a Katalin-tóhoz, ami tőlünk olyan 40-45 percre van. Be nem mentünk, pedig van ott büfé és én már nagyon megittam volna egy kávét 🙂 … De az igaz, hogy addigra jól kitekertük magunkat és még haza is kellett érni, ráadásul valahogy nem voltunk az időjáráshoz öltözve, túlöltöztünk egész pontosan, mert ha jól emlékszem akkor délelőtt hűvösebb volt, mi meg azt nem követtük, hogy aztán meg jól befűtöttek, még szerencse, hogy innivalót vittünk magunkkal…
Hazafelé még megálltunk a közeli tónál, kicsit hallgattuk a békák kuruttyolását, meg pár kavics is landolt a vízben, aztán csak újra nekiindultunk és haza is értünk egyszer 🙂 … Jó volt, kár, hogy azóta nem mertünk ilyen távlatokba bringázni, az esős évszak megérkezése miatt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: