Utolsó nap, délig kellett eljönnünk a házból, így minden percet kihasználva a fiúk persze pecáztak, én pedig a kötelező olvasásom után 🙂 , gyorsan összepakoltam. Végül maradt még egy kis időnk, be voltunk pakolva az autóba, a Családfő még összekészült, mi addig elmentünk egy közeli felfedezett helyre a fiúkkal, mielőtt Dégre indultunk volna. Ugyanis Máté reggelenként futott a környéken, el vagyok ragadtatva tőle, hogy milyen tudatos lett és beépítette a mindennapjaiba a futást és nem mellesleg, jó sok kilót leadott! Na, de amiről írni szeretnék, hogy talált egy kis utat, szinte a közelünkben, ahogy kimegyünk a ház hátsó ajtaján, közvetlenül a vadszilvás, vadcseresznyés helyemnél 🙂 jobbra fordulunk és futva nem sok idő múlva, egy kis hídhoz érünk. Máté mesélte, hogy nem túl stabil a híd, amikor ráment letört belőle egy darab, kicsit meg is lepődött elsőre, mert se telefon és semmi nem volt nála, de már a túlparton volt, és vissza is kellett térnie ugye 🙂 , visszafelé valahogy ügyesen ment és minden rendben volt, viszont másnap is ott futott, mert egy csodaszép helyet fedezett fel!
És tényleg! Mi is átmentünk a rozoga hídon, a közepén volt jó lépkedni és semmi nem lett, alattunk mondjuk csak a csatorna volt, szóval nagy bajunk nem lett volna, ha belepottyanunk, de azért jobb volt a békesség 🙂 . Átérve a hídon, tényleg egy meseszép helyre jutottunk, ami a Sárvíz csatorna mellett vezet, látszott, hogy a füvet karbantartják, de minden más olyan természetesen vad volt, a növények, a vadon termő bodzás, vadszilvás és mindenféle buja növényzet, annyira tetszett, hogy jó sokáig elsétáltunk, majd vissza. Ezen kívül ott is, de egész Rétimajorban a madárvilág csodálatos, mindennaposak a kócsagok, gémek és még kakukkot is hallottunk, amit én itthonról imádok 🙂 , a gólyák pedig annyira odatartoznak, hogy például amikor a fiúk pecáztak, a tó másik oldalán (ami nem egy hatalmas tó) simán leszállt a gólya, mint akárcsak tavaly és ott lépdelt peckesen, gondolom békára vadászott, nagyon aranyos volt. A gólyafészkekkel pedig tele van a közeli falu, de nemcsak ott, hanem végig, ahogy az ökocentrumhoz és Dég felé mentünk, a többi faluban is sokat láttunk. És ott a csatornánál is rengeteg madarat láttunk, tényleg lélegzetelállító volt, annyira, hogy a Családfő már ránk telefonált, hogy hová lettünk 🙂 … Szerintem a képek nem is adják vissza a látványt, de az biztos, hogy legközelebb amikor megyünk, első útjaink egyike oda fog vezetni 🙂 :
Innen már csak kocsiba ültünk és Dégre autóztunk, ahol a Festetics-kastély kertjét néztük meg. Csak a parkot tudtuk bejárni, mert már múlt évben is kinéztem magunknak a helyet, de akkor kezdték felújítani a kastélyt, úgy volt, hogy most nyárra átadják, de már figyelgettem mielőtt indultunk a neten és tudtam, hogy nem nyitott ki, ott a kastélynál a jegyárustól megtudtuk, hogy 1 évet csúszik az átadás, szóval csak jövő ilyenkor tudjuk majd a kastélyt is megnézni. Biztos, hogy elmegyünk, mert nagyon jónak ígérkezik az interaktív múzeum is, de a kastélykertből is maradt olyan rész bőven, amit be lehet még járni, ugyanis 30 hektárról beszélünk és mi ennek a hatalmas kertnek csak egy icinke-picinke szeletét jártuk be, de az is csodaszép, egy élmény volt 🙂 …
Ezt imádtam, nagy ötlet 🙂 :
Gyönyörű hely, ami még inkább vonzó volt a fiúknak, hogy a tóparton horgásztak is, sok pecást láttunk 🙂 , és eljátszottunk a gondolattal, milyen lehetett kinézni a kastély ablakából a Festeticsek idejében és ezt a gyönyörű parkot látni… Innen már csak hazaindultunk, kora este itthon is voltunk, Chili cica legnagyobb örömére (aki nekünk is hiányzott) 🙂 , őszintén szólva mi is örültünk, pedig Rétimajort (és a Balatont is imádjuk), de itthon és a környéken a legjobb, másnap délelőtt a kis öbölnél kezdtünk, hát így megy ez 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: