Rétimajori horgásznapok

Volt azért más is, a horgászaton kívül, amiről majd írok is, de tény, hogy Rétimajorban mindig a peca a főszereplő és ez így is van jól 🙂 … Nyilván ezért megyünk, mert mindegyik fiú imád horgászni és azért utazunk pont oda, mert a környék gyönyörű, a ház pedig igazán tágas és kényelmes, a tavakban pedig szép nagy halakat lehet fogni, szóval nagyon is szeretjük úgy összességében 🙂 ! Mindehhez hozzájön még egy plusz is, ami most jutott eszembe, hogy a ház olyannyira nagy, hogy akár mindenkinek külön szobája lehetne az emeleten, de ez legfőképp nálunk Mátéra vetítve fontos, mert így kamaszkorban a családdal nyaralva, egyáltalán nem utolsó szempont, vagyis inkább életbevágó egy külön szoba, amit ki is használt, ott beszélt tágas és lelkes baráti körével, főleg esténként, mert nyilván napközben a halakat próbálta kifogni a tóból 🙂 …

Nagyon meleg volt szombaton, amikor mentünk, de délután, amire odaértünk, már az úton szemerkélt az eső és feltámadt picit a szél is, soha jobbkor gondolhatnánk 🙂 … De a horgászatnál megtanultam, hogy éppenséggel a hidegfront, jó dolog 🙂 . Nemcsak azért, mert nem a kánikulai dögmelegben ülünk a parton – bár hozzáteszem, hogy én annyira nem bánom, ha nagyon meleg van, mert csak elég az árnyékos fák alá húzódni – hanem legfőképp azért, mert ilyenkor jobban esznek a halak és hát jobb a kapás 🙂 … Úgyhogy ez a mostani idő, szerintem a fiúknak még kapóra is jött, telefogták magukat halakkal a 4 nap alatt 🙂 ! 

Jó, hát ez nálunk nem abból a szempontból fontos, hogy válogathatunk melyik halat hozzuk haza, mert egyiket sem, ahogy kifogják, már dobják, sőt, egyáltalán nem dobják, hanem szépen visszaengedik a vízbe a halacskákat a fiúk. Ez már odáig fajult Tománál, hogy észrevettem, amikor a pontybölcsőbe rakják a halat, ő szépen megsimogatja benne őket 🙂 és amikor azt találtam mondani, hogy a kis sneciknek, hogy örülne itthon Chili cica, akkor teljesen odavolt, hogy ő bizony soha nem ölne meg egy halat sem, főleg nem azért, hogy ebéd legyen belőlük 🙂 …. Nálunk teljes mértékben a sporthorgászat dívik, nem is emlékszem mikor volt olyan, hogy halat hoztak el bárhonnan is, talán csak néha karácsony tájékán, de akkor sem magunknak, hanem ha valaki megkérte őket, hogy szeretne halászlének valót.

Szóval ez a pár nap, főleg a pecázásról szólt. Szombaton ahogy megérkeztünk, estig még tudtak horgászni pár órát, de egyre hűvösebb lett és egyre erősebb lett a szél, amire ennyire nem is készültünk rá, bár tudtuk mi készülődik, mégsem gondoltam, hogy ilyen hideg lesz, főleg éjjelre. Estig még egész tűrhető volt a dolog, jól felöltözve, mindenki sok halat fogott, aztán este már nem lehetett kint maradni, annyira erős volt a szél és később jött az eső is. Azért túléltük, bár én nem vártam sokáig, késő délutántól főleg a házban voltam, de legalább elkezdtem egy nagyon jó könyvet, A tanult lányt olvasni, amit majdnem ki is olvastam ott, itthon fejeztem be.

Nekem pedig ezért jó ez a pecás Rétimajorozás, mert ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni, úgy érzem, hogy ott tényleg azt csinálhatok, ami nekem tetszik, mert egy pici lelkifurdalásomnak sem kell lennie, ha a magam dolgaival foglalkozom, ugyanis mindenki tök jól elvan az imádott hobbijával 🙂 . Ezért aztán én is a nagyon szeretett hobbimra, az olvasásra használom az időt általában, amit ilyenkor teljes erőbedobással megtehetek 🙂 , na meg azért én csak bejárom ha sokadjára is a környéket, mert nagyon szeretem, közben pedig szépen módszeresen teleeszem magam a környéken termő vadszilvával és vadcseresznyével 🙂 …

Másnap eléggé hűvös lett és még a szél is erős volt, de persze ez egy picit sem tántorított el senkit sem, vasárnap reggeltől estig minden fiú horgászott 🙂 . Rengeteg halat is fogtak aznap, meg hát az a nap volt a teljes pecás nap, mert utána már azért egyik nap sem tudtak reggeltől estig horgászni. Hétfőn délelőtt barátok jöttek hozzánk látogatóba, innen a szomszédból, még jót nevettünk is, hogy milyen abszurd, hogy Rétimajorban vagyunk együtt egy teljes napot és nem itthon 🙂 . Elmentünk picit kirándulni is egy közeli ökocentrumba, aztán visszatérve az étteremben ebédeltünk, utána még Rétimajorban barangoltunk és végül a háznál ücsörögve beszélgettünk.

Késő délután mentek el, előtte és utána persze horgásztak a fiúk. Mint ahogy másnap, az utolsó napon kedden, reggeltől délig pecázott mindenki, utána már el kellett jönnünk a szállásról. Onnan pedig Dégre mentünk, ahol a Festetics-kastély parkját jártuk be, azért csak a kertet, mert a kastélyt felújítják és elcsúsztak, jó 1 évet az átadással, szóval azt csak jövőre tudjuk megnézni 🙂 . Aztán estefelé hazaértünk, jól elfáradva, mint mindig 🙂 . Legjobban Toma volt kidőlve, már láttam rajta előző este is, hogy elképesztően fáradt volt, ami tulajdonképpen nem is csoda, 4 napig csak halakat fogott a friss levegőn és legfőképp fárasztotta őket. Ami 10 kg körüli pontyok esetében, valószínűleg egyáltalán nem könnyű egy ennyi idős gyereknek, először nem is értettem, hogy van ennyire kidőlve, de a Családfő felvilágosított, hogy való igaz, nehéz kifárasztani és kifogni ekkora halakat és ráadásul általában 3 napig maradunk, de most 4 lett belőle, szóval még a napok száma is több volt 🙂 …

Tényleg mindenki telefogta magát mindenféle hallal, volt aki harcsát is fogott és szép nagy pontyokat, meg dévéreket és tényleg mindenféle fajtájú és fajsúlyú, általában jól megtermett halakat, szóval nagy volt a boldogság 🙂 ! Jöjjenek a képek, elsőként a zimankósabb kezdetről 🙂 :

Hangulatkép, a zimankós időből 🙂 …

Van, aki nagyon szeret csalizni, meg csalit gyúrni és gyártani is 🙂 …

Hétfőtől már az idő is jobb volt 🙂 …

És volt, aki hazaindulás előtt fél órával is pecázott,

és még halat is fogott 🙂 !

Most is, nagyon jó volt ez a pár nap 🙂 !!!