Akkora özönvízszerű jégeső zúdult ránk tegnap délután, hogy rég láttunk ilyet errefelé… A jég először csak a teraszon kopogott, aztán a feltámadó szél a konyha-étkező ablakhoz vágta a jégdarabokat, de olyan erővel, hogy komolyan attól tartottam még én is, hogy be fognak törni… Azon kívül beszivárgott a víz az ablakok alatt, jó pár helyen, fönt Máté tartotta a frontot, vagyis nézte, hogy hol kell akcióba lépni, lent pedig én… Ha már így alakult egy alapos konyha takarítást is beiktattam, lassan úgyis időszerű lett volna, hát most előrébb hoztam 🙂 …
Közben itt volt nálunk Toma barátja, Dani is. Már reggel jött, hozta az apukája, mi pedig este vittük haza. Reggeltől fociztak, ugrálóztak, meg persze x-boxon is fociztak a srácok, na és medencéztek teljes élvezettel 🙂 . Pont, mielőtt jöttek volna ki a vízből, dörrent meg az ég, éppen megtörölköztek, de nem hittem volna, hogy olyan gyors lesz a vihar, hogy amire a ponyvát rakom a medencére már az eső is szakad… A kései ebéd közben ért el minket a jégeső, mondjuk annyira érdekesnek tűnt, hogy egyesek inkább azt nézték az ablakból, mint ettek volna 🙂 … Amíg én hirtelen konyha takarításba kezdtem, addig a játék is átalakult körülöttem, először kommandós akció közepén érezhettem magam, majd egy szupermarket pénztárgépe pittyegett a nappali kanapéján és vagy százhússzor hallottam a kérdést, hogy készpénzzel vagy bankkártyával fizet a vevő…?
Ez a hét amúgy is eléggé zsúfolt volt valahogy, pedig nem mentünk túl sok helyre, főleg hozzánk jöttek. Legalább háromszor, vagy inkább négyszer (?) volt nálunk Toma valamelyik barátja, de hát ki számolja 🙂 … Aztán volt egy nap, talán a kedd, amikor mindig jött hozzánk valaki, szerelő, futár, darázsirtó és az egész nap szépen elúszott… Másnap én mentem kontroll vizsgálatra a nőorvoshoz, nagyon meleg volt, visszafelé pedig kicsit bámészkodtam és vettem pár apróságot a közeli plázában. És már el is érkeztünk a tegnaphoz a viharral és a mához 🙂 …
Ma nem jön kisbarát és mi sem nagyon megyünk sehova, de lesz sok mosás, pár más dolog mellett, az biztos. Holnap Máté a Balatonra megy szerdáig, két volt osztálytársával, az egyikük hétvégi házába. Egyébként is teljesen kibújt az online világból, na jó, nem teljesen, de elég rendesen. Ugyanis soha nem lehet tudni, hogy mikor pattan fel éppen, hogy most találkozik valakivel, fél óra alatt lelép és már itthon sincs 🙂 … Még jó, hogy annyira megbízunk benne, tényleg ez a szerencse… Egyébként miután hazajön a Balatonról, másnap már megint valami programja van, akkor a jelenlegi osztálytársaival – széleskörű társadalmi életet él, mondom 🙂 – két nappal később pedig Rétimajorba megyünk, úgyhogy nem mondhatnám, hogy vesztegeti az idejét 🙂 … Toma meg duzzog általában, hogy nem igazság, hogy Máté többször nyaral és a Balcsin is többet lesz 🙂 , és nem utolsó sorban, amikor kiduzzogta magát, mindig megállapítja, hogy hiányozni fog neki Máté… Vigasztalásképpen azért már eltervezte, hogy mit fogunk csinálni abban a 4 napban, amíg nem lesz itthon a tesója 🙂 …
Még jó, hogy Chili úgy hozzánk szokott, hogy magunk is csodálkozunk rajta, mert kis helyes, vicces és szórakoztató cicus, azt hiszem nagyon megszerettük 🙂 … Szerintem megszokott nálunk és szeret itt lenni, nem is csodálom, hiszen valaki mindig lesi a kívánságát, kimegy hozzá, hogy dögönyözze, játsszon vele és hasonlók 🙂 … Most is amíg ezt írom, a konyhaablak párkányán szunyókál éppen:) … Azt hiszem jó dolga van 🙂 …