Évek óta tervezzük(em), hogy elmegyünk valamelyik arborétumba júniusban, szentjánosbogarakat nézni… Idén majdnem összejött, de csak majdnem 🙂 … Pedig most időben voltam, amikor megjelentek a Soroksári Botanikus Kert honlapján az időpontok, már néztem is, csak bő egy hét volt megadva és akkor úgy voltam vele, hogy még egy jelentkező sem volt, így van idő… Már csak azért is, mert nem tudtam ki és mikor jönne velünk, mint kiderült Andorék nagyon örültek neki, viszont akkor volt a monszunos idő, így ha szerettük sem tudtuk volna kiválasztani ott éppen az időpontot, mert ki tudta megmondani, hogy nem éppen egy özönvízszerű esőzésre fizetünk elő…
Na, a lényeg, hogy pár nappal később visszanéztünk az oldalra és már nem volt hely… Hát, nagyot néztünk, még a jegyárusnak is írtunk, de még választ sem kaptunk, sajnos… Akkor ott gondoltam, hogy jó, hát ha így, akkor elmegyünk házilag, mit veszíthetünk…? 🙂 Hát, annyit biztosan, hogy nem láttunk egy árva szentjánosbogarat sem 🙂 … Pedig előtte kutakodtam a neten és kiderült, hogy pont az olyan víz közeli, erdős helyeket szeretik, mint az ártéri kiserdőnk környéke.
Hárman, a fiúkkal egyik este nekiindultunk, még az időpontra is figyeltünk, mert állítólag a mécsesbogarak – más néven – 21.15 körül kapcsolják fel a lámpácskáikat és 22.00 óra körül kapcsolják le őket 🙂 . Autóval mentünk az ártereshez, már sötétedett, és felszerelkeztünk mindenféle elemlámpával és hasonlóval, és hosszú ruhát húztunk a szúnyogok ellen. Hát, mint azt már említettem egy fia szentjánosbogarat nem láttunk, viszont az egyik legjobb buli volt ez az esti erdőjárás 🙂 ! A fiúk, de főleg Toma nagyon lelkes volt, végig caplattunk a sötétben az árteres erdős részen – még jó, hogy csak két ösvény van, nem nagyon lehet eltévedni 🙂 – nem mondom, hogy nem borzongtam meg néha, de hősiesen titkoltam a fiúk előtt, mert hát mégis csak én voltam a felnőtt vagy mi 🙂 …
Ők viszont nagyon vidáman voltak, végig szórakozott velünk Máté, meg persze ijesztgetett, Toma meg végig vihogta az egészet, mondjuk ha lettek volna ott világítós bogárkák, lehet akkor sem jöttek volna a közelünkbe 🙂 … De elmentünk az erdő végéig, sötétben, és tényleg nagyon különleges volt az egész! Annyira, hogy Toma folytatni akarta a kiserdőnél, úgy kellett lebeszélni róla és azóta is többször felvetette, hogy mehetnénk még egyszer egy ilyen túrára 🙂 … A kiserdőt még lehet bevállaljuk, mindenesetre emlékezetes, szuper esti túra volt ez a múlt heti 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: