Helyzetkép…

Most ahogy hazajöttünk, szinte egyből visszaálltunk az itthoni létre. Nem tudom ez mitől függ, van amikor egy napnak vagy többnek kell eltelni ahhoz, hogy visszazökkenjünk, de most könnyen ment. A Családfő másnap dolgozott, rajta is ugyanezt láttam. Mondjuk mi azért szeretünk itthon lenni, másnap reggel már kint jártuk a terepet, jó beleszagolni az itteni levegőbe, megnézni a Kis-Dunát, az öblöt, a mindenféle ösvényeinket és persze Chili cica sem utolsó szempont, annyi örömet szerez, de tényleg nem is gondoltam volna 🙂 , látom a fiúk is nagyon szeretik! Sőt, Toma ha úgy érzi éppen nem tud mihez kezdeni magával, már kint is van Chilinél, aki ezt mindig örömmel veszi persze és aki nagy világjáróból egy kicsit itthonülővé vált 🙂 ….

Azért ez a nyár másabb, mint a többi. Egyrészt az időjárás szerintem sokkal hűvösebb. Próbáltam felidézni magamban elmúlt nyarakat és persze bőven volt olyan, hogy rosszabb napok jöttek, meg eső esett, de ilyen sokszor visszatérő hűvösségre nem nagyon emlékszem. Valahogy olyan, mintha nem akarna igazi nyár lenni, amikor belendül, megszakítja egy újabb esőzés, de talán majd most, mindig reménykedem 🙂 …

Az elmúlt pár napban, főleg a fiúkkal voltunk itthon. A Családfőnek hétvégére munkaügyes horgászata volt, Tomának sem jöttek barátai, mert az egyik táborozik, a másik elutazott, a harmadik a nagyinál van éppen, de azt vettem észre, hogy kicsit fellélegeztem, nem is gondoltam, hogy ilyen sokat kivesz az, ha mindig jön valaki hozzánk. Pedig nincs min csodálkozni tulajdonképpen, ezek egész napos látogatások, és mindenki mást szeret, mást eszik, máshogy kell hozzá viszonyulni. Én meg mindig elhatározom, hogy ezt meg azt megcsinálom, amíg valaki itt van, de aztán rendszerint a felével sem végzek 🙂 , mert éhesek, szomjasak, ez nem jó, azt segítsek megcsinálni, és még csodálkozom 🙂 …

Máté éli a nagy kamaszos mindennapjait, állandóan beszél valakivel, szervezkedik, kész csoda, hogy itthon volt mostanában 🙂 . Ami nem tart sokáig, mert ezen a héten belengette, hogy sok dolga lesz, sokakkal találkozik majd, általában házon kívül lesz… Ahogy hazajöttünk két napra rá meglovagoltuk, hogy éppen nincs senkinek semmi halaszthatatlan barátozása, találkozása, intéznivalója 🙂 és felmentünk a fiúkkal a Várba siklóval, amihez én lepődtem meg a legjobban, de mindenkinek volt kedve! Mondjuk valószínűleg Mátét nem a siklózás vonzotta, de kifejezetten lelkes volt, amit ki is használtam és gyorsan nekiindultunk, mostanában ha nyáron egy-két ilyen közös alkalom van – a nyaralásokat leszámítva – az már ajándék 🙂 … Egyébként szuper volt a Várban, nagyon jól éreztük magunkat!!!

Azért most hétvégén olyan volt, mintha a hűvösség is rányomta volna a bélyegét a dolgainkra, házimunkáztam, de hát azt is csinálni kell végül is valamikor, meg Mátéval kétszer is éjszakába nyúlóan thrillert néztünk, az egyik a jó kezdet után nem is lett nagy szám, Toma akkor már jó mélyen aludt. Aztán volt Forma-1, ami most is mint mindig nagy program nálunk. Kint is voltunk, Toma rengeteget cicázott és jó kiadósat kártyáztunk és társasoztunk is…

Erre a hétre is vannak terveink, de itthon is szeretnék azért jó sokat lenni, mert nemsokára megint nyaralunk, meg valahogy vészesen fogy a vakáció úgy érzem, jól ki kéne használni, amíg még lehet…