Nyári sűrűség…

Sűrű napokon vagyunk túl, nem is nagyon érek ide semmivel. Pedig lenne miről írni, mert mindig van valami, de most tényleg összevissza van csak idő ilyesmire. Semmi nagy dolog nem történt egyébként, csak éppen hétvégétől kezdve mindig csinálunk valamit…

Máté szombaton utazott a Balatonra a barátaival, az egyikük házába, hárman voltak fiúk és a háztulajdonos anyukája 🙂 , de lényegében önálló életük volt. Így aztán fürödtek, strandoltak, gokartoztak, grilleztek, bringáztak a jó kis balatoni bringautakon, buliztak, éjszakáztak lent a Balatonnál, megjárták Siófokot is, és még gondolom sok minden van, amiről nem is tudunk 🙂 … Azért nem volt könnyű csak úgy elengedni, minden értelemben, főleg az éjszakázások miatt paráztam, mert ugye még csak ott sem voltunk, nem tudtuk mikor jön, mikor megy, de aztán úgy alakítottuk  ki, hogy írjon rám, amikor visszaértek a házikóba.

Hát, nem mondom, hogy nem volt bennem félsz és mindig megvártam amíg ír valamit természetesen, ami volt, hogy éjjel 2-3 körül érkezett meg, de annak is örültem, hogy betartja és legalább ír, bár amikor meg korábban jött a jelzés, azért csak bennem volt a kétely, hogy tényleg hazaért-e már vagy csak engem akar megnyugtatni 🙂 … Szombattól keddig maradt volna Máté, de előrelátóan több holmit vitt, így egy napot rá is húzott 🙂 , tehát szerdán jött haza… Tegnap mi mentünk elé Tomával, Kelenföldre érkezett vonattal, fura is és jó is egyben, hogy most már olyan önálló, mindent elintéz egymaga… 

Közben összehaverkodott egy másik sráccal, aki itt lakik hozzánk viszonylag közel, a csepeli gimibe jár – kicsi a világ – és nagy Fradista szintén 🙂 , viszont a B középben szurkol, úgyhogy most Máté is ott szeretne, tehát kicsit borulnak az eddigi focis szurkolásaink, de most egyelőre, még nem aktuális a dolog, meccsek híján 🙂 … Aztán a mostani osztálytársaival is szervezkedik valamit, velük lehet augusztus végén menne a Balcsira, fiúk-lányok vegyesen, teljesen önállóan, hát mit mondjak… Egész másfajta élet ez részéről, mint eddig, most kezd  igazán leszakadni, kinyílni, de hát ennek van itt az ideje is…

Még mielőtt elutazott Máté, Toma programlistát írt, egyedül szombaton nem tudta pontosan mit akar, akkor besegítettem neki, így a régóta tervezett kalandparkozást ejtettük meg, a Családfővel együtt. Vasárnap Vince barátja jött hozzánk egész napra, nagyon meleg volt, rengeteget fürödtek, játszottak, ugrálóztak és minden. Hétfőn az állatkertbe mentünk, egész nap ott voltunk, mivel a Családfő a közelben dolgozik vele jöttünk haza. Kedden végre itthon voltunk magunkban picit, ami jó is volt, bár az sem volt véletlen, mert sütős-főzős napot szeretett volna az érintett 🙂 , így sütöttünk és főztünk. Megcsináltuk a kelt tésztás nutellás kifliket, ami eredetileg csokis lett volna, mi raktunk bele nutellát, nagyon finom volt így is, lehet még finomabb! Amíg kelt a tészta kimentünk a kedvenc helyünkre a Duna-partra, közben megismerkedtünk az új szomszédokkal, akik szintén arra sétáltak, jól el is beszélgettünk, szóval hasznos is volt 🙂 . Aztán tegnap egyébként is járműves napunk lett volna, ugye a programíró elképzelése szerint 🙂 , de mivel mi mentünk Mátéért a vonathoz, leraktuk 11 körül a kocsit Kelenföldnél és onnan indultunk közlekedni, voltunk metrón, buszon, trolin, villamoson többször is 🙂 … Vittünk magunkkal a nutellás kiflikből és nagyon jól jött menet közben, igazi kirándulós-utazós eledelnek is teljesen beválik…

De ma is folytatódik még a programlista, nemsokára vásárolni megyek, mert ilyen hasznos furcsaságok is kellenek néha 🙂 , hazafelé beugrom Vincéért, aki délután nálunk lesz, már alig várják az érintettek a délutánt 🙂 . Holnap még fodrászhoz van időpontom, ma is és holnap is mosok rengeteget, meg takarítok, Máté füvet nyír, mert szombaton Rétimajorba utazunk pár napra, jó lenne mindent rendben itthon hagyni…